Alfonz
  • HUF: 368.14
  • USD: 1.17
  • 9 °C
  • 18 °C
Mindennapjaink

“Az önálló egyházfenntartás nem egyszerű dolog, de nem is kivitelezhetetlen” – interjú Somogyi Alfréd esperessel

A liberális politika „nagyvonalúsága” és az egyházak iránti „előzékenysége” mindig átlátszó

Nyitókép forrása: reformata.sk

 

Somogyi Alfréd református lelkésszel, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara dékánhelyettesével, illetve a Pozsonyi Református Egyházmegye esperesével beszélgettünk az állam és az egyház szétválasztása körüli politikai vitáról, a liberális gondolatmenet önzőségéről, és a közelgő népszámlálásáról. Interjúnkból kiderül, mennyire ördögtől való az államtól független egyházfenntartás, ahogy az is, mennyire jó hír, hogy Szlovákia lakosságának negyede lenne hajlandó „saját zsebből” támogatni az egyházakat.

 

A sajátos politikai viszonyok és a közelgő népszámlálás miatt egyre többször kerül szóba (ismét) az egyházak leválasztásának kérdése. Tíz évvel ezelőtt is hasonló események zajlottak, akkor a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a közalapi törvénnyel reagált a dologra. Hogyan élik meg most a téma újbóli megnyitását, indult-e belső vita a kérdésben?

 

A szétválasztás már megtörtént

 

Az állam és az egyházak teljes szétválasztásának kérdése bonyolult dolog. A mai szlovákiai gyakorlat azt mutatja, hogy a szétválasztás megtörtént. Ezt a vallásszabadságról és az egyházakról szóló 308/1991-es törvény szavatolja. Ami időről időre felmerül, az az egyházak állami finanszírozásának kérdése. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az állam és az egyház ne vált volna el egymástól. Hiszen számos olyan nem állami intézmény, szervezet, alapítvány, egylet működik állami anyagi források felhasználásával, mégsem lehet ezeket a szervezeteket, intézményeket államinak nevezni.

 

Tíz évvel ezelőtt a közalapi törvény zsinati elfogadása nem volt összefüggésben a népszámlálás kérdésével. Sokkal inkább az egyház korábbi segélyalapjának a megújításáról, az egyház önellátásának, belső segélyező rendszerének reformjáról volt szó. Inkább ez indokolta a közalapról szóló törvényt és nem a népszámlálás. Nem indult belső vita, inkább egy belső közös gondolkodás, de vélhetően ez is független a közelgő népszámlálástól.

 

Új egyház-finanszírozási rendszer

 

Idén január 1-étől új egyház-finanszírozási rendszer van Szlovákiában. Ez indokolta, hogy munkacsoport alakuljon, amelyik a megváltozott rendszerben javaslatot tesz a finanszírozás felhasználására. A változás lényege, hogy korábban az állami dotáció két dologra volt felhasználható: a lelkészfizetésekre és az egyházi központ (értsd: püspöki hivatal) működésére.

 

Január 1-től szabadabb a felhasználás. Már nemcsak erre a két célra fordíthatja az összeget az egyház, hanem pl. diakóniai célokra és egyébre is. Persze az éves anyagi dotáció összege a gyakorlatban ezt nem teszi lehetővé, mert éppen csak a lelkészek fizetése és az egyetemes egyház működési költségeinek egy része finanszírozható belőle. Tehát  továbbra is keresik a forrásokat, függetlenül a népszámlálástól.

 

Kövér László, a Magyar Országgyűlése elnöke és Somogyi Alfréd esperes, a Selye János Egyetem Teológia Karának dékánhelyettese a SJE ünnepélyes, 15. tanévnyitóján, 2019-ben. Fotó: Körkép.sk/KL

 

Nagyvonalú liberalizmus és az egyházak

 

A médiában elhangzott javaslatokból azt a szándékot lehet kihámozni, hogy a liberális politikusok néhány egyházi tevékenység támogatását nem szüntetnék meg (karitatív munka, műemlékek fenntartása, gondozása, szociális otthonok működtetése, más társadalmi jótékonysági munkák). Melyek azok a területek, ahonnan hiányoznak az a pénz, amit megvonnának az egyházaktól?

 

A liberális politika „nagyvonalúsága” és az egyházak – főleg a keresztén egyházak – iránti „előzékenysége” mindig átlátszó. Nem az egyház érdekét tartják szem előtt, hanem részükről komoly üzleti érdekek vannak a háttérben. Amit ők az egyházak felé „nagyvonalúan” megengednek, az olyan területekre vonatkozó támogatás, amely területeken nemcsak az egyházak tevékenykednek, hanem kemény üzleti alapon álló vállalkozások is (meg)élnek.

