A dinnye útja a földekről a tányérig – avagy a Bagin-sztori (Nagykép)

A Bagin farm igazi családi gazdaság, ahol a föld szeretete, a tisztességes, becsületes munka természetessége apáról fiúra öröklődik.

Bagin István és felesége, Erzsébet, és a fiatalabb generáció, a két ikerfiuk, évtizedek óta földműveléssel, állattenyésztéssel, gabona- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak a Komáromi járásban található Bogyaréten.

A környékbeliek már tudják, hová kell menni, ha finom, ízletes epret, vagy mostanság, a szezon kellős közepén mennyei ízű, mézédes, hibátlan minőségű görögdinnyét ennének. A Gúta és Nemesócsa közötti eladóhelyük a főút mellett már messze földön híres.

   

A Bagin család tagjaival, a 15 éve gazdálkodó fiúkkal, Rolanddal és Tamással beszélgettünk az őstermelők helyzetéről, a külföldről behozott, kétes minőségű áruk problémájáról, termelőkről és áltermelőkről, megélhetésről, kétkezi munkáról, kitartásról, a hazai minőségre való törekvésről, az emberek elismeréséről.

Íme, a Bagin-sztori.

Cikkünkből kiderül:

• Mi a különbség a behozatal és a hazai áru között?
• Miért drágább a haza dinnye a termelőnél?
• Mivel jár a dinnyetermesztés?
• Mik a fő buktatók, kockázatok?
• Hányféle dinnyét termesztenek?
• Mi a különbség az igazi termelők és áltermelők köztött?
• Miért jobb a hazai dinnye?
• Dinnyetervek, dinnyejövőkék

Behozatal vagy hazai?

A hazai dinnye Szlovákiában Baginék elmondása szerint július elején, pontosabban ötödike, nyolcadika körül jelenik meg először a piacon. Addig, – de sokan ezt követően is – behozatali dinnyét árulnak. Megnehezítve ezzel a haza termelők helyzetét. A vevő ugyanis külsőleg nem lát különbséget. Ám, ha évek óta ugyanattól vásárol, már tudja, mire számíthat.

A Bagin dinnye ugyanis fogalom. A család saját maga termeli és árulja az út mellett a finom epret és görög-, illetve sárgadinnyét. Hibátlan minőségben. A hangulatos eladóhely egyre ismertebb a távolabbi vidékeken is.

Nevük garancia, minőségük állandó. Ami jó a vevőnek is, aki így pontosan tudja, mit vásárol és kitől, Baginék ugyanis nem egy multi, akivel ha nem vagyunk megelégedve, bemegyünk egy másikba. Ők másnak, harmadnak is itt lesznek. Náluk nincs átverés, nincs ügyeskedés, nincs rövidebb út, nincs külföldről, nagyban behozott, és saját termékként eladott áru. Idén például sok helyen rossz a dinnye, de náluk nincs ilyen probléma. Igen, emiatt kicsit drágábbak is, mint az üzletben, de a zamat, az ízbeli különbség, a stabil minőség miatt bően megéri.

Ma már egyre gyakoribb, hogy több tíz kilométernél távolabbról is járnak hozzájuk. Mások épp a riport készültekor Nyitráról érdeklődtek náluk a nyitva tartásról. „Nem érdekli őket, hogy hány kilométer, jönnek, és négyet-ötöt is visznek a barátoknak, rokonoknak” – újságolja Bagin Tamás.

„Meg kell becsülni azokat a hazai termelőket, akik nem csak magukért csinálják. Mert ha mi nem leszünk, mit fogunk enni?” – teszi fel a kérdést.

„Sok a spekuláns. Az áltermelő, aki az igazi termelőt is lehúzza. Az olyan, aki nyolc-tízfajta terméket is árul. Ami lehetetlen. Legfeljebb 2-3 féle előállítása reális. Akinél minden van, az gyanús, és nagy eséllyel külföldről behozott áruja is van“ – mondja Bagin Roland.

Koronavírusos tapasztalatok

Hogy mik a tapasztalatok az elmúlt hónapok COVID-19 időszakával kapcsolatban? Becsülik a gútaiak, nemesócsaiak, bogyarétiek, hogy itt vannak?

