Ágnes
  • HUF: 356.62
  • USD: 1.13
  • -2 °C
  • 3 °C

Hirdetés (X)

Mindennapjaink

Dr. Trugly Sándor emlékezete

értekezései, tanulmányai, kötetei nemcsak tudományos munkák, hanem tankönyvek is lehetnének.

Nyitókép: A szerző archívuma

 

Ismét komoly veszteség érte a felvidéki magyarságot. Olyan európai szintű tudósembert – régészt, muzeológust – veszítettünk el, aki egész életét a régészeti kutatásnak és kutatási eredményeinek kötetekben történő összegyűjtésének és nyilvánosságra hozatalának szentelte. Trugly Sándorról van szó, aki ebben az évben lenne 70 éves.

 

Trugly Sándor 1971-ben érettségizett a komáromi magyar gimnáziumban. Ezt követően a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemem szerzett diplomát, magyar-régész szakon, 1976-ban. Tagja volt a híres Eötvös József Collegiumnak, amely az ELTE bölcsészettudományi, informatikai, társadalomtudományi és természettudományi karainak szakkollégiuma volt Budapesten.

 

Leghíresebb tanára dr. László Gyula (1910 – 1998) volt, Trugly Sándor mindig büszke volt a Széchenyi-díjas régészprofesszorra, egyik könyvét is neki ajánlotta. 1976-ban lépett be a révkomáromi múzeumba, mint régész. 1983-tól ugyanitt honismereti kört vezetett. 1986-ban doktori fokozatot szerzett, disszertációs munkájának gerincét az avar temetők elemzése alkotta.

 

A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években ásatásokat és terepbejárásokat végzett Komáromban és környékén, mindenekelőtt a „Komárom-hajógyári” avar temető és telep régészeti leleit köszönhetjük az ő kutatásainak. A Kárpát-medence egyik legjelentősebb késő avar temetőjének legteljesebb magyar nyelvű feldolgozását ő készítette el, amely 2008-ban vaskos kötetben is megjelent „A Komárom-hajógyári avar temető és telep” címmel. A Komárom-hajógyári temető ásatását – kisebb megszakításokkal – 1979 és 1989 között végezték.

 

Dr. Trugly Sándor

 

Első sírjait 1979 márciusában mentették a hajógyár előterében, kollégiumának építkezésén, valamint csatornázási munkálatok közben. A szinte egészében feltárt temetőnek 153 sírja került elő, közülük 63 gazdag lovassír volt, ezek a temető népességének 41,2 %-át alkotják. Kutatásai alapján Trugly Sándor úgy vélte, hogy a Komáromot és környékét a 7. század végén megszálló avar harcosok és feleségeik többsége Keletről, Belső-Ázsiából hosszú vándorút utolsó állomásaként érkezett erre a vidékre. Trugly Sándor szakvéleményét támasztják alá többek között az antropológiai és az archaeobotanikai vizsgálatok eredményei.

 

„Feltáró munkánkat naponta nem kis nehézségek közepette végeztük.”

 

– nyilatkozta az egyik vele készített interjúmban Trugly Sándor, majd így folytatta:

 

„Múzeumi régészként minden – az ásatással kapcsolatos – tevékenység annak vezetőjére hárult, az ásatási szerszámok beszerzésétől kezdve a teljes tudományos dokumentáció elkészítéséig. De kárpótolt bennünket ez a csodálatos avar temető, amelyet igyekeztünk lehetőségeinkhez képest a legteljesebben – minden apróbb részletkérdésre kiterjedően – feltárni. Már ekkor úgy gondoltuk, hogy csak a természettudományos elemzések hozhatnak igazán új, áttörő eredményeket, felfedezéseket többek között a késői avarság eredetét, származását illetően is.”

 

Trugly Sándor szerint a híres nagyszentmiklósi rovásírásos aranykincs és a későavar kultúra nagyon közeli eszmei és mintakincs kapcsolatainak egyik legjobb párhuzamát is a komáromi avar temetőben találjuk meg.

 

Trugly Sándor régészeti kutatásokat végzett Keszegfalván, Muzslán, Hetényben, Gyallán, Izsán, Bogyán, Búcson, Komáromszentpéteren, Dunamocson, Ipolykiskeszin. Publikációs munkájának egyik érdeme, hogy nemcsak a kutatások eredményeit hozta nyilvánosságra, hanem a kutatás történetét is. Számos értekezést írt a leletmentésről, illetve publikált a honfoglalás kori női viseletekről és a rovásírásos nagyszentmiklósi aranykincsről is. Nemcsak saját szakmájának témáit dolgozta fel, hanem foglalkozott például a határon túli magyar oktatásügy és a kétnyelvűség problematikájával, valamint Móra Ferenc életművével.

 

A nyolcvanas években dr. Bajnok Istvánnal és Oláh Györggyel tudományos-ismeretterjesztő előadássorozatot indított, majd működtetett Komáromban, a Csemadok berkeiben, melynek során olyan magyar szellemi nagyságok tartottak előadást a városban, mint például Kósa Ferenc, Balczó András, dr. Czeizel Endre, Benda Kálmán és mások.

 

2005 után rövid ideig Esztergomban, a Balassa Bálint Múzeum munkatársa volt, majd a tatai Kuny Domokos Múzeumban és a komáromi Klapka György Múzeumban dolgozott. Komjáthy István (1917 – 1963) neves író, tanító a nagybátyja volt. Sándor barátunk feleségével, Gergely Katalin angol szakos gimnáziumi tanárnővel már hosszú ideje Dél-Komáromban éltek.

 

Idegérzékeny természete most már nyugodjon békében! Ő visszaadta lelkét a Teremtőjének, de itt maradtak értekezései, tanulmányai, kötetei, amelyek nemcsak tudományos munkák, hanem tankönyvek is lehetnének.

 

Tarics Péter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 13 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket