Szepés káposztaleves, vajas leves, sült liba – Karácsonyi étkezési szokások Palócföldön

A karácsony jellegzetes keresztény ünnep, csaknem két évezredes hagyomány alapján Jézus születését ünnepeljük ezekben a napokban. Az ünnep a hívők és nemhívők számára egyaránt azt jelenti, hogy ezek a napok kicsit másak, mint az év többi napja. Hagyják, hogy átjárja őket az áhítat, a jámborság, a szeretet.

Természetesnek tartják azt is, hogy ezek a napok nagyon sok jellegzetes szokást takarnak, amit igyekeznek betartani.

A Körkép most megvizsgálta, hogy milyenek az étkezési szokások Palócföldön, a Medvesalján. A karácsonyi étkezési szokásokra a vallás nyomja rá a bélyegét. Tudni kell, hogy a Medvesalatt római-katolikus vallású magyarok laknak, ádvent itt is a várakozás időszaka, az emberek várják az Urat. A várakozás karácsonyeste csúcsosodik ki a böjtben, amit aztán felvált az öröm időszaka – megszületett a Megváltó. A váltást az éjféli mise és az azon való részvétel jelenti.

   

A karácsonyi étkezési szokások felelevenítésére kiváló alkalom volt az egyházasbásti nyugdíjasok ádventi káposztaleves akciója. Énekelték a karácsonyi dalokat, ették a káposztalevest és a finom süteményeket, beszélgettek.

Itt kérdeztem az asszonyokat, hogy milyen a családban a karácsonyesti asztal? Az asszonyok nem is váratnak sokat, lelkesen beszélnek arról is, hogy mit tapasztaltak gyerekkorukban, mit tanultak meg a szüleiktől. Elmondják, hogy a karácsonyi asztal tulajdonképpen most is olyan, mint régen volt.

„Mi gyerekkoromban nagyon szegények voltunk. Karácsony estére anyám csíkot főzött, a levéből vajas leves készült, a csíkot pedig meghintette mákkal, vagy túróval. Ostya, gyümölcs volt még az asztalon.” mondja Mede Júlia az idősebbek közül.

Csirke Gizella a karácsonyi asztal másik jellegzetességét említi, a szepés káposztalevest. Ehhez mákos guba jött. Mede Borbáláéknál volt káposztaleves is, és vajas leves is.

„Vacsora után elmentünk az éjféli misére. A mise után aztán a tágasabb család együtt fogyasztotta el a sült angyalkolbászt. Az angyalkolbász kisebb darab kolbászok voltak, amelyeket a disznótorokon – füstölés nélkül – erre az alkalomra tettek félre. A böjt tehát befejeződött, másnap ebédre aztán volt már liba is.”

Az asszonyok megemlítik, hogy karácsonyeste a háziasszonynak nem volt szabad felállni az asztal mellől, ki kellett őt szolgálni, ez általában a gazda dolga volt. Az asztal elmaradhatatlan tartozéka volt az ostya, a fokhagyma, a gyümölcs, mákos kalács, túrós lepény. Mindenből meghagytak egy keveset, amit vacsora után félretettek azzal, hogy Jézuska majd eljön érte, hogy ne maradjon éhes szegény.

Megemlítenek még egy kedves szokást, ez pedig a betlehemezés. A gyerekek beöltözve jártak házról-házra, karácsonyi dalokat énekeltek, jelezték a Jézuska érkezését. A hálás háziasszony megrakta a tarisznyájukat mindenféle földi jóval. Gyerpál Márta hozzáteszi, hogy mára már változott náluk is a menü. A szepés káposztaleves mellé ma már rántott hal, vagy halászlé kerül az asztalra.

Természetesen feltettem azt a kérdést is, hogy mindig böjtös volt-e a karácsonyi asztal, vagy néha lehetett vétkezni is?

„Vétkezni nem lehetett, ezt mi, az egyszerű emberek mindig betartottuk.” mondják.

„Mi betartottuk, de a papok nem mindig. Emlékszem, lány koromban a parókia mellett dohányt simítottunk a pajtában. Jött a tisztelendő úr, azzal, hogy munka után vár bennünket karácsonyi vacsorára. Mentünk. Na, rá is csodálkoztunk az asztalra, amelyen egy tepsiben sült liba díszelgett. Ismertek, nagy szám volt már akkor is, mondtam neki: Hej, a zíz egye meg magát, Magának most nincs böjt? Magának lehet? Belevágott engem a székbe. Ettünk a libából, de én bűnösnek éreztem magam még sokáig.” emlékezik vissza Kovács Margit (Rózsás), akit tényleg ilyennek ismernek a faluban.

No, a nyugdíjasok hangulata is emelkedettebb lett, fogyott is a továbbiakban a káposztaleves mellett jócskán a bor és az édes pálinka is.

Mede Géza 
képek: a szerző felvételei