Kettős állampolgárság helyett kettős mérce (I.) – Szlovákia vélt félelmei és Brüsszel dilemmái

Nyitókép forrása: illuszráció/jozsefvaros.hu

Túl kevés és túl egyoldalú vita zajlik a kettős állampolgárság kérdésében, pedig a téma minimum cikksorozatot érdemelne. A magyar kedvezményes honosítás körüli indulatok ugyanis nem kétoldalúak, hanem legalább háromszereplősek, és a jövőbeli tárgyalások kedvező kimenetele érdekében talán érdemes lenne mindegyik fél nézőpontját megvizsgálni és talán – ami főleg a szlovákok esetében rendkívül fontos – nevén nevezni a gyereket.

Három részes cikksorozatunk első részében az európia és a szlovák nézőpontokat és dilemmákat foglaltuk össze. 

Hogy valamennyire el tudjuk helyezni a kettős állampolgárság kérdését a Kárpát-medence határain kívül is, érdemes talán elmondani, hogy a világ országainak mindössze 10 százaléka rendelkezik olyan nemzeti kisebbséggel, amelynek van anyaországa vagy politikai súllyal bír. Épp ezért a kettős állampolgárság intézménye nem túl elterjedt jelenség, de nem is annyira életidegen, ahogy azt Közép-Kelet-Európában hangsúlyozni szokták.

   

Igaz azonban az is, hogy terjedése elsősorban a globalizációval és a munkaerő egyre szabadabb áramlásával függ össze. De nem mindig. Például a románok azért viselik el a magyar kettős állampolgárságot, mert ugyanaz a céljuk Moldáviával, amellyel egyébként hosszútávon egyesülni akarnak.

Brüsszel ellenérdekelt

Európára szűkítve a témát azonban több érdekességet is látunk, és bár túl kevésszer hangzott el a döntéshozók szájából, érdemes kiemelni, hogy az Európai Unió mindig is ellenérdekelt lesz a magyar kettős állampolgárság kérdésében, és erre több oka is van:

1. Az Európai Unió a nemzetek feletti ideológiai és politikai hatalom érvényesülésében érdekelt, mert ő maga is nemzetek feletti. Egy olyan nemzeti jelentőségű intézmény, mint a kettős állampolgárság, az EU számára potenciális veszélyforrás, ami puszta létével is aláássa az nemzetek feletti szervezetek dominanciáját.
2. Az Európai Unió egyik tartópillére a munkaerő szabad áramlása. Így az ezt megkönnyítő kettős állampolgárságot üdvözli, a nemzeti és hazafias gondolkodást erősítő magyar állampolgársági törvényt azonban már nem, mert az számára nem jelent anyagi előnyt.
3. Az Európai Unió zsigerileg fél mindentől, ami a polgár nemzeti kötődését erősíti. Területén számos olyan nemzeti kisebbség él, amely változó intenzitással, de autonómiát követel magának: katalánok, skótok (akik továbbra is az EU-hoz akarnak tartozni), bajorok, morvák, stb. És igen, a magyarok, akik Trianon után száz évvel messze nem olyan mértékben olvadtak be a többségi nemzetekbe, mint azt ma az EU szeretné. Ezek a nemzeti kisebbségek pedig potenciális feszültségforrások egy olyan unióban, ami mindent csak a jólét és gazdasági érdek prizmáján keresztül értékel.
4. A kettős állampolgárság kérdése részben ideológiai harc áldozata lett. Az uralkodó liberalizmus a nemzeti-konzervatív értékeket megveti, jórészt rideg gazdasági számításból, jórészt pedig az aktuális világrend görcsös bebetonozása végett. A magyar kettős állampolgárság több millió határon kívül rekedt magyart egyesítene jogilag az anyaországgal, a nyugati liberális kormányok orra alá dörgölve Trianon igazságtalanságát. Ha valaki német munkavállalás miatt akar kettős állampolgár lenni, az teljesen rendben van, de ha nemzeti öntudatból, azt szélsőségesnek, irredentának bélyegzik. A történelem különös fintora, hogy a liberalizmus eredetileg a nemzetek szabadságának és egyenlőségének eszméjéből született… és ide jutott.

Szlovákia: Kettős állampolgárság helyett marad a kettős mérce

A magyar kettős állampolgárság kérdése Szlovákia számára fenyegetést jelent, bár ez a fenyegetettségérzet is jelentősen megváltozott. Miért? Mert változott a politikai retorika is. A kettős állampolgárságot ellehetetlenítő 2010-es törvénymódosítás elfogadása óta annak értelmi szerzője, a Smer két évvel később maga kasztrálta a szlovák mélynemzeti politikai közbeszédet a nacionalizmus befagyasztásával.

Az örök tüske a magyar-szlovák kapcsolatokban az az igazságtalanság, ami Magyarországot érte 1920-ban Csehszlovákia javára. Eleve téves az a felvetés, hogy a csehek lobbizták ki az előnytelen határmódosítást és a helyismerettel nem rendelkező nyugati hatalmak merő nemtörődömségből rábólintottak.

A nagyhatalmak igenis akarták, hogy a Csehszlovákia soknemzetiségű legyen, hogy szükség esetén manipulálhassák annak kormányát.

Ennek egy szélsőséges példája történt meg 1968-ban, mikor Csehszlovákiát megszállta szovjet hadsereg: a magyarok délről, a lengyelek északról, jelzésként, hogy a varsói szerződésen belül bizony sokan tartanak igényt a csehszlovák területekre.

