Egy év külföldön, de miért cserébe? – Az aupairkedés (kérdések és válaszok) I.

Természetes igény egy fiatal függetlenedési és érési folyamatában, hogy szeretné magát kipróbálni külföldön, elutazni a határokon túlra, kicsit megtapasztalni az életet az otthontól távolabb is. Ennek mára egy divatos formájává vált az úgynevezett aupairkedés és egyre többen hangoztatják, hogy ők bizony így mennek külföldre. De mi az az aupairkedés, miért jó, és mire kell vigyázni? Megpróbáljuk a leggyakoribb kérdéseket megválaszolni.

 Mégis mi az az aupair?

Az au pair francia kifejezés, azt jelenti, megegyezés alapján. Sejthető, hogy ez azt takarja, hogy a munkavégzés közös megállapodáson alapszik. Az au pair általában huszonéves lány (természetesen sok család fiút is fogad), aki elmegy egy külföldi családhoz kvázi babysitter munkát végezni. A különbség az, hogy az aupair a családnál lakik, a család tagjává, részévé válik, velük él, velük étkezik. Fizetést nem kap, viszont nem kell sem bérleti díjat fizetnie, sem az étkezésre költenie. A jussa az étel és szállás mellett a zsebpénz, amiből általában azért jut utazgatásra, művelődésre – hiszen az aupair részéről ez a kintlét célja: megismerni egy új kultúrát, nyelvet tanulni, élettapasztalatot gyűjteni.

Mik egy aupair fő feladatai?

Az ország szabályozásától és a családtól függően napi 4-8 óra munka vár az aupairre, aminek a nagy részét a gyerekekkel tölti. Játszik velük, programokat talál ki, leköti őket, vigyáz rájuk. Uzsonnát készít, pelenkát cserél, estimesét olvas. A legtöbb családban szokás a házvezetésbe is besegíteni, de ez talán valahol magától értetődő, ugyan is a legtöbb család vágya, hogy az általuk fogadott aupair ne csak egy idegen, külsős dada legyen, hanem egy befogadott „nagytesó’’, nővérkéje a gyerekeknek. Természetesen nem szokás az új családtaggal szolgamunkát végeztetni, a leginkább bevett elvárás a kisebb munkák elvégzése, mint a mosogatógép ki- és bepakolása, mosás, teregetés, és hasonlók.

Hol tudnék jó családot találni? Forduljak közvetítő céghez?

   

A közvetítő irodákat semmiképp sem ajánlanám, ugyanis ők sem ingyen dolgoznak, így ha találnak neked családot, részesedést fognak kapni az általad megkeresett pénzből. Sokkal inkább megéri személyesen felvenni a családokkal a kapcsolatot. Az egyik legnagyobb, ezt a célt szolgáló weboldal szerencsére ingyenes mind aupairek, mind családok számára. Minden regisztráló elkészítheti saját adatlapját, ahol bemutatkozhat, és elmeséli az elképzeléseit, beállíthatja a preferenciáit (milyen országba menne, milyen idős gyerekek mellé, falu vagy város, stb.), ugyan ezt megteheti a család, és a rendszer okosan kilistázza a megfelelő családokat. Innentől már csak üzenetet kell írni a legszimpatikusabbnak, és reménykedni, hogy a szimpátia kölcsönös.

Mi történik ezután? Honnan tudom, hogy jót választok?

Nagyon fontos, hogy rengeteget kommunikálj a jövendőbeli hosztanyukáddal vagy apukáddal, és minél inkább kiismerd őket. Az összes balul elsült aupair-sztori abból származik, hogy a nem elegendő kommunikáció miatt félreértés történt a fogadó család és az aupair között. A hosszadalmas ímélváltások mellett nem árt legalább egyszer Skype-on is megtekinteni egymást és élőszóban beszélgetni. Meg kell vitatni a pontos elvárásokat, a feltételeket. Ha eleinte szőrszálhasogatásnak vagy kínosnak is tűnik, át kell beszélni mindent, részletekbe menően, hogy élőben már semmilyen meglepetés ne érhessen. Mesélj magadról, a személyiségedről, a hobbijaidról, az életviteledről, és kérd meg a fogadó családodat, hogy ők is tegyék ezt, és meséljenek sokat a gyerekekről is.

 Írjunk szerződést?

IGEN! Mindenképp írjatok szerződést, amiben szintén pontosan le van írva minden – a munka feltételei, a ledolgozandó órák száma, a szabadnapok pontos meghatározása, a zsebpénz összege, az egyéb juttatások, a munkakör pontos leírása. Egy fontos pont, amit mindenképp érdemes beleíratni: az aupair betegség esetén is kapjon zsebpénzt, és segítsenek neki orvosi ellátást szerezni, ha kell, a lábadozás alatt ápolni. Természetesen egy rendes család nem hagyná magára újdonsült családtagukat, ha az ágynak dől, de jobb mindent írásba foglalni. A szerződésírás ne úgy történjen, hogy a családod megírja, átküldi, te pedig elfogadod és aláírod; tanulmányozd át betűről betűre, gondolj át mindent, és egész nyugodtan javasolj javításokat és változtatásokat, legyen ez valóban a közös megegyezéseteken alapuló dokumentum.

Tudok majd utazgatni?

Legtöbbször igen. Természetesen a fogadó családod is tudja, hogy nem azért mész ki, hogy éjt nappallá téve a gyerekekkel legyél, hanem hogy a kultúrát és az országot is megismerd – erre pedig mi jobb módszer, mint az utazgatás? Rendes családok támogatnak is ebben, akár segítenek is megtervezni az utat, és adnak annyi zsebpénzt, hogy abból utazni is tudj. Természetesen fontos mindig tiszteletben tartani a család kérését, hogy mikor számítanak a segítségedre feltétlen, és mikor engednek el nyugodt szívvel.

Mennyi a zsebpénz és hogy szokták fizetni?

(Ma délután folytatjuk.)

Cikkünk II. részében további kérdésekkel-válaszokkal folytatjuk aupair útmutatónkat. Többek között szó lesz arról, milyen biztosítást érdemes kötni kiutazás előtt, mit tegyünk krízishelyzetben, hogyan kezeljük az eleven gyerekeket és találjuk meg a közös hangot a szülőkkel, valamint arról is, hogy mennyi zsebpénzzel, fizetéssel számolhat az aupair.

Katona Vica (A szerző három hónapot aupairkedett Finnországban.)

Nyitókép: cachevalleyfamilymagazine.com

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!