Több millió tonnányi radioaktív vizet engednének a természetbe Fukusimánál

Nyitókép forrása: bbc.com

Japán sajtóértesülések szerint a tengerbe engednék a 2011-ben megsérült fukusimai atomerőműben lévő radioaktív vizet.

Már évek óta folyik a vita arról, hogy mennyire ártalmas, és/vagy mennyire elfogadható károkat okozhat, ha a sérül atomerőmű belsejében lévő, erősen sugárfertőzött vizet (amelynek része az atomerőmű saját hűtőfolyadéka is) kiengedik a tengerbe.

A környezetvédők és a halászok érdekvédelmi szervezetek értelemszerűen ellenzik a dolgot, de sok tudományos szakértő szerint „alacsony a kockázata” a káros mértékű sugárszennyezettségnek. Az illetékes kormányszervek egyelőre nem döntöttek.

   

Japán sajtóorgánumok, köztük a Nikkei és Yomiuri Shimbun közlése szerint a több millió tonnányi radioaktív víz – a sugárzás csökkentése érdekében történő – szűrése és kiszivattyúzása leghamarabb 2022-ben kezdődhetne.

Lassan megtelnek a tartályok

Mielőtt kiengednék a természetbe, kívülről származó vízzel hígítanák a sugárzó folyadékot, így annak szennyezettségének koncentrátuma a 2,5 százalékára csökkenne, és a kiszivattyúzás folyamata 30 évig tartana.

Az ügyben hivatalos döntés a hó végéig születhet, sokan azonban arra figyelmeztetnek, hogy a több millió tonnányi folyadék tárolására szolgáló hatalmas tartályok 2022-re megtelnek a talajvíz és a beszivárgó eső miatt.

A komplex izotóp szűréssel jelentősen (negyvened részére) csökkenthető a sugárszennyezettség mértéke, de a technológia nem tud mit kezdeni a tríciummal (a hidrogén radioaktív izotópja, felezési ideje 12,32 év), az megmaradna a vízben. Egyes tudósok állítása szerint azonban a szóban forgó mennyiség gyorsan felhígul az óceánban, és csak alacsony kockázatot jelent majd az emberek és állatok egészségére.

A fukusimai atomkatasztrófa

A fukusimai, négy atomreaktorból álló erőmű egy 2011. március 11-én kapott végzetes sérülést, miután egy 9-es erősségű földrengés okozta 15 méteres cunami letarolta a létesítményt. A reaktorblokk olvadásának megakadályozó rendszerek ugyan túlélték a földrengést, de a cunami miatt a hűtőrendszer napok alatt összeomlott, és a négy reaktorból három leolvadt.

A zónaolvadás következtében a rendkívüli magas hőfokon izzó fűtőelemek úgynevezett kóriumot hoznak létre, egy grafitot, törmeléket, fémet, (mindent, amivel az anyag találkozik) magába olvasztó lávaszerű anyagot, ami óránként 30 centiméteres sebességgel marja bele magát a betonba, és olyan erős sugárzást bocsát ki, hogy egy perc után halálos dózist okoz, öt perc alatt pedig a helyszínen végez egy felnőtt emberrel.

A zónaolvadások során megsérült a reaktortér alja, így nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés érte a környezetet, a talajt és a tengervizet, illetve részben a levegőt. A csernobili katasztrófa okozta szennyeződés 20-40 százalékáról szólnak a becslések (a nagyság attól függ, hogy az erőművet üzemeltető TEPCO vállalat rendeli-e meg, vagy sem…).

A földrengésben és a szökőárban 18 500 embert veszett oda, 160 ezren váltak földönfutóvá. A kifizetett kártérítések nagysága több milliárd dollárra tehető. A múlt hónapban a japán Legfelsőbb Bíróság a kormányt és a TEPCO vállalatot újabb 9,5 millió dollárnyi kártérítés kifizetésére kötelezte.

BBC.com, Körkép.sk