Lassan harminc évvel az után, hogy a kapitalizmus beköszöntött Közép-Európába, még mindig meglepetésként hat hazánkfiára, ha egy amerikai nagyáruházba veti a jó szerencse. Azt még csak fel lehet dolgozni, hogy a polcokon kézifegyverek és hozzávaló töltények széles választéka sorakozik, hogy a konzervnyitótól a medvecsapdáig gyakorlatilag mindent lehet kapni egy helyen. Azt azonban, hogy volt időszak, mikor teljes „csináld magad” családi házakat lehetett postán rendelni, már nehezen érjük fel ésszel. Pedig a századelő Amerikájában, egészen 1940-ig, több tízezer ilyen ház talált gazdára.
A Sears áruházlánc, mely a nyolcvanas évekig az Államok vezető kis-és nagykereskedelmi üzlethálózata volt, postai csomagküldő szolgálatként indult. A vállalat 1886-os alapításakor eleinte csak zsebórákat forgalmazott, de az alapító Richard Warren Sears hamar belátta, itt bizony diverzifikálásra van szükség. Ez olyan jól sikerült, hogy a kezdeti pár oldalas kis órakatalógus 10 év alatt egy 600 oldalas monstrummá nőtte ki magát, amelyben mindent megtalált a korabeli vásárló.
A csomagküldő szolgálata átformálta a vidéki lakosság vásárlási szokásait. A vidéki vegyesboltok (ezek a Farm ahol élünk vagy a Váratlan utazás c. sorozatokból lehetnek ismerősek) szegényes és túlárazott kínálata nem tudta felvenni a versenyt a katalógus bőséges választékával. Richard Sears 1908-ban vonult nyugdíjba, egy, mai értéken számolva, 1,3 milliárd dolláros évi forgalmú vállalatot hátrahagyva. A Sears több száz oldalas katalógusai az amerikai kultúrtörténet részévé és a vidéki élet egyik gazdasági és kulturális szimbólumává váltak. Regények, novellák és tanulmányok tucatjai hangsúlyozzák, milyen fontos szerepet töltöttek be ezek a kiadványok a farmerek és telepesek életében.
A „csináld magad” házak ötlete a cég egyik menedzserének fejéből pattant ki, miután rábízták a Sears halódó építőanyag üzletágának rendbetételét. Mivel a raktárakban plafonig állt az eladatlan építőanyag, Frank W. Kushel ötletére azonnal ráharapott az igazgatótanács. Az első ilyen katalógusokat 1908-ban adták ki, ebben már 44 féle ház közül lehetett választani, az aprócska kétszobás, fürdőszoba nélküli házikótól egészen a gyarmati stílusú, emeletes rezidenciákig. Ezek a házak persze nem a nálunk megszokott 30-as tégla, 15-ös szigetelés szerint épültek, könnyűszerkezetes, favázas épületek voltak, a kor technikai színvonalának megfelelően.
Az eleinte borsos árú házak költségét új technológiai eljárásokkal és saját fűrészüzemeikben előre méretre vágott faanyagokkal sikerült lenyomnia a Searsnek, így az idő előrehaladtával azok egyre népszerűbbek lettek. Bár a nagy gazdasági válság jócskán betett az eladásoknak, 32 év alatt több mint 70 ezer ilyen ház talált gazdára.
Az összesen mintegy 30-40 ezer elemet tartalmazó, 20-25 tonnás óriási küldemények vasúton, majd ha elfogyott a sín, teherautón kerültek a helyszínre. A házakat, a megrendelő pénztárcája szerint, lehetőség volt a századelő minden technikai vívmányával felcicomázni: elektromos hálózat, központi fűtés, vízvezeték, angol vécé és még sok egyéb dolog sorakozott az extrákat tartalmazó hosszú listán. Egy átlagember alig három hónap alatt végezhetett is az egésszel, legalábbis ezt állították a Searsnél, valójában a házak felét kivitelező cégek építették fel a megrendelőknek. A másik fele ugyanakkor ügyes kezű családapák, egymást segítő rokonok és kis közösségek munkáját dicsérte, valahogy úgy, ahogy nálunk volt szokás építkezni a szocializmusban.
A „Sears-házak” története 1940-ben ért véget, a nagy gazdasági válságból éppen kilábaló vállalat vezetése úgy látta jónak, hogy leállítja forgalmazásukat. Ekkor jelent meg az utolsó katalógusuk, 1908 ás 1940 között majd’ 350 különböző modell szerepelt a lapokon, olyan fantázianeveken, mint Alhambra, Avalon vagy a cég csúcsmodellje a Magnolia. Ez egy többszárnyas, háromemeletes, tízszobás kis vityilló volt (lásd lent).
Mára a Sears házainak egy része megsemmisült, amelyek nem, azokról az amerikai műemlékvédelem igyekszik gondoskodni vagy legalább számba venni. Ahogy az írásomhoz anyagot gyűjtöttem, számos regionális műemlékvédelmi hivatal vagy lelkes amatőr helytörténész honlapjára bukkantam, ahol részletekbe menően ismertetik, hogyan lehet felismerni a Sears „csináld magad” házait. A házakról jó pár rajongói weblap és képgaléria szolgál információval (lásd például itt, itt vagy itt.)
Pomichal Krisztián
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
