Nyitókép: 2017. évi adventi koszorú Székelyudvarhelyen (Forrás: http://www.udvarhely.ro/slider/kozos-advent/)
A Körkép.sk cikksorozatában megszólítottunk négy-négy katolikus lelkiatyát és református lelkipásztort, hogy osszák meg olvasóinkkal gondolataikat Advent alkalmából. Advent minden vasárnapján egy-egy erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és felvidéki magyar üzenetet közöljük. Készüljünk közösen az ünnepekre!
Minden keresztény tudja: földi életünk során sohasem vagyunk olyan közel Istenhez, hogy abbahagyhatnánk istenkereső erőfeszítéseinket. Ha azt akarjuk, hogy egyre közelebb kerüljünk hozzá, két feltételt kell teljesítenünk.
Az egyik és legfontosabb, hogy élő hittel rá hagyatkozzunk, hiszen Jézus csak akkor lép be az életünkbe, ha hitünk mozdulatával ajtót nyitunk előtte. A másik feltétele Isten egyre hatékonyabb jelenlétének az a körülmény, hogy a felebaráti szeretet útján nemcsak az emberekhez kerülünk közelebb, hanem Istenhez is.
Talán sohasem olyan nyilvánvaló ez, mint karácsony táján.
Az utóbbi években rengeteg energiát fordítottak arra, hogy kioltsák az istenhit fényét és kilakoltassák Istent az emberek életéből. Nem állíthatjuk, hogy eredménytelen maradt ez a roppant erőfeszítés.
Hiszen tény, hogy nem volt még egy olyan korszak az emberi történetben, amelyben annyit írtak, fecsegtek az Isten haláláról, mint a jelenlegi. A tagadás egyre újabb érveket kovácsol és legszívesebben a rossz problémájával hozakodik elő. Ezért mozgósítanunk kell akaratunkat, összhangba kell hoznunk Isten törvényeivel.
Valami szent megrendülésre van szükség, hogy az ember kiszabaduljon az „édes bűn” rabságából és a tisztaság csúcsára emelkedjen. Hacsak futólag bepillantunk korunk irodalmába, megdöbbenve tapasztaljuk, mennyire jellemzi valami sötétenlátó szemlélet.
Azok a véres események, amelyeket a különféle hírközlő eszközök vetítenek jelenünk vásznára, nagyban hozzájárulnak egyoldalú tájékoztatásukkal a sötét kép kialakításához. Pedig abból a tényből, hogy a rossz, a bűn feltűnő, még nem következik, hogy többségben van a jóval szemben.
A gonoszság szeret hivalkodni, keresi a feltűnést, ezzel akarja azt a látszatot kelteni, hogy ő a hatalmasabb. Ezzel ellentétben a jóság, az erény csendes természetű, szívesen elrejtőzik betlehemi barlangjában, nem akar a nyilvánosság előtt tündökölni. Ezek a körülmények kelthetik azt a látszatot, amely szerint a világon a heródesi gonoszság uralkodik.
Mi keresztények, nem hiszünk ebben, mert tudjuk, hogy ha összeadnánk a világban tapasztalható rosszat és a jót, akkor a végösszeg felülmúlná a rossz összegét. Ennek megláttatása érdekében keresztény kötelességünk félrevonni az megtestesült Jóságot takaró alázat fátylát és megmutatni azt az embereknek.
Az Istentől távol járó mai ember számos kifogással indokolja hitetlenségét. Ezek között a leggyakoribb a világban tapasztalható fizikai és erkölcsi rossz jelenléte. A hívő ember szívében is megfogant a gondolat: Ha Isten meg akarta és akarja változtatni a világot, módjában áll új, teremtő tettekkel ezt a tervét megvalósítani.
Avatkozzék hát be hatékonyabban az egyes ember és a társadalom életébe! Vegye kezébe a politikai és gazdasági élet irányítását! Érvényesítse hatalmát mindennapi életünkben! Ám az evangélium egyértelműen tanítja, hogy Isten nem hajlandó szabadságunk megcsorbításával változtatni ezen a világon. Csak akkor jön hozzánk, ha hívjuk Őt, ha vágyakozunk érkezésére.
Az öntudatra ébredt kereszténynek élő hittel és szeretettel részt kell vennie az istengyermeki élet kimunkálásában. Keresztény életünk nem nélkülözheti az erkölcsi erőfeszítést. Az ember nem azonosítható a virággal, amely megfelelő külső körülmények között kibontja szirmait. Nem azonos az állatokkal sem, hogy az ösztönök megszabott pályáját járja.
Értelme és akarata segítségével rá kell lépnie az önnevelés útjára és lelki kincseivel – a csendes imádság magányával és az isteni gondolatokkal történő táplálkozással – közreműködnie kell a keresztény lét kibontakozásában. Lehet, hogy távol vagyunk ettől az emelkedett lelkülettől. Arra azonban igen alkalmas a történet, hogy felhívja figyelmünket sokszor észre sem vett lelki kincseinkre.
Egy édesapa így figyelmeztette keserű arcot vágó fiát: Ne feledd, hogy az arcod nem kizárólag a tiéd! Nincs jogod ahhoz, hogy mindig savanyú vagy keserű arccal nézz az emberekre. A barátságtalan arc sivár bensőről tanúskodik. Aki valós kapcsolatban él az Istennel, annak az arcán is fel kell ragyognia annak a fénynek, amely Isten jelenlétének megnyilatkozása.
Minden ember mosolyra vágyik, szerető, barátságos tekintetre, jó szóra. Ez a legrövidebb út, hogy találkozzunk embertársainkkal és megajándékozzuk a szeretet aranyával. (Mátyás Károly)
Karácsonyi köszöntő
Ébredjünk fel
és tanuljunk meg szeretni,
hallgatni,
Istent meghallani
és megtenni azt,
amit az Isten akar.
A betlehemi csillag még mindig ragyog, ragyogni is fog mindörökké, mert nem hullócsillag. Azt ragyogja lelkünkbe, amit az apostol, Szent Pál is kér: „Kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben” (Fil 2,15).
Legyünk betlehemi csillagok, akik másoknak utat mutatnak a Megváltóhoz. Mutassunk utat gyermekeiknek, családtagjaiknak, ismerőseiknek, mindenkinek, akivel csak találkozunk.
Az angyalokkal együtt térdeljünk oda a szegényes jászolhoz és tiszta szívvel énekeljük: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14), hogy ezáltal, Jézus Krisztushoz visszatalálva igazi karácsony legyen az életünkben.
Ezen gondolatok jegyében kívánok a magam és a Szent Miklós Plébánia munkaközössége nevében, áldott karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt.
Székelyudvarhely, 2018 karácsonyán.
Mátyás Károly plébános
Megosztás:
Címkék: advent adventi magyar üzenet édes bűn Főoldal gonoszság hitetlenség hívő ember Isten Jézus jóság karácsonyi felkészülés katolikus keresztény Mátyás Károly plébános Székelyudvarhely Szent Miklós Plébánia
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