„Hála istennek, igen. Jönnek és egyre jobban keresik a hazai árut. Az emberek a koronavírus alatt rájöttek arra, hogy az étel minősége fontos. Így inkább ételre költenek, mint öltözködésre, szórakozásra. Nincs most annyi ember moziban, a bevásárló-központokban sem. Aki otthon volt a járvány ideje alatt, kihagyta a megszokott hamburgerét és inkább megoldotta maga. Így egyre válogatósabb is lett. Én is elmentem a tőlem két utcányira lakó termelőhöz, hogy hazai retket vegyek tőle“- teszi hozzá Roland.

Mi a titkuk?

Elsősorban az, hogy ők nem multilánc. Saját maguk szedik, és válogatják is az árut. A multiláncoknál a napszámosok gyakran leszednek mindent. Válogatás nélkül, az éretlent, vagy a túlérettet is. Baginék azonban beállnak a táblába, és tízszerre szedik csak le a termést. Ami jó, azt leveszik, ami még nem egészen, azt rajta hagyják. A multinál megy minden a raktárba.

„Feldobálják, beviszik, leteszik a raktárba és várnak. Van, hogy a kamion 2-3 hét múlva viszi csak el a dinnyét. Mondanunk sem kell, hogy az olyan is. Nálunk ilyesmi elképzelhetetlen”- magyarázzák.

A túl korán leszedett dinnye idővel ugyan szintén bepirosodik, de íze nem lesz.

„Célunk, hogy a vevő elégedett legyen. Tőlünk garantáltan friss, érdes és érett dinnyét kap. Pontosan tudjuk, hogy melyik dinnye hány százalékos, Ismerjük az egyes fajtákat, azok jellemzőit“ – mondja Tamás.

Baginék 6-7 fajta görögdinnyével, és 3 sárgadinnye-fajtával dolgoznak. Összesen mintegy tíz fajta dinnye kerül be a földjeikről a szeptember végéig tartó szezonban. Ez a 6-7 fajta van korábbra, középre és későbbre időzítve.

„Próbáljuk úgy elhúzni, hogy amikor kezd beérni a középső időszakra tervezett mennyiség, addigra a korai elfogyjon. Amit nagyon nehéz eltalálni. Minden az időjáráson múlik. Van, hogy a 2 héttel később ültetett dinnye ugyanakkorra jön be, mint amit 2 héttel hamarább ültettünk”- magyarárra Roland a logisztikát.

Az őstermelő öröme

Mi jelenti a legnagyobb örömet egy dinnyetermelőnek?- kérdezzük mindkettőjüktől.

„Ha megdicsérik, hogy finom. Az a legjobb. Meg hogy egyre többen jönnek. És mondják, hogy le a kalappal, fantasztikus. Ízlik nekik, mert dinnye íze van” – újságolják.

A tavalyi traktortüntetéseken egyébként édesapjuk, Bagin István Pozsonyban is tartott dinnyekóstolót, ahol sok ismert arc, híres színész és újságíró csettintett elismerően. Órák alatt el is fogyott az egész mennyiség a vár alatt.

A két fiú úgy látja, leginkább a szélhámosok potyogtak ki a piacról. Azok, akiket nem a minőség érdekel, hanem a mielőbbi meggazdagodás.

A kihívásokat firtató kérdésünkre azt mondják, hogy a legnagyobb kihívás maga az ár. Mert mindenki a Tescos, Kauflandos, Billás, Jendotás, stb. árat nézi. Amit nem lehet összehasonlítani azzal a dinnyével, ami ki van válogatva, és csak a legjobb, legmagasabb minőség kerül a vevőhöz.

Roland el is magyarázza, mit ért ezalatt. „Tegyük fel, hogy van egy jó dinnyefajtád. Annak 60-70 százaléka az igazán csúcsminőség. A fennmaradó 30 százalékból 10-15 százalék még jónak minősül, 15 százaléka pedig hulladék.  A multihoz viszont megy minden. Olcsón megveszik. Csakhogy nekünk a 70 százaléknyi mennyiségből kell hasznot termelnünk. Ha hozzáadnánk a maradék harmincat is, mi is adhatnánk olcsóbban, de nálunk ki van válogatva.  Így lehet, hogy ugyanannyi a pénz van belőle, mint aki többet ad el, de válogatás nélkül. Ott eleve kevesebb a jó minőség.. A nagy üzletláncoknál vásárolt jó dinnyéhez szerencse kell, míg mi garanciát vállalunk minden egyes dinnyére. Ezért nem adhatjuk a multinál megszokott áron“ – teszi hozzá Tamás.

