Így reagálnak a szlovákiai politikusok Joe Biden megválasztására

Már többször és több helyen megemlítettem, hogy alap- és középiskolás koromban két tantárggyal, pontosabban azok tananyagával voltam hadviselős viszonyban: ezek egyike a történelem volt, mert már akkor, amikor a hős felszabadítókról papoltak a tanító elvtársak és a sok-sok felszabadító és forradalmi megemlékezésen kellett sorakozni és ácsorogva hallgatni az unalomtól félájultan ugyanazokat a sületlenségeket, amelyekről otthon a tollfosztás közben folyó mesedélutánokon, és nagyapám térdein lovagolva a kályha melletti karosszéken melegedve a hosszúra nyúló téli estéken egészen más természetű „hőstettekről” értesültem, aminek következtében pl. nagyapám negyvenes évek eleji jó kondíciójú gazdasága, de főleg az állatállománya jelentős károkat szenvedett, mivel ingyen és bérmentve váltak a hős hadsereg katonáinak ellátására szolgáló hivatásos és amatőr hentesek és szakácsok prédájává. Az ilyen, a igazsággal nehezen összeegyeztethető történelmi „igazságoknak” köszönhetően máig erős kételyeim vannak a hivatalos állami elvekkel rokon és azok szolgálatában előadott történelemmel szemben, ami alól nem képez kivételt a létező tömegsajtó zöme sem. A másik tantárgy a szlovák nyelv é irodalom nevet viselte, amire meg hétköznapi tapasztalataim szerint a korabeli szülőfalumban és gimnazista éveim alatt az akkori Komáromban, amit hivatalosan Komárno-nak illett nevezni, ami ugye magyarul annyit jelent, hogy NO mi tesz már, induljál el SZÚNYOG barátom – tehát még Komár no-ban sem volt semmi szükségem, tehát számomra egyértelműen indokolatlan buzerációnak elkönyvelhető napi 45 perces kínzás volt. Ennek a félremagyarázott állami hülyeségnek köszönhetően prágai egyetemi éveim elején a cseh nyelv tanulásában a szlovák „kissé” más fogalmai és kifejezései aránylag kevés bonyodalmat okoztak. Aztán, amikor prágai további tartózkodásomról kiderült, hogy egy tévútra tévedtem, és Prágának búcsút intve a nyitrai pedagógia magyar tagozatán folytattam tanulmányokat, ami az én esetemben azt jelentette, hogy speciális módon minden tárgyat „őshonos” szlovák nyelven adtak elő, mivel azon az éven matematika-fizika szakot csak szlovák nyelven folyó oktatásban lehetett látogatni még akkor is, ha az így összeállt 12fős hallgatói csoportban egyetlen lány volt, aki nem beszélte folyékonyan a magyar nyelvet, mert az összes többi, még a szlovák középiskolában érettségizett Érsekújvár környéki tót atyafi is bár kicsit más akcentussal, de tisztán beszélte a magyar nyelvet, tehát ebből eredően még a csoporton belüli társalgásban is csak akkor kényszerültünk szlovákra váltani, ha Olinka is ott tartózkodott. Így aztán a szlovákra csak akkor volt igazából szükségem, ha vizsgáztam, a tanmeneten kívüli időben meg akkor, amikor a szociális ösztöndíj bizottság béli főnököm olyan kérelmezőhöz rendelt spiclinek, aki valamelyik hegyvidéki zugból menekülve került Nyitrára. Tehát a fenti személyesnek minősülő okaimon kívül illik valami általánosabb és egyetemes okot is megemlíteni, ami miatt a történelem még ma is megbukik a tudományosság küszöbén való átlépéshez szükséges vizsgán: Még a természettudományok sem voltak mentesek, sőt még talán ma sem mentesek a tévedések alól. Ám míg a természettudományok a tudomány területén a tévedésüket tudományos kutatási eszközzé fejlesztették (igazság= a tagadás tagadása), addig a történelem ezt a lehetőséget elmulasztotta és maximum arra képes, hogy a korábbi melléfogásairól egyre kevesebb említést tesz és csak tisztes idő múltával, az elkövetők utáni pár századik vagy ezredik generációjú történész mer csak igazsággal meggyanúsítható hazugságot előadni. Példaként lehetne felhozni a fiika területéről a maghasadást, amivel, mint tudományos állítással nincs is komolyabb baj, viszont a tudományos tényre alapuló alkalmazással már annál több a baj, mert az alkalmazási területen a hatalmasok csak a kurvák szintjére süllyedt úgynevezett fizikusokra építenek, mert mindaz, amit az atomerőművek „fizikusai”, vagy a legkülönbözőbb maghasadási energia romboló hatását egy célpont biztos elpusztítására kiképzett álfizikusai elkövetnek az minden mással gyanúsítható a tudományosságon kívül. Mert az energia előállítása sosem volt más, mint lopás a természet javaiból, a fegyverek pedig még a lopásnál is alávalóbb bűnök elkövetésének eszközei. Nos az ilyesmit tudományosnak minősíteni még annál is méltatlanabb, mint amit az utcasarki „mesternők” és legkülönbözőbb hivatalok „szolgái” a saját testükkel, sőt némelyek tán még a lelkükkel szemben is elkövetnek.