 

A szociális intézmények, a nyugdíjas otthonok, a szociális szolgáltatások mind olyan munkaterületek Szlovákiában, ahol az egyházak jelenléte valóság, de nem mérvadó. Sokkal nagyobb a más jogi személyek jelenléte, ami ugye nem jótékonysági alapon működik, hanem rideg biznisz. Ám, ha a nem profit orientált egyházi intézményeket támogatja az állam, akkor az alapítványi és egyéb formában működő intézményeket is támogatnia kell.

 

Vagyis a liberális látás nem nagyvonalú és nem támogató az egyházakkal szemben, hanem az egyházakat maga elé tolva érvel a sajátjai anyagi támogatásáért. Ezt azért nem árt észrevenni.

 

Műemlékfenntartás – papíron

 

Szép dolog, hogy az állam – papíron – beszél a műemlékek fenntartásáról, de a gyakorlatban ez megint mást mutat. Lehet, hogy tévedés, de a szlovák műemlékvédelmi hatóság (vagy a szlovák állam) még egyetlen református műemlék templom javítását, restaurálását sem finanszírozta. Legalábbis nincs tudomásunk róla. Olyanról tudni, hogy megjelentek és előírásokra hivatkozva megmondták, hogy mit kell csinálni, sőt azt is, hogy kivel kell megcsináltatni. Aztán meg kiállították a számlát. De hogy református műemléket szlovák állami pénzen raktak volna rendbe, erről nincs tudomásunk.

 

Egészébe véve, a liberális látás mindig önző. A keresztyén egyházat sem a közösségnek, hanem vallásos emberek spontán csoportosulásának tartja.

 

Mindazokban a munkákban, amely nem a legkellemesebb és nem a legkifizetődőbb, azokban – szerintük – helye lehet az egyháznak. Vagyis: az egyház csak ápolja a betegeket, az öregeket, a fogyatékkal élőket, a hajléktalanokat és minden rászorulót. De az egyház ne szóljon bele abba, hogy az általános iskolában hogyan tanítsunk, a társadalmi értékek szintjén se nagyon szólaljon meg, politikai kérdésekben meg egyáltalán ne foglaljon állást. Ez a liberális álláspont az egyházakkal szemben.

 

Somogyi Alfréd esperes a 2018-as év országos tanévnyitóján a nagymegyeri római katolikus templomban. Fotó: Körkép.sk/KL

 

Nemrégiben megjelent egy felmérés, ami szerint az emberek mindössze negyede-ötöde lenne hajlandó „saját zsebből” hozzájárulni egy egyház fenntartásához. Milyen anyagi és közösségi kihívást jelentene ez a református egyház és az egyházközségek számára? Mire lenne szükség ahhoz, hogy az egyházak és egyházközségek (a leválasztás után) önállóan is életképesek legyenek anyagi értelemben? Restitúció?

 

Beneš elvett ingatlanai

 

Ez nehéz kérdés, mert nincs rá egységes „recept”. A restitúció már megtörtént, csak a Beneš-dekrétumokkal elvett ingatlanokat és a beépített területeket nem kapta vissza a református egyház. És ezek után kárpótlást sem kapott az államtól. De ami visszakapható volt, azt még a 90-es évek közepén visszaigényelték az egyházközségek.

 

Szerintem jó lenne egy egyházon belüli vagyongazdálkodási rendszert végiggondolni. Igaz, az épületeink zömét (főleg az iskolákat) használható állapotban államosították és romosan kaptuk vissza.

 

Számos egyházi ingatlan rendbetételére csak az utóbbi években került sor, amikor Magyarország Kormánya komoly támogatást nyújtott a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak. Megjegyzem, hogy az egyháztagjaink, Szlovákiában adófizető állampolgárok, akik nem alaptalanul érezhetjük magunkat másodrangú polgároknak ebben az országban, hiszen akkor tudtunk a templomainkkal, parókiáinkkal, gyülekezeti házainkkal komolyabb állagmegóvást, javítást, felújítást végezni, amikor erre Magyarország Kormányától kaptunk forrásokat. Itt is: köszönet érte!

 

Önfenntartás kérdőjelekkel

 

A „saját zsebből” történő egyházfenntartás nem lenne könnyű dolog, de nem is kivitelezhetetlen. Magyarországon, Erdélyben, Pártiumban és Kárpátalján a lelkészeket az adott gyülekezetek tartják el. Nincs teljes állami fizetésük, csak állami fizetés-kiegészítésük. Nálunk ez másképp van. Szlovákiában a II. világháború utáni 1949-es egyházi törvény bevezette a lelkészek teljes állami fizetését. Ez jó volt a szocialista rendszernek, mert pórázon lehetett tartani a papokat, lelkészeket. Ha a járási párttitkár elvtársi kedve éppen úgy alakult, akkor bele tudott nyúlni az illetékességéhez tartozó lelkészek fizetésébe is.