Értékesítés és nehézségek

Baginék jelenleg mintegy tíz hektáron termelnek dinnyét. Azon kívül, hogy az út mellett árulják, vannak felvásárlóik is, akik a piacon értékesítik tovább a dinnyét.

A jövőről beszélve úgy látják, hogy lesznek majd a hazai termelők, és lesznek a multik. Közöttük pedig senki. Az emberek ugyanis egyre inkább észreveszik, hogy a piacon gyakran nem a termelő árul, hanem csak egy kereskedő, eladó. Áltermelő. Aki ugyanazt a külföldről behozott árut próbálja értékesíteni őstermelői áron, mint amit olcsóbban és gyakran gyengébb minőségben az üzletben is meg lehet venni. Csakhogy míg az üzletben 60 cent, addig az út mellett termelőnek kiadva magát ugyanazt a behozott árut kínálja 1,50 euróért.

Ezért lenne Baginék szerint nagyon az eredetbizonylat. Hogy mindenhol egyértelműen, világosan, könnyen lenyomozható módon fel lenne tüntetve, hogy az adott gyümölcs vagy zöldség honnan származik.

„Megjelennének a lokális márkák, mint amilyenek mi is vagyunk. Ott van a matricánk a dinnyén, ott van a Facebook-oldalunk, ahol mindenki láthatja, hogy nem spanyolországi képek vannak fent a dinnyeföldekről. Így beindulhatna a minőségbeli verseny a vásárlókért. De sajnos ma még nem így van. A felvásárló, piaci kereskedő inkább vegyíti a hazaitól vásárolt jó minőségű árut az olcsóbb behozatalival, amivel nekünk csinál rosszat. A különbség ugyanis gyakran óriási“

– panaszkodik Roland.

Fontos lenne szerintük, hogy a tisztességes helyi termelők együttműködjenek és falusi, városi termelői piacok működjenek szezonális áruval. Ha dinnye van, akkor dinnyével, ha barack, akkor barackkal. Ugyanúgy a méz, zöldségek, stb. esetében is. Ma még sokkal inkább a gazdag választék, gyakran külföldi behozatal a megszokott. „A szlovák termék logót pedig már mindenre ráteszik“ – mondják.

Meg tud élni ebből az, aki tisztességesen és szívből csinálja?

– kérdezzük.

„Meg, csak egyre nehezebb, mert van mit csinálni. Sokszor az ember elgondolkodik azon, hogy mondja-e a fiának, hogy csinálja ugyanezt. Amit mi már végigküszködtünk az eddigi 15 év alatt, nem biztos, hogy biztatnánk. Sokan inkább elmennek 1000-1500 euróért recepciósnak hotelbe, de a két munkát össze sem lehet hasonlítani”

– mondja tapasztalatait Tamás.

Milyen a dinnyetermelőnek egy napja? – Következő cikkünkből kiderül.

A Bagin család 35 éve kezdte a dinnyetermelést, Bagin István és felesége kezdetben kisebb területen, 1-2 hektáron, ami fokozatosan bővült. Az ikerfiúk 15 éve járták ki az iskolát és vették át a dinnyetermesztést. Jelenleg 10 hektáron termelnek dinnyét és egy hektáron epret. Immár 20 éve stabilan.

Az eperszedésnél szintén nagyon odafigyelnek a minőségre. Náluk nincs szedd magad akció, minden egyes eperszemet, hogy az ne legyen megnyomva, ők maguk és legügyesebb segítőik szedik le. Örömmel újságolták, hogy idén már sikerült a teljes epermennyiséget sikerült önállóan értékesíteniük az út mellett. Annyira keresett.

Ehhez az kell, hogy ismerjék és keressék őket. Ami név és csúcsminőség nélkül lehetetlen. Az egész tehát egy nagy körforgás. A jó és a tisztességes megmarad, a spekuláns kiesik.

