Nyitókép forrása: sme.sk

 

Robert Fico a múlt héten nagy sajtófelhajtás mellett jelentette be, hogy haza akarja hozatni Szlovákia aranytartalékait külföldről. A javaslatot a parlament ugyan nem szavazta meg, ám a geopolitikai és gazdasági körülmények miatt valószínűleg nem ez volt az utolsó politikai próbálkozás. Miért olyan fontos az aranytartalék, és miért épp most került elő a téma?

 

Fico egy nappal azután jelentette be tervét, hogy Lengyelország különleges biztonsági intézkedések mellett 4 milliárd euró értékű aranyrudat szállított át Londonból Varsóba. A 8000 rúdból álló, 100 tonnányi nemesfémet a brit G4S biztonsági cég szállította csúcstechnológiás páncélozott gépjárműveken , helikopteres és rendőri kísérettel a londoni reptérre az éjszaka közepén. Ezután repülőgéppel a varsói reptérre vitték az különleges szállítmányt.

 

Varsóban a helyi rendőrség vette át az aranyat a G4S embereitől, a 8000 rudat három páncélozott autóba pakolták be, amelyek aztán szintén különleges biztonsági intézkedések közepette szállították az aranytartalékot egy nyilvánosság elől titkolt helyre.

 hirdetes_300x300  

 

A lengyel arany a varsóra tartó gépen. Fotó: Businessinsider.com

 

Nem Lengyelország az első, és nem is az utolsó

 

Lengyelország ezzel aranytartaléka többségét immáron saját államhatárain belül tartja – 130 tonnát a közel 230 tonnányi készletből. Északi szomszédunk csak egy azon országok sorában, akik az arany hazahozatala mellett döntöttek.

 

A 2008-09-es gazdasági válságot követő években a központi bankok teljesen újraértelmezték az aranyhoz való viszonyukat. Míg a 90-es években a igyekeztek megszabadulni az nemesfémtől, 2010 után fokozatosan a felhalmozás mellett döntöttek. Egy-két év múlva pedig a jegybankok elkezdték repatriálni (hazaszállíttatni) a tartalékaikat az országhatárokon belülre.

 

Németország például 2013-ban elsőként döntött úgy, hogy a hidegháború idején a szovjet fenyegetés miatt egykor külföldre menekített aranytartalékai felét (mintegy 1700 tonnát) saját határain belül akarja tudni. 2017-ig 674 tonnányi aranyat szállíttatott vissza Frankfurtba New Yorkból és a párizsi központi bankból, ezzel teljesítette is kitűzött célját. Hasonló műveletbe kezdett nemrég Törökország is, az év elején pedig Romániában indított parázs politikai vitákat az akkori szocdem kormányzat ezirányú kezdeményezése.

 

Magyarország 2017-ban repatriálta akkor még szerény, 3,1 tonnányi aranytartalékát, azóta azonban alaposan bevásárolt, és 31,5 tonnára hízlalta állományát.

 

Miért fontos?

 

Az aranyhoz való újbóli ragaszkodás nem meglepő. A globális gazdasági válság rámutatott, hogy továbbra is szükség van a külföldi devizánál (pl. dollár, vagy svájci frank) értékállóbb tartalékra, amelyet inflációs sokkok esetében is könnyedén és jó névértéken lehet tőkére váltani. Magyarul: ha beüt a krach, az arany olyan pénz, amely nem értéktelenedik el a piacon – szemben a papírpénzzel.

 

Az már más kérdés, hogy az adott országok miért döntöttek úgy, hogy hazaszállíttatják készleteik nagy részét. Az elemzések erre nem nagyon térnek ki, többnyire azonban a geopolitikára hivatkoznak. Valójában arról lehet szó, hogy az eddigi nemzetközi rend már nem működik olyan megbízhatóan, mint korábban. Hiába van Németországnak aranya New Yorkban, ha reálissá vált annak a korábban elképzelhetetlen eshetőségnek a veszélye, hogy az USA neves egyszerűséggel nem adja ki azt Németországnak, mikor szüksége lenne rá. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az USA „ellopja” a németek aranyát. Sokkal inkább úgy, hogy a németek szorult helyzetét saját érdekei érvényesítésére használná fel.