 

Ugyanakkor 40 év alatt az egyháztagok is megszokták azt, hogy a papot, lelkészt nem a közösségnek kell eltartania. Kényelmesebb. De nem ördögtől való gondolat az, hogy maga a közösség tartsa el (legalább részben) a templomát, lelkészi hivatalát és a lelkészét is.

 

Az állam és az egyház szétválasztása – Miért kerültek (ismét) a liberálisok célkeresztjébe az egyházak?

 

Ám még mielőtt úgy gondolná, hogy az egyház-finanszírozás csak a lelkészek fizetéséről szól, azt javasoljuk, nézzen utána, hogy milyen lelkészfizetések vannak a református egyházban. Annyit segítek, hogy a közismert minimálbért tudja adni az egyház a kezdő lelkészeinek. De javaslom nézze meg azt is, hogy a 6 besorolás közül (stupeň náročnosti práce), ön szerint melyikbe tartozhatnak a lelkészek? Mert az 1. kategória minimálbéréből indulunk ki az egyházban is…

 

Mire jó az egyházadó?

 

Ami az egyház fenntartását illeti, ez egy ma is létező fogalom és jelenség. A hétköznapi nyelvben „egyházadónak” hívják az emberek. Ez gyülekezetenként változó összeg, van ahol nincs is meghatározva. Az egyházunkban ez 10-15-20 eurót jelent évente egy fő után. Ez az összeg az adott egyházközség temploma és lelkészi hivatala fenntartására szolgál. Vagyis a gyülekezeti tagok „összeadják” a templom és a gyülekezeti terem rezsiköltségét és a lelkészi hivatal működési költségét.

 

Van, ahol ez éves viszonylatban fedezi a költségeket (elenyésző számú ilyen egyházközségünk van, de van), többségében azonban az egyházfenntartás nem elég egy gyülekezetben az éves működéshez. Ha a felmérés hihető adatokat tartalmaz, akkor az egy szempontból jó, más szempontból pedig nem jó.

 

Jó abból a szempontból, hogy tájainkon – református berkekben – a templomlátogatási arány 10-12% körül mozog. Ehhez képest a 20-25%-os hajlandóság nem rossz. Ugyanakkor, ha abból indulunk ki, hogy Szlovákia közel 75 %-a valamilyen felekezethez tartozónak vallotta magát a legutóbbi népszámláláskor, akkor ez a 20-25%-os hajlandóság nagyon nem jó.

 

Hogyan készülnek a református egyház, az egyházmegye és az egyházközségek a népszámlálásra?

 

Az egyházunk – tudomásunk szerint – a többi felvidéki magyar szervezettel együtt készül a jövő évi népszámlálásra. Nekünk egyébként is az a dolgunk, hogy segítsük az embereket arra, hogy fel merjék vállalni azt, amivé, ill. akivé az Úr Isten teremtette őket. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy merjük vállalni magyar reformátusságunkat. Ennek elősegítése a szolgálatunk állandó része. Legföljebb a népszámlálás miatt kicsivel többször, és kicsivel hangosabban fogjuk ezt mondani.

 

Az esperes úr felhívásának eleget téve utánajártunk a lelkészi fizetések nagyságának. Az új törvény életbe lépése előtt, még a táblabérrendszer idején az utolsó, 2019-es emelést követően a lelkészi fizetés nagysága 341,70 euró, a legmagasabb 867,46 euró. Az azt megelőző évben 310 és 788 eurós összegek között mozogtak a lelkészi bérek, az átlagfizetésük 605 euró volt bruttóban – miközben az országos átlagbér 1000 euró fölött járt.

Összehasonlításképp a táblabérrendszer idején a lelkészek átlagban kevesebbet kerestek, mint az építőmunkások (cca. 750 eurós bruttó bér), a vendéglátóiparban dolgozók (650 euró bruttóban), vagy az adminisztratív munkát végzők (948 euró bruttóban). Az új finanszírozási rendszer már nem a táblabérrendszert használja, hanem a minimálbérből indul ki – nagy változást azonban nem hozott.

A minimálbér esetén számba kellene venni a fentebb említett munkaigényességi kategóriát is. A munkatörvénykönyv szerint a minimálbér nagysága idén 580 euró, de például egy takarítónő a 2. kategóriába sorolható, így 20 százalékkal magasabb minimálbér vonatkozik rá (696 euró bruttóban). A lelkészi hivatás saját becslésünk szerint a 4-5-ös kategóriába lenne sorolható, ami 928-1044 eurós fizetést feltételezne. Ilyen bérszínvonal garantálásához nyilván nincs elegendő anyagi keret egyetlen szlovákiai egyházban sem. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy jövőre a minimálbér 623 euróra emelkedik.

Megjegyezzük, nyilván ennél jóval árnyaltabb ez a kérdéskör, azt viszont nem nehéz belátni, hogy az egyházaknak alaposan át kell gondolniuk a bérpolitikájukat a következő időszakban.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 7 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket