Ma lenne 70 éves Keszegh István szeretett tanárunk

Keszegh István gimnáziumigazgató, matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár ma lenne 70 éves. 2019. március 24-én idejekorán adta vissza lelkét a Teremtőjének. Azóta hatalmas űr tátong felvidéki magyar szellemi életünkben, hiszen szakmai és közéleti tevékenysége rendkívül szerteágazó volt, magas szintű mesterségbeli tudásról tanúskodott, mint ahogy egyénisége is sokoldalságot és komoly műveltséget mutatott.

Keszegh István családtag volt és marad. A Kárpát-medencei matematikatanárok, a Csemadok, a Selye János Egyetem, a veszprémi Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola, a Pedagógusszövetség, a komáromi magyar gimnázium, az egységes magyar nemzetben gondolkodó emberek nagy családjának a tagja. Ő egész életében értékekre figyelve választott magának feladatot. Nemcsak ötletgazda volt, ötleteit meg is valósította – mindnyájunk hasznára és örömére. Mindig hű maradt szülőföldjéhez, magyarságtudata, hazaszeretete példaértékű.

„A matematika a törzse, gerince az emberi gondolkodásnak”

– hangoztatta többször.

   

Egyetemes gondolkodását bizonyítja, hogy nemcsak kitanult szakmájának élt, hanem tanítványait – a matematika és a fizika mellett – emberségre, magyarságra nevelte. Az elmúlt évtizedekben keményen dolgozott kiváló eredményeiért és komoly sikereiért. Szerette a hivatását, felismerte a folyamatos önképzés szükségességét, töretlenül haladt előre a tanári pályán. Mindig ott és akkor tett a tehetséges diákokért, illetve a közéletben és a kultúrában a magyarságért, ahol és amikor kellett. Életművével példaképül szolgált a felnövekvő nemzedéknek. A rendkívül termékeny életmű 2019 márciusában befejeződött, de hatása megmaradt.

1968-ban érettségizett a komáromi magyar gimnáziumban és lett a prágai Károly Egyetem Matematika-Fizika Karának hallgatója, amikor megindultak a változások Csehszlovákiában. Hogy kinek a bíztatására ment Prágába tanulni, arról az egyik vele készített interjúmban a következőket nyilatkozta: „Gimnáziumi osztályfőnököm, Oláh Imre bíztatására mentem a prágai Károly Egyetemre. Azt mondta: „Neked ott a helyed!” Nagyon örülök, hogy Prágában tanulhattam.”

A prágai Károly Egyetemen szerzett diplomát matematika-fizika szakon, 1974-ben. Itt hatékonyan bekapcsolódott az Ady Endre Diákklub munkájába, amely a Prágában tanuló magyar diákok meghatározó vitafóruma volt. Tanári pályáját a nagymegyeri gimnáziumban kezdte, 1974. szeptember 1-jén, majd 1980-ban a komáromi magyar gimnáziumba került. Az akkori iskolavezetés, látva az első négy év sikereit, lehetővé tette, hogy az 1984/85-ös tanévben a jelentkezők közül külön válogatással egy osztályt hozzon létre. Ez lett az 1984-ben érettségizett IV. B osztálya.

S jött számára a nagy lehetőség: 1985. április 9-én kinevezték a gimnázium igazgatójává. Így lett az akkori nyugat-szlovákiai kerületben talán egyedüliként, nagyon fiatalon, mindössze 34 évesen és pártonkívüliként egy rangos és elismert felvidéki magyar gimnázium igazgatója. Hat esztendeig –2001-ig – a gimnázium igazgatója volt, ami fénykorát jelentette az intézménynek. Igazgatóként elérte, hogy a gimnázium húsz osztályos intézménnyé vált, meggyőzve sok kiváló szakembert a pedagógia ügyének.

Igazgatósága alatt a gimnázium komoly szellemi és szakmai fejlődésen ment keresztül. Növekedett a gimnázium diákjainak létszáma: míg az 1984/85-ös tanévben a 16 osztályban az iskolának 355 diákja volt a nappali és 54 az esti tagozaton, a következő években a létszám egyre növekedett, ami azt eredményezte, hogy az 1989/90-es tanévben öt első osztályt sikerült indítani, azaz először a gimnázium történetében öt párhuzamos osztályban tanulhatott az addigra 493-ra növekedett diákság. Igazgatóként sikerült elérnie, hogy javult az iskola állaga, négy tanteremmel bővült az intézmény.

1991-ben az új törvények értelmében pályázatot írtak ki az iskolaigazgatói posztra, ezt megelőzően kiadtak egy rendeletet, mely szerint az, aki a megelőző években több mint négy évig vezető tisztséget töltött be, nem pályázhat az igazgatóságra. Folytatta tehát a matematika tanítását szeretettel, tisztelettel és becsülettel.

Diákjai kiemelkedő eredményei túlszárnyalták mesterei és egykori tanárai teljesítményét, nemzetközi hírűvé téve ezzel a komáromi magyar gimnáziumot. 1998-ban például a gimnázium történetében először a kerületi matematika olimpián hét diákja lett eredményes. Ezt az eredményt 2010-ben sikerült túlszárnyalnia, amikor 12 diákja lett eredményes a kerületi matematikai olimpián, melyből heten az első helyen végeztek, pontazonossággal(!) Összesen 135 tanítványa lett eredményes a Matematikai Olimpia kerületi versenyein, ebből 19 az országos döntőbe jutott, akik közül többen megnyerték az országos döntőt.

Ezen kívül két diákja sikeresen szerepelt a Nemzetközi Matematikai Olimpia versenyein is. Tanítványai mindemellett sikeresen szerepeltek a Középiskolai Matematikai Lapok pontversenyében, a Gordiusz Matematikai Tesztversenyben, a Pitagorász Matematika Versenyen, a Győr-Moson-Sopron Megyei Matematika Versenyen, az ógyallai Építészeti Szakközépiskola Konkoly-Thege Matematikaversenyén, a Kenguru Matematikaversenyen, a Felvidéki Magyar Matematikaversenyen, a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen, a Selye János Gimnázium Cornides István Matematika-Fizika Emlékversenyén és nem utolsó sorban a Zrínyi Ilona Nemzetközi Matematika Versenyen.

Több mint két évtizeden keresztül értékelte a Felvidéken a Kenguru Matematikai Verseny eredményeit, 1994-től pedig sikeresen szervezte a Zrínyi Ilona Nemzetközi Matematika Verseny felvidéki fordulóját, ahol nemcsak mint főszervező és koordinátor, hanem felkészítő tanárként is kiemelkedő eredményeket ért el. Ezen a megmérettetésen évente több mint 1200 kisdiák vesz részt.

„Ő egyszerűen zsigerből volt remek és páratlan tanár.“ – nyilatkozta emlékezésében Lányi Vera, a pécsi Janus Pannonius Gimnázium matematikatanára, majd így folytatta: „Minden gyerekhez vagy tanulócsoporthoz szinte személyre szabottan volt ötlete, hogy miként lehetne megnyerni a matematikának, vagy miként lehet érthetővé tenni számára valamely matematikai témát. Didaktikai ötleteit nagyon jól tudtuk hasznosítani a mindennapi tanításunkban.“

1995-ben életre hívta a PROMATEK Alapítványt (ma: PROMATEK Társaság), melynek rendeltetése az volt, hogy felkarolja a fiatal magyar matematika-tehetségeket az egész Felvidékről. Emellett az, hogy zavartalanul bekapcsolódhassanak a magyarországi matematika versenyekbe, illetve ennek az anyagi hátterét biztosítsa.

Rendszeresen részt vett a különböző matematikai táborokban, illetve, mint előadó, évente ott volt a Rátz László Matematikai Vándorgyűlésen és az évente megrendezésre kerülő Gidró Bonifác Matematikai és Fizikai Napokon. 2011-ben főszervezője volt Komáromban az 51. Rátz László Matematikai Vándorgyűlésnek.

A hetvenes évek végén Nagymegyeren megalapította a Csemadok-klubot,  ahol rendszeres munka folyt. Varga László tanár úr, Keszegh Istvn nagyon jó barátja, a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezetének egykori elnöke a következőképpen nyilatkozott emlékezésében:

„Keszegh Pista az a személyiség volt, aki vallotta, hogy a pedagógusnak példát kell mutatni a társadalmi munkában is. Családjából hozta ezt az elkötelezett magatartását anyanyelvünk, kultúránk iránt, és mindez Prágában, az Ady Endre diákklubban tovább erősödött benne. Miután 1976-ban a nagymegyeri Csemadok-szervezet elnöke lettem, a Vágsellyei Vörösmarty Klub mintájára szerettem volna szervezetünkben is meghonosítani a klubmozgalmat. Első kísérleteink 1977-ben voltak a nagymegyeri tűzoltószervezet épületében szervezett találkozókkal. A művelődési klub rendszeres munkája 1978-tól kezdődött, miután a Csemadok évzáró taggyűlése jóváhagyta ezt a munkaprogramot, valamint a szervezet vezetőségének tagja lett Keszegh István barátom, és egyúttal művelődési klubunk első elnöke is.“

Keszegh tanár úr 1992-től 1999-ig a Csemadok Komáromi Alapszervezetének az elnökeként működött, miután a család Komáromba költözött. Ebben a minőségében nagyon hatékony szervezőmunkát végzett a magyar kultúra terjesztésében, az ország egyik legeredményesebben működő Csemadok-alapszervezetévé téve a komáromit, hagyományt teremtve a Selye Napok létrehozásával, saját székházat biztosítva a szervezetnek, és megszervezve számos kulturális, művészeti rendezvényt, illetve tudományos-népszerűsítő előadást.

Alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének. A szövetség egykori országos alelnökeként, illetve országos és komáromi területi választmányának tagjaként főként szakmai kérdésekkel foglalkozott. Egyik szervezője volt a Komáromi Nyári Egyetemnek és a Pedagógusszövetség számos országos szakmai programjának. Szorgalmazta a tehetséggondozás színvonalának emelését, az állandó innováció megvalósítását, illetve azt, hogy a matematika oktatása területén is létrejöjjön és megerősödjön az oktatás teljes autonómiája, mint egyedüli létező megoldás a problémák megoldásához.

1990-ben – többedmagával – kezdeményezője, szervezője volt a komáromi Jókai Mór Egyetem megalapításának, amely végül Selye János Egyetem lett.

A Komáromi Városi Egyetem szervezésében több mint tíz éven át tanított a Soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola kihelyezett tagozatán. Gimnáziumi oktató munkája és hatékony szakköri tevékenysége mellett a Veszprémi Műszaki Egyetem tehetséggondozó programjának, az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskola oktatója is volt.

Több kitüntetés birtokosa, megkapta többek között a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat, Szent Gorazd-emlékérem kisplakettjét, a Beke Manó Emlékérmet, s legutóbb pedig Komárom Város Pro Urbe-díját, ez utóbbit azonban már nem vehette át.

Keszegh tanár úr – mint osztályfőnök, mint pedagógus, mint kolléga és mint barát – nem csak emlékeinkben él tovább, hanem a mindennapjankban is. Munkája, útmutatása nem volt hiábavaló. Továbbvisszük ránk hagyott szellemi örökségét.

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

Tarics Péter