 

A Bank of England trezorjában 400 ezer, átlagban 12,5 kilogrammos aranyrudat tartanak. Fotó: Bank of England

 

Mi volt Fico célja? 

 

A londoni Bank of Englandben tartott 31,69 tonnányi, 1,3 milliárd eurót érő szlovák arany Szlovákia pénzügyi tartalékainak igencsak nagy részét, nem egész negyven százalékát teszi (a világátlag 10,2 százalék). Ha valóban beüt a gazdasági válság, Szlovákia tényleg rászorulhat az aranyára. Kérdés, hogy miért pont most merült fel ennek szükségessége a politikusokban.

 

Robert Fico négy dologgal indokolta a szlovák arany repatriálásának kezdeményezését. A közelgő válsággal – ami azért érdekes, mert a minimálbér-emelések margójára minduntalan megjegyezte, hogy nem hiszi, hogy válság jön, a munkáltatók csak pánikot akarnak kelteni. A szakértők persze már hónapok óta magabiztosan állítják, hogy krízis lesz, a kérdés csak, hogy mikor.

 

A másik indok a Brexit volt, amely viszont valójában nagy hatással nem lett volna az aranytartalékokra. Épp ezért Fico nyomatékosította egy populista történelmi megjegyzéssel az érveit: a britek elárulták a szlovákokat 1938-ban a Müncheni Egyezmény aláírásakor – amivel egyúttal Csehszlovákia nem sokkal későbbi megszűnését alapozták meg.

 

A képen Hjalmar Schacht, a náci Németország pénzügyminisztere (balra) és Montagu Norman, a Bank of England igazgatója 1920 és 1944 között. Hat hónappal a brit hadüzenet előtt a brit jegybank készséggel átadta a németek által szétvert Csehszlovákia Londonban őrzött aranytartalékának 23,1 tonnányi részét. 1939 márciusában a németek elfoglalták Prágát, első útjuk a cseh központi bankba vezetett, ahol kiadták a parancsot a vezetőségnek: írassák át a Bank of England trezorjában tartott cseh aranytartalékot a német Reichsbankra. Két utalásról volt szó, a második esetben egy 27 tonnás résznek is át kellett volna kerülnie a Bank of England könyvelésében a németekhez – ez azonban a nagy politikai felháborodás miatt végül nem valósult meg. Fotó forrása: Telegraph.co.uk

 

Fico azonban ebben is elég érdekes érvelést választott. A Brexit 2016-tól folyamatosan fenyeget, gyakorlatilag Nagy-Britannia két éve próbál kiválni az EU-ból. Miért pont most, egy hónappal a legutóbbi Brexit-határidő lejárta után dobta fel a témát?

 

A negyedik érve az volt, hogy a környező országok is hasonló lépésre szánták el magukat már korábban. Ezzel nehéz vitázni. Csakhogy Szlovákia ismét lemaradt, ráadásul az exkormányfő a választási kampány kellős közepére időzítette javaslatát. És valószínűleg a Smer számára nem is volt ez több puszta marketingfogásnál.

 

Pedig valószínűleg Szlovákiának is követnie kellene szomszédai példáját. Feltéve, hogy a korrumpálódott politikai szereplők az aranytartalékot nem herdálják el, számtalan módon lehet felhasználni. Válság idején be lehet cserélni nélkülözhetetlen importtermékekre, vagy fejlesztéseket lehet végrehajtani belőle (mondjuk, hogy legalább élelmiszerből ne szoruljunk importra), vagy fenn lehet tartani a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát, míg nem rendeződik a helyzet. Arra is jó, hogy bizonytalan időkben megfelelő fedezetet jelentsen, és hogy ne szálljanak el az állam által felvett hitelek kamatköltségei (és kockázati felárai), vagy épp arra, hogy a törlesztőrészleteket az ország fizetni tudja.

 

A javaslat egyelőre elbukott, mert a Smer előterjesztésében nagyjából annyit ért, mint a Most-Híd nemzetiségi iskolákról szóló törvénye: későn jött, csak kampánycélú volt és nem volt megfelelően előkészítve.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.