„Most látszik meg igazán, hogy mennyire hálásnak kell lenni minden kis közösségért, minden kis gyülekezetért is”

Nyitókép: Nt. Lévai Attila lelkipásztor igét hirdet a szüreti délután részét képező rövid áhítat során, fotó: Körkép.sk/archív

A járványügyi helyzetre való tekintettel március 10-től nem tarthatnak nyilvános istentiszteleteket, miséket az egyházak. Szinte kivétel nélkül minden református lelkész online módon, az internet segítségével tartja meg az igehirdetéseket, a hívekkel minimálisra szorították a személyes találkozók számát.

A helyzet senki számára sem könnyű, épp ezért kíváncsiak voltunk, hogy miként élik meg az elszigeteltség időszakát a gyülekezetek. Alábbi interjúnkban Nt. Lévai Attilát, Csicsó és Kolozsnéma református lelkipásztorát, a komáromi Selye János Egyetem dékánját kérdeztük. 

Másfél hónapja nem gyűlhetnek össze a hívek a templomokban, közben magunk mögött hagytuk a Húsvétot is és egyre közeledik Pünkösd. Hogy éli meg egy lelkész és gyülekezete az ilyen fajta elzártságot?

   

Lelkész és gyülekezet egyaránt nehezen élte meg és éli meg ezt a fajta egymástól való elzártságot. Nem tarthattunk alkalmakat, üresek a templomok – s tudjuk, nem ez a szokványos a gyülekezetekben.

Most látszik meg igazán, hogy mennyire hálásnak kell lenni minden kis közösségért, minden kis gyülekezetért is, mert bizony nagyon nagy a  különbség a kiüresedőben lévő és az üres templom között.

Ön két gyülekezet lelkipásztora, és hónapok óta egy további gyülekezet is Önhöz tartozik átmenetileg. Hogy lehet megoldani ezekben az időkben, hogy még ha tilos is a személyes találkozás, vagy legalábbis erősen korlátozott, mégis ott legyen, ha kell?

Szervezés és logisztika kérdése. Minden alkalommal, amikor csak tehettem, vasárnap ott voltam minden templomban az istentiszteletek kezdetének időpontjaiban. Meghúztuk a harangot, hogy figyelmeztessen mindenkit az istentisztelet időpontjára, s arra, hogy most van az ideje az otthonokban való elcsendesedésnek, az Istenre való odafigyelésnek. Minden jellegű, folyamatban lévő tevékenységünket el tudtuk végezni, még ha korlátozva is voltunk, amiért nem lehet elégszer hálát adni.

Miként tudja eljuttatni mindhárom gyülekezetbe az igét? Hogy zajlanak a vasárnapi istentiszteletek?

A vasárnapi istentiszteleteink online formában zajlottak s zajlanak mindmáig – a gyülekezetek facebook-oldalain minden alkalomra fel volt töltve az aznapra szóló videó-igehirdetés, vagy az írott igehirdetés. Mindezeken túl majd minden nap osztottunk meg áhítatokat, igehirdetéseket, amelyeket más lelkészek tartottak videó formában.

Itt nagyon odafigyeltünk arra, hogy ha csak lehet, akkor az egyházmegyénk lelkészeinek igei szolgálatait osszuk meg, aztán az egyházunkban szolgálókét és csak ezek után a más egyházkerületekben szolgáló kollégák szolgálatait.

Ám itt is elsődleges szempont volt részemről, hogy olyan lelkész-kollégák szolgálatai kerüljenek megosztásra, akik nem ismeretlenek gyülekezeteinknek. Például azért, mert korábban már hallhatták őt vendégként szolgálni közösségeinkben.

A templomba járók között sok az idős, velük hogy tudják most tartani a kapcsolatot? Értelemszerűen egy olyan rétegről van szó, ahol nem megszokott az internethasználat…

Az idősebbeket körbehívtuk, megkérdeztük, kinek mit és miben tudnánk segíteni. Vittünk ki írott igehirdetéseket is a postaládákba, és a húsvéti ünnepek előtt megjelentettük a Hírlevél nevű gyülekezetei lapunknak húsvéti tematikus lapszámát 8 oldalon, amit ugyancsak eljuttattunk minden idős gyülekezeti tagunknak, akikről tudtuk, hogy nem használja az internetet.

A bevezetett korlátozások érintik a temetéseket, esküvőket, keresztelőket. Gyülekezeteiben miként tudták megoldani ezeket az alkalmakat? Hogy álltak hozzá a hívek a korlátozások miatti kellemetlenségekhez?

Hála Istennek, nekem ez időszakban nem volt temetési szolgálatom – az utolsó március 12-én volt, akkor még a korlátozások épp csak elkezdődtek, de már akkor odafigyeltünk minden előírás betartására. Keresztelőm idén még egyáltalán nem volt, s eddig jelezni sem jeleztek ez ügyben, az idei egyedüli esküvőre is még február 29-én, a korlátozások bevezetése előtt került sor.

A gyülekezetein belül kezdeményeztek-e bármilyen közösségi segítő munkát (pl. maszkkészítés, stb.) az elmúlt hetekben?

Nagyon kezdeményezni sem kellett. Gyülekezetünk asszonyaiból sokan maguk kezdték el ezt a segítő szolgálatot. Több száz maszkot varrtak, melyeket ingyen hozzáférhetővé tettek minden érdeklődőnek, de küldtek belőle idősotthonoknak s több szociális intézménynek is. Felmértük, hogy a nyugdíjasok körében kiket kell esetleg segíteni bevásárlással, vagy egyéb más módon – de nem sok teendőnk volt ez ügyben.

Hála Istennek a gyülekezeteink református családjaiban megvan az a fajta összetartás, aminek az eredménye, hogy ezekben az időkben talán még jobban odafigyeltek egymásra,

és 1-2 esettől eltekintve nem volt szüksége senkinek, s nem is igényelte a gyülekezet által mindenki számára felajánlott ebbéli segítséget.

Március közepe óta nem csak az istentiszteletek, de az egyéb hitéleti alkalmak is szünetelnek. Mi a helyzet a konfirmandusokkal? Velük hogy tudnak készülni ezekben az időkben?

A vasárnapi istentiszteleteken túli alkalmak is meg lettek tartva, itt vagy video-chat formájában (pl. asszonyköri alkalmak), vagy írott igemagyarázat került fel a gyülekezetei facebook-oldalakra. Konfirmandusainkkal az utolsó személyes találkozásunk közvetlen a korlátozások bevezetése előtt volt, s most találkozunk majd velük újra a jövő héttől – ha minden a bejelentett tervek szerint halad majd az országban. A konfirmációkat feltételezhetően csak a nyár vagy az ősz folyamán tartjuk majd meg.

Ha nem romlik a helyzet, előreláthatólag 1-2 hét múlva már újra tarthatnak istentiszteleteket a templomban, ám csak korlátozott létszámmal. Kaptak már erre vonatkozó központi iránymutatást, vagy vannak már elképzeléseik arról, hogy miként oldanák meg a gyakorlatban?

Egyelőre a reménylett feloldás utánra vonatkozó központi iránymutatást mág nem kaptunk, feltételezhetően akkor jelenik majd meg, ha ténylegesen bejelentésre kerül a templomok újranyitásának lehetősége. A legfontosabb továbbra is és számunkra is az emberi életek védelme, ezt tartjuk majd szem előtt a későbbiekben is.

Komjáthy Petőcz Andrea