Mégsem jött el a történelem vége, Fukuyama szerint veszélyben van a liberalizmus

Nyitókép forrása: thebuffler.com

Megjelent Francis Fukuyama új könyve, Liberalizmus és tévedései címmel. Fukuyama a 90-es években vált világszerte ismertté A történelem vége és az utolsó ember című művével (1992), amelyben azt hirdette, hogy a Szovjetunió  szétesésével a történelmi haladás, mint ideológiák közti harc tulajdonképpen véget ért, és a hidegháború időszaka, a berlini fal lebontása után a világban a liberális demokrácia uralmának kora következik, a politika és gazdasági liberalizmus elkerülhetetlen győzelmével. Új könyvében már kevésbé ennyire határozott, sőt, a liberalizmus konzervatív kritikáját részben jogosnak tartja.

A cseh Echo 24 hírportálon Luděk Bednář írt elemzést Fukuyama könyvéről. Kiemelte, hogy a filozófus egyetért abban, hogy a „liberalizmus konzervatív kritikája, miszerint a liberális társadalmak nem kínálnak morális támpontokat, amelyekre közösséget lehetne építeni, jogos”. Mégsem hiszi, hogy vissza lehetne térni a régi, vallási-erkölcsi rendhez, mert a morális relativizmus a liberalizmus egyik jellemzője és nem hibája.

„A liberalizmusnak megromlott a hírneve. A 21. század harmadik évtizedében ezt az ideológiát megmosolyogják nme csak a jobboldali populisták, de a baloldali progresszívok is. Egyáltalán nem túlzás az a következtetés, amit Francis Fukuyama fogalmaz meg új könyvében, a Liberalism and its Discontents -ben, miszerint ‘a liberálizmus ma világszerte nagy veszélyben van’ „.

Nagy váltás ez attól az embertől, aki harminc évvel ezelőtt a történelem végéről és a liberális demokráciák abszolút győzelméről írt filozófiai művet.

   

Új könyvében Fukuyama utal rá, hogy „számos legitim kritika érte a liberális társadalmakat”, de Winston Churchill szavait némiképp módosítva továbbra is azt állítja, hogy a „liberálizmus a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amelyeket már próbáltunk”.

Fukuyama szerint ami a liberalizmusban rossz, az a neoliberalizmus és az amerikai filozófus, John Rawls által megalkotott „szuverén én” fogalma. Úgy véli, hogy Rawls hidat épített a nihilizmus és a wokeizmus között, és a Lock-Jefferson-féle liberalizmussal ellentétben nem ítéli meg más emberek döntéseit, a választás jogát pedig az emberi javak legnagyobbikaként értelmezi. Ennek pedig szörnyű következményei lettek: kialakult a nárcizmus kultúrája.

Rawls morális relativizmusa  Michael Foucaulttól ered, aki szerint a szubjektivitás jó dolog, Fukuyama szerint Foucault szavaiban van a lényeg – a tudományosan igazolt következtetések azok érdekeit és hatalmát igazolják, akik előadják őket. Foucault azonban paraniás volt, és az autoritástól való kóros allergiája miatt mindenhol hatalmasokat sejtett a háttérben.

Fukuyama felteszi a kérdést, hogy léteznek-e hatalmon kívül is egyetemes értékek. Új könyvét saját bevallása szerint a klasszikus liberalizmus védelmének szánta, és a fogalmat úgy magyarázza, mint „a kormány törvénnyel és alkotmánnyal való korlátozását”.

A könyv legjobb részei tényleg a liberalizmus hibáival foglalkozik, azzal, hogyan váltak a „józan liberális gondolatok” szélsőségesekké. Azzal, hogy a republikánusok túlságosan is csak a liberalizmus kapitalista vonalát erőltették, míg a demokraták megint csak kizárólag az identitáspolitikára összpontosítottak.

A cikk szerzője, Bednář ugyanakkor azt is kifejti, hogy Fukuyama könyvében nem vett tudomást néhány közelmúltbeli változással. A 20. század végén az USA nagy politikai pártjai, ha más formában is, de liberális demokraták voltak. Mára viszont ez szétvált, és a demokraták túlnyomóan a liberális rendszer hívei, amit Fukuyama nagyra értékel, a republikánusok pedig demokraták, amiben viszont a filozófus nem bízik.

„Úgy tűnik, hogy a liberalizmus ugyanúgy, ahogy más ideológiák, idővel hajlamosak átcsapni valamilyen illiberális irányzatba. Fukuyama mindig úgy hitte, hogy a liberális társadalmak nem élik túl, ha nem építik ki a tényalapú igazságok hierarchiáját. Ez nem cenzúrát jelent, csak szabályokat szeretne felállítani, hogy egy adott kijelentés tényeken alapszik-e. Egy helyen azt írja: ‘Léteznek alkalmazott módszerek a tényinformációk értelmezésére, amelyeket évekig alkalmazzák az igazságügyi eljárásokban, a professzionális újságírásban és a tudományos közösség berkeiben’ „.

DennikStandard.sk, körkép.sk