„Eperből minden nap friss árut kap tőlünk a vásárló. Saját magunk szedjük minden egyes nap. Nincs másnapos eper. Leszedünk egy adott mennyiséget, és ha látjuk, hogy fogy, hogy viszik, akkor szedünk még hozzá. Nincs olyan, hogy ott van ezer kiló és azt áruljuk 2-3 napig” – nyomatékosította Roland.

Tervek, elképzelések

Zárszóként, hogy mi motiválja, mi viszi előre őket, elmondják, hogy elsősorban a munka szeretete. Az, hogy látják, ahogy az eper vagy a dinnye növekszik, hogy szép, finom, és kereslet van iránta. Így el is tudják adni a kemény munkájuk eredményét.

De ugyanúgy sokat jelent számukra az is, hogy ebben nőttek fel, amit nehéz lenne feladni. Beleértve a gépparkot, a disznótartást is. „Háttér nélkül ma már szinte elképzelhetetlen lenne ebbe belekezdeni“ – mondják. A hátteret évtizedek alatt Bagin István és felesége, Bagin Erzsébet teremtették meg, akik ma is aktív tagjai a családi gazdaságnak.

„Támogatás nélkül ezt nem lehet elkezdeni, mert nincs annyi tőkéd. Egy hektáron x összeget nem lehet csak úgy beletenni lutriba. Itt beleraksz tízezer eurót, és lehet, hogy nulla euró lesz belőle. Azt is csak egy év múlva tudod meg. Nagyon hosszú folyamatról beszélünk, amit jó volna támogatni” – mondják.

Köszönet a Baross programért

Szerencsére Magyarországnak köszönhetően a Baross-pályázatoknak hála több más gazdához hasonlóan kaptak segítséget.

„Mi is megkaptuk, amit ezúton is nagyon köszönünk. Egyszerű volt a kiírás, tudtuk, hogy 90 százalékos esély van rá, így könnyebben belementünk a második körbe is. Tudtunk új gépeket venni, könnyebben le tudtuk cserélni a régit. Ezáltal fejlődtünk és jobb érzés dolgozni, mert nem csak egy helyben topog az ember” – mondják. A szlovákiai pályázati lehetőségek, mint például a Fiatal Gazda (Mladý Farmár) program jóval bizonytalanabb. Baginék így a jótékonykodásól sem feledkeznek meg. Többször segítették a rászorulókat termékeikkel, anyagi jellegú felajánlásaikkal.

És hogy mik a terveik a jövőre nézve, mi jelenti számukra az új kihívást?

„Az, hogy még jobb dinnyénk legyen. Dinnyénél nehéz a tervezés, epernél könnyebb. Az eper megnő, pirosnak piros lesz, bogyó lesz rajta. Dinnyénél fontos, hogy ne legyen repedt a közepe, ne legyen vastag a héja, vérpiros legyen, íze legyen, cukor édes legyen, nagy legyen, sok legyen rajta, és ami a legfontosabb, el is tudd adni” – sorolja Roland.

Elhatározták, hogy néhány éven belül szeretnének teljesen átállni biora. Amihez vásárlóképes keresletre van szükség, ami egyelőre még nem áll rendelkezésre.

Milyen az idei dinnyeszezon eddig?

Az eddigi dinnyeszezonról elmondták, hogy viszonylag jól alakul. A koronavírus végett nem hoztak be annyi külföldi dinnyét, így a hazai termelők is jobban el tudták adni saját termékeiket a belföldi piacon. Mint mondják, az volna jó, ha a belföldi, és nem a külföldi áru iránt lenne kereslet. Azért is, mert szinte már alig van szlovákiai termék a piacon.

A Bagin család dinnyeszezonja negyedik hetében jár. Hogy milyen eredménnyel zárul, az mindig a végén dől el. Mint mindenhol, itt is vannak hullámok.

„Ha meleg van, akkor megy. Ha lehűl az idő, akkor kevésbé. Az a lényeg hogy meleg legyen, neked pedig jó dinnyéd legyen. Akkor viszik“ – zárja pozitívan Roland és Tamás.

További képeink:

Király Zsolt