Szlovák rövidlátás

Szlovákia minden utódállam közül a legellentmondásosabb a kettős állampolgárság kérdésében. A szlovák politikai elit a hűtlenség jeleként értelmezi a magyarok részéről a kettős állampolgárság iránti igényt, miközben mindent megtesz azért, hogy a magyar kisebbség ne kapjon egyenrangú szerepet Szlovákia építésében. Ehhez jön az újabb csavar, történetesen, hogy Magyarország meg épp ezt az egyenrangú szerepet kínálja fel felvidéki magyarok tömegeinek.

Maga a szlovák alkotmány másodrendű polgárokként határozza meg a nemzeti kisebbségeket, és ehhez a megfogalmazáshoz többségi nemzet makacsul ragaszkodik, miközben ugyanezen alkotmány egy másik passzusát gond nélkül lábbal tiporják: történetesen azt a cikkelyt, miszerint senkitől sem vehető el akarata ellenére az állampolgársága. A 2010-es törvénymódosítás azonban épp ezt teszi.

A szlovákok szemében a magyar kisebbség a legnagyobb olyan közösség, amely anyaországgal rendelkezik. Ha pedig van anyaországa, annak lehetnek területi követelései. De ez a szlovák félelmeknek csak az egyik része.

Külső tényezők

A szlovák nemzeti és külpolitikai stratégia alapvető eleme nem az önvédelem képességének fejlesztése, hanem egy olyan, nagyhatalmak közti egyensúly támogatása, amely szavatolja az ország határainak sérthetetlenségét. A bolgárok után a szlovákok szimpatizálnak legkevésbé a NATO-val és az amerikaiakkal, mégsem vált érdemi témává a szövetségből való kilépés, mert az szavatolja az ország területi épségét.

Ezt az egyensúlyt borítaná fel némiképp a magyar kettős állampolgárság intézménye, ami 2014-től szavazati joggal is jár. Hogy miért? Ha engedélyeznék a kettős állampolgárság felvételét több mint 320 ezer felvidéki magyar választópolgár számára, akkor Szlovákia a magyar belpolitika külső befolyásoló tényezőjévé válhatna.

Feltehetjük a kérdést, ha Románia nem aggódott ennyire, akkor a szlovákok miért teszik. Mint említettük, a Románok Moldávia miatt eleve másképp álltak a kérdéshez, másrészt, a szlovák politikának vannak negatív tapasztalatai, amikor a 90-es években Oroszország befolyási övezeteként viselkedett, és annak meghosszabbított kezeként az szlovák titkosszolgálatot és alvilágot használva próbálta megingatni a szomszédos országok NATO-csatlakozást támogató kormányait (romaellenes támadások Csehországban, robbantások Budapesten).

Ebből a tapasztalatból kiindulva a szlovák politika nem szívesen válna ismét nagyhatalmak proxiháborújának ütközőzónájává.

Mi lenne, ha..?

Tegyük fel, hogy a felvidéki magyarság megkapja a magyar kettős állampolgárság lehetőségét, és él vele. Mivel szavazati joggal bírna a magyar országgyűlési választásokon, befolyásolja annak kimenetelét. Ha elfogadjuk, hogy vannak olyan kormányok és nem kormányzati körök, akik szívesen gyakorolnának nyomást Magyarországra, abban is biztosak lehetünk, hogy ezek a bizonyos tényezők választási propagandával árasztanák el Dél-Szlovákiát. Ha másért nem, például a Fidesz kétharmados többségének megtorpedózása céljából.

Akármilyen is a mindenkori szlovák kormány hozzáállása a magyarokhoz, a szavazati joggal járó kettős állampolgárság számukra potenciális veszélyforrás. Szlovákia ugyanis az elmúlt években egy gyengülő nyugati befolyási körben és egy erősödő régiós szövetségben találta magát (V4), és számára az is fontos, hogy szomszédaival megfelelő kapcsolatokat tudjon ápolni (anélkül, hogy ez súlyos belpolitikai viharokkal járna).

Nem beszélve arról, milyen szlovák belpolitikára gyakorolt hatása lenne egy Magyarországot érintő választási kampánynak szlovák területen. A magyargyűlölet az SNS idei leszereplésével (a második legnagyobb kormánypártként három százalékkal esett ki a parlamentből) nem szűnt meg, a magyar kártya továbbra is ott lapul mindenki zsebében.

Ezek a körülmények aláásnák Szlovákia egyensúly megőrzésén alapuló létfenntartó stratégiáját, és egy 27 éves ország aligha képes másik túlélési stratégia kialakítására ilyen rövid idő alatt. Főleg, hogy még a politikai elit fiatalabb tagjai között is sok a rossz beidegződés.

Nem csak a magyarokkal szembeni előítéletről van szó, hanem például arról, hogy mindent Prága és kvázi Bécs és Berlin vonatkozásában látnak. A visegrádi gyorsvasút felvetésekor csak azt tudták pozitívumként kiemelni, hogy gyorsabban juthatnak el Prágába Pozsonyból, azt már nem, hogy Budapest és Varsó is elérhetőbb távolságba kerül. És persze hiányolták Bécs bevonását a projektbe.

A fentiek alapján jóval érthetőbb, hogy Pozsony miért engedélyezi szlovák állampolgárok ingázását karanténkötelezettség nélkül Ausztriába, Csehországba, Svájcba és Németországba kilométerkorlát nélkül, és hasonló intézkedést miért nem léptet érvénybe Magyarországgal szemben: rossz beidegződések, előítéletek, és hamis tényeken alapuló történelmi látásmód.

Cikkünk következő részében az anyaország perspektíváit világítjuk meg.

A végére egy személyes kérés: Kérem, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több hasonló anyagot készíthessünk nektek!

Komjáthy Lóránt