Vilma
  • HUF: 358.96
  • USD: 1.21
  • 7 °C
  • 13 °C
Mindennapjaink

Miért annyira veszélyes a koronavírus? Mert ravasz, rejtőzködő és kliszámíthatatlan

Megszólaltak a kutatók, elmondták, mi miatt ennyire veszélyes és egyben különleges a koronavírus új típusa

Nyitókép forrása: bbc.com

 

Bár a politika és a napi statisztikák többnyire a számok mentén próbálják érzékeltetni a koronavírus veszélyességét, valójában pusztán ezek alapján elég nehéz megérteni, miért pánikol a világ legnagyobb része a járvány miatt, és mivel bírta rá az egyébként végletekig pragmatista nyugati vezetőket az országos korlátozó intézkedésekre. A BBC brit közszolgálati média összefoglalója nyomán bemutatjuk, mitől annyira veszélyes és egyben különleges a koronavírus, miért képes ilyen könnyen terjedni, hogyan cselezi ki immunrendszerünket, és miért lehet ennyire halálos, főleg időskorban.

 

A szerzők már a cikk elején leszögezik, hogy a világ már számos járványt, sőt világjárványt is megélt, de egy influenzaszezonban még nem szokás lezárni az egész világgazdaságot. A kérdés tehát az, hogy milyen különleges biológiai sajátosságokkal rendelkezik a koronavírus, hogy ilyen rendkívüli veszélyforrást látnak benne.

 

A megtévesztés mestere

 

A kutatók eddigi ismeretei szerint a SARS-CoV-2 koronavírus képes megtéveszteni testünk legfontosabb védelmi mechanizmusait. A koronavírus ott tombolhat a tüdőnkben, a légutakban, de az immunrendszerünk miatt mégis úgy érzékeljük, hogy minden rendben van. Más szavakkal: miközben valóságos vírusgyár működik az orrunkban, teljesen jól érezzük magunkat.

 

Sejtjeink interferonokat bocsátanak ki, amikor egy vírus megtámadja őket. Az interferon a kvázi figyelmeztető jelzés az immunrendszernek, hogy ideje hadrendbe állni. De az újtípusú koronavírus egyedülálló képességével képes kikapcsolni a sejtjeink eme kémiai riasztóját. Így, miközben ott szaporodik bennünk a vírus, kezdetben sem mi, sem szervezetünk védelmi egységei nem tudunk róluk.

 

Gyilkos ámokfutó

 

A koronavírus egy rendkívül eredményes gerilla taktikát alkalmaz: elkapja az embert, tenyésztelepnek és terjesztőként használja fel, majd miután már elég embert fertőzött meg, ágynak dönti, és sajnos esetenként meg is öli.

 

A vírus mennyisége egy nappal azelőtt a legmagasabb a testünkben, hogy ténylegesen megbetegszünk. De még legalább egy hét, amíg állapotunk olyan súlyosra fordulhat, hogy kórházi ápolásra szoruljunk.

 

Vagyis megfertőződünk, a vírus elkezd szaporodni, de jól vagyunk, elmegyünk dolgozni, moziba, kávéra, edzőterembe. Aztán jönnek az első tünetek, a vírus fertőzőképessége ekkor éri el a maximumát, és ebben az állapotban is marad, mígnem a szervezetünk vagy legyőzi a kórt, vagy belehal. A csúcs és a felépülés/halál közötti időben pedig maximális a továbbfertőzés esélye. Mivelhogy gyógyszer és vakcina még nem áll rendelkezésre, harmadik variáció egyelőre nincs.

 

Sok kutató ezért egy ámokfutó gázolóhoz hasonlítja a vírust, amely letaglózza az áldozatát, de gyorsan elmenekül a helyszínről, és már egy másik áldozatnál jár.

 

Kétváltozós ördögi egyenlet

 

A vírus egyetlen célja a szaporodás, ezt pedig két módon érheti el: minél több embert fertőz meg, és/vagy rendkívül gyorsan támadja a megfertőződött szervezet sejtjeit (ami súlyos komplikációkkal, halállal járhat). És itt van a bökkenő.

 

Az eredeti, 2002-ben megjelent SARS vírus napok alatt levette az embereket a lábukról. Ez egyébként megkönnyítette a közegészségügyi dolgozók munkáját, mert könnyű volt felismerni és elkülöníteni a fertőzötteket.

