Az Ázsiában megrendítő körülmények közt készített trikót Európában három euróért megvesszük, párszor viseljük, majd jótékonykodásból elküldjük Afrikába. Így működik a gyors és piszkos divatipar.
Négy évvel ezelőtt összeomlott a bangladesi Dakkában a Rhana Plaza. A ruhagyárban akkor 1134 ember halt meg, és mintegy 2500 ezren megsérültek. Ez volt a divatipar történetének legtragikusabb napja.
A gyár két illegálisan megépített emeletét egy nappal előtte evakuálták a meghibásodott statikája miatt. Mindezek ellenére a munkásokat azon a bizonyos végzetes napon, 2013. április 24-én mégis beküldték az épületbe. A havi bér elvesztésével fenyegették meg őket. Bangladesben ez az összeg 55 eurót tesz ki, és a munkásoknak naponta 16 órát kell dolgozniuk érte.
A tragédiát követően Londonban megalakult a Fashion Revolution nemzetközi egyesület, amely a felelősségteljes és öntudatos divatiparért küzd.
Piszkos üzlet
A divatipar mintegy 60 millió embert alkalmaz. Az alkalmazottak többsége pedig a harmadik világ szegény országaiból származik. A divatiparban világviszonylatban az éves forgalom 3 billió dollár. A divatipart a világ második legpiszkosabb üzletének szokás nevezni, míg az első helyet a Greenpeace listája szerint továbbra is az olajipar bitorolja.
A divatiparban dolgozók nagyon gyakran az alapvető higiéniai és biztonsági intézkedések hiányában dolgoznak. Nem rendelkeznek védettséggel, sőt, olyan anyagokkal manipulálnak, amelyek Európában tiltottak.
„Ami az emberi munkát illeti, az jóval piszkosabb üzlet. A kormányok becsukják a szemüket a törvények be nem tartása fölött, hiszen a ország gazdaságáról van szó” – mondja a Fashion Revolution szlovákiai társszervezője, Martina Mareková Kuipers.
A textiliparban történő kihasználások ellen az Európai Uniós is harcolni szeretne.
„Nem csukhatjuk be a szemünket afelett, hogy a ruháink óriási emberi megpróbáltatások árán készülnek. Csupán egy kötelező keret garantálhatja, hogy az európai piacokra csupán olyan termékeket adjanak el, amelyek nem törik meg több millió dolgozó méltóságát” – mondta Lola Sánchez Caldenetey az EU tudósítója.
Olcsó és gyors divat
„Az olcsó dolgokat ma már alapvetőnek tartjuk, a fast fashion (gyors divat) bejövetelével pedig az árak csökkenésnek indultak. Ez azonban nem normális, ez illúzió. A standard az volt, ami egykor. A ruha drágább volt és kevesebb volt belőle. Napjainkban luxusban és fogyasztói társadalomban élünk” – mondja Martina Mareková Kuipers.
Elmondása szerint mindenki tehet azért, hogy a divatipar jobb legyen. Léteznek az ún. fair trade márkák, amelyeknek köszönhetően a vásárló meg tudja állapítani, hogy hol és milyen körülmények között készültek a ruhák. Amennyiben ez nem felel meg neki, nem kell, hogy az ilyen márkájú ruhát megvásárolja.
A másik megoldás a helyi termelők támogatása, bár tudatosítanunk kell, hogy ebben az esetben a ruhák ára jóval magasabbra szökkenhet. A pozitívum viszont az, hogy az ilyen ruháknál pontosan tudjuk honnan származik az anyag, és kinek a keze közül került ki.
Textilhulladék hegyek
Martina Mareková Kuipers meg van róla győződve, hogy szükségünk van a divatipar forradalmasítására. „Úgy tűnik, hogy nem tudatosítjuk azt, ami körülöttünk történik. Ezért nyomást kell gyakorolnunk a márkákra annak érdekében, hogy felfedjék mit csinálnak, hogy csinálják és ki áll emögött” – magyarázza.
A divatipar változásának következő nagy problémája a textilhulladék. Óriási mennyiségű, nem minőségi anyagról van szó, amely pár használat után szétesik és nem lehet újrahasznosítani.
„Kevert anyagokról van szó, és ezekre még nem létezik újrahasznosítási technológia. Ezekből az anyagokból olyan ruhákat készítenek, amilyenek senkinek sem kellenek. Ezeket jótékonysági célból Afrikába küldik” – ismerteti a szomorú tényeket Mareková Kuipers.
Egyes afrikai országok már egyenesen visszautasítják a second hand holmikat, ugyanis olyan óriási textilraktárak jönnek létre, amelyeket sem kihasználni, sem feldolgozni nem tudnak.
Érdekességek:
A gyárakból évente mintegy 800 billió darab ruha kerül ki.
Egy trikóhoz mintegy 2720 liter víz szükséges (három év alatt elfogyasztott ivóvíz).
Egy farmerre 757 liter víz szükséges (285 zuhany).
A kidobott ruháknak csupán a 95 százalékát tudják újrahasznosítani.
Mintegy 170 millió gyermek dolgozhat az egyes divatláncokban.
Forrás: aktuality.sk/Körkép.sk
Nyitókép: huffingtonpost.com
Megosztás:
Címkék: afrika Banglades divatipar Fashion Revolution Főoldal olcsó és gyors divat piszkos üzlet second-hand textilgyárak textilhulladék újrahasznosítás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
