Nyitókép forrás: theguardian.com
Az északi jégtakaró egyébként eddig igencsak állandónak tűnő összehúzódása és szétterjedése elvileg olyan magától értetődő dolog, mint az évszakok, az éjjelek és nappalok vagy az árapály váltakozása. Idén azonban a megszokottól jóval kisebb kiterjedést ért el, ami az IFL Science közlése szerint rendkívül aggasztó.
A tudósok amiatt kongatták meg újfent a vészharangot, mert a viszonyítási alapként szolgáló szibériai Laptyev-tenger (a Jeges-tenger egyik beltengere) októberben még nem fagyott be, pontosabban „nem alakult ki rajta szignifikáns jégtakaró”.
A folyamat nem volt meglepő, a trend egy ideje már világos volt a kutatók előtt, ám idén átlépett egy nagy jelzésértékkel bíró mérföldkövet. A tudósok becslései szerint a 2030-as évek derekára teljesen jégmentessé válhat a Jeges-tenger a globális klímaváltozás miatt.
Mondhatnánk, hogy csak egyetlen beltengerről van szó, de a természetben sosem „csak” egyetlen dologról van szó, legalábbis, ha globális hatású folyamtokról beszélünk. A Szibéria partjainál keletkező, tápanyagban gazdag jégtakaróról van szó, ami ősszel megfagy, majd tavasszal az erős szelek útnak megtörik és kisodorják a nyílt tengerre, hogy a felmelegedés a Fram-szorosban érje utol őket, ahol beleolvadnak a tengerbe, táplálékot adva ezzel a planktonoknak.
Csakhogy, ha nem tud eléggé megvastagodni a jégtakaró a Laptyev-tengeren, például mert hetekig, hónapokig alakul ki, akkor nem lesznek elég nagyok a jégtömbök, hogy kibírják a Fram-szorosig. Az éhen pusztuló planktonok nem kötik meg többé a széndioxidot, amivel tovább növelik a tenger átlaghőmérsékletét, ami csökkenti jégképződést, és így tovább…
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