 

A koronavírus új típusa esetén azonban már nem így van. Sokáig rejtőzködik, így nem lehet a fertőző személyeket olyan könnyen felismerni és elkülöníteni. Mikor a vírus csúcsra jár a betegben, továbbterjed egy másik áldozatra. De ettől a ponttól kezdve a kórokozót már nem érdekli, ha elpusztul a gazdaszervezet, addig terjed és pusztít, amíg a test immunrendszere, vagy egy gyógyszer (ami még nem készült el), nem állítja meg. Gyógyszer nincs, az immunrendszerünk pedig ezúttal nincs a helyzet magaslatán.

 

Az immunitás hiánya

 

A koronavírus megjelenése nagyjából olyan hatással volt a társadalomra, mint mikor az európaiak behurcolták a himlőt az épp akkor felfedezett Amerikába. Az ott élő őslakosok szervezete sosem találkozott a betegséggel, nem rendelkezett semmilyen tapasztalattal, így nem is tudott mit kezdeni a kórokozóval.

 

Az immunrendszernek van egy tanulásra alkalmas része. A korábban elszenvedett de legyőzött fertőzések esetén szerzett tapasztalatokat felhasználja a kórokozók új típusainak legyőzésénél. A mostani koronavírushoz hasonló kórokozóval azonban még nem találkozott a szervezetünk, ezért a nulláról indul a tanulásban. A folyamat ráadásul rengeteg, sok esetben kudarcba fulladó „kísérletből” áll, amíg megtalálja a „vírus zárjába illő” kulcsként szolgáló T-sejt formát.

 

Az idősek immunrendszere már jóval kevésbé tanulékony, mint a fiatalabbaké, T-sejtjei pedig már csak kevésbé változatos módosításokra képesek. Ezért lettek ők a legveszélyeztetettebbek a mostani világjárványban.

 

A korábban halálosnak beharangozott H1N1 és sertésinfluenza-járványok azért nem bizonyultak végül olyan súlyosnak, mert az emberek nagy többségének immunrendszere a hagyományos influenza miatt valamelyest már ismerte a vírus új válfajait is. A koronavírus új típusa azonban egyetlen, nagy tömegben megtapasztalt betegséggel sem mutatott hasonlóságot.

 

Az immunitás hiányából adódik, hogy testünket teljesen felkészületlenül érte a támadás.

 

„Szokatlan dolgokat művel”

 

A kutatók abban egyetértenek, hogy az új típusú koronavírus ismert tüneteket okoz, de vírus létére rendkívül szokatlan módokon váltja azokat ki. A COVID-19 rendszerint tüdőgyulladással kezdődik, de az egész testre kiterjedhet. Mauro Giacca, a brit King’s Collage professzora szerint a koronavírus „számos aspektusa egyedülálló, különbözik minden más gyakori vírusos betegségtől”.

 

A koronavírus nem csak elpusztítja a tüdősejteket, hanem sok esetben masszív, rosszul működő sejtekké olvasztja őket egybe. Ezek a sycytiumok, sejtfal nélkül egymásba folyó sejtek, amelyek megtapadnak a környezetükben. Giacca professzor elmondása szerint, bár még súlyos influenza-fertőzés után is képes a tüdő a regenerálódásra, a sycytiumok miatt súlyos koronavírus-fertőzés után ez nem, vagy csak részben történik meg.

 

Sok orvos számolt a betegeknél véralvadás-problémákról, történetek keringnek olyan beavatkozásokról, amikor az orvos nem talált utat a beteg érrendszerében, mert az alvadt vér elállta az útját. A véralvadást kiváltó anyagok a fertőzés hatására kétszeresükre, de akár négyszeresükre is megnövekednek.

 

A vírus egyszerre több helyen képes gyulladásos tüneteket okozni, ami miatt az immunrendszer túlpörög, károsítva a test többi részét.

 

Szokatlan jelenség az is, hogy nagy az összefüggés az elhízás, és a koronavírus-fertőzés súlyos lefolyása között. Vírusos betegségeknél ugyanis rendszerint a súly nem játszik ilyen nagy szerepet.  A kutatók úgy vélik, hogy a májban lerakódott zsír anyagcsere-zavarokat okozhat, amelyek a koronavírus-fertőzéssel kombinálva erősebb gyulladást válthat ki, jóval keményebb lefolyást okozva.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

Zoltan
2020. okt. 27. 14:33

Menyi egeszseges nem kover vagy mas kronikus betegseggel rendelkezo kozepkoru halt meg?Az emberek nem foglaloznak az eletvitelukkel beszedik a rengeteg gyogyszert es azt hiszik hogy minden megvan oldva hat nincs .

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket