Nem lesz a télnek elvetendő gyümölcse, érdemes tartósítani! – Befőzésről képekben

Nyitókép: Körkép.sk

Nehéz, háborúval, aszállyal sújtott esztendő közepén járunk, szegényes volt a gabonatermés, drágul a kenyér, a burgonya sok helyen szinte belesült a földbe, és nem tudhatjuk, mi vár még ránk az elkövetkezendő időszakban.

Úgy néz ki, almából is jóval kevesebb lesz az idén, viszont az őszibarack szerencsére sok helyen jó termést hozott. Okos dolog tehát, ha a kamránkat azzal töltjük meg, ami éppen adódik.  A népi bölcselet is így szól, nincs a télnek elvetendő gyümölcse!

Tájaink egyik legfinomabb gyümölcse az őszibarack, a későbben érő fajták még bőven kaphatók, főzzük be tehát ezt a finom, zamatos lédús gyümölcsöt!  Nagyon fogunk örülni, ha karácsony táján a felbontott üvegből a nyár illata lengi be otthonunkat.

   

Bár manapság a nagyáruházak polcain egész évben kapható bármilyen gyümölcs, de ezek legnagyobb része távoli földrészekről származik, és össze sem hasonlítható hazai tájaink terméseinek zamatával. Meg aztán ki tudja, mi lesz a későbbiekben…

Tartósítani többféle módon lehet: szárítással, hőkezeléssel, fagyasztással. Saját magam a gyümölcsöket befőttes üvegekben, hőkezeléssel tartósítom.

Amennyiben lehetőségünk adódik őszibarack, szilva befőzésére, bátran rugaszkodjunk neki, nem kell ehhez nagy tudomány, csak egy kis szorgalom.

Eltevéskor sosem használok kémiai tartósítószert és színező-anyagot sem. Mint említettem, a gyümölcsöket hőkezeléssel tartósítom, ezt az eljárást nagyon sokan manapság is a német nyelv korábbi hatására dunsztolásnak nevezik.

A tartósítási folyamat lényege a baktériumok, mikroorganizmusok elpusztítása, melyek egyébként bomlási folyamatokat indítanának el, egyszerűen szólva a gyümölcs megromolna.

Általában 7 és 3 deciliteres befőttes üvegeket használok, és amikor kiürül, sosem dobom el, mindig tisztán, megszárítva, lefedve tárolom a következő szezonig.  A csavaros és lenyomós fedelű üvegeket egyaránt megfelelőnek találom.

A hőkezelésre egy nagy, hőmérővel ellátott befőző-fazekat használok. Ebben a fazékban a tartósítás gőzfürdőben történik, az üvegeket egy lyukacsos betét-lapra állítjuk, mely alá előzőleg vizet engedünk. Manapság szinte minden nagyobb áruházban kapható, viszonylag kedvező áron, valóban megéri a befektetés.

Persze megfelelő nagyanyáink módszere is, mely szerint egy hagyományos fedeles nagy fazék aljába egy-két öreg törülközőt, (vagy bármilyen ruhaneműt) teszünk, erre helyezzük az üvegeket és félig töltjük vízzel. Ebben az esetben forró vízben történik a hőkezelés. Itt azonban nem tudjuk mérni a hőmérsékletet, a gyümölcsöt könnyen túlfőzhetjük, és az állaga nagyon puha lesz. Ezért inkább maradjunk a modernebb hőmérős fazék használatának leírásánál.

A megfelelő hőkezeléssel tartósított gyümölcs megtartja eredeti állagát, ásványi anyag– és vitamintartalma jelentős része is megmarad.

Bármelyik gyümölcs befőzését érdemes a felöntőlé elkészítésével kezdeni, mert így nem kell a cukor olvadásához a vizet melegíteni. Szépen elolvad hideg vízben is, ha elég időt hagyunk a számára. Ezzel felesleges munkától kíméljük meg magunkat, és energiát spórolunk, ami napjainkban kétszeresen fontos.

Felesleges a kompótok túlcukrozása is, és nem is egészséges, ezért csak a szükséges mennyiséget adom hozzá.

Az őszibarack befőzésénél 1 kg kristálycukorhoz 3 liter vizet öntök, jól összekeverem, aztán félre teszem, de nem feledkezem el róla, és időnként megkevergetem.

A befőttes üvegeket meg a fedeleket forró vízben gyorsan átöblögetem, és hagyom lecsöpögni. Mosásukkal nem kell sokat foglalkoznom, mert mindig teljesen tisztán, lefedve tároltam őket.

Az őszibarackot bő, hideg vízben kétszer átmossuk.  Kiszedve a vízből, lecsöpögtetve, egy tiszta tálba helyezzük, majd mosás után felezzük, vagy negyedeljük, és szélesebb szájú üvegekbe rakosgatjuk.

Az őszibaracknál különösen ügyeljünk rá, hogy csakis majdnem teljesen érett gyümölcsöt főzzünk be, egyébként a befőtt nem lesz ízletes. Viszont a túlérett gyümölcs sem alkalmas erre a célra, de főzhetünk belőle lekvárt, dzsemet (ezeknél pektint szükséges hozzáadni, mert egyébként nem sűrűsödik be), bébiételt, gyümölcslevet.

Eltevéskor sokan meghámozzák az őszibarackot, de ez csupán ízlés kérdése, egyébként felesleges. A gyümölcs héja rengeteg tápanyagot, valamint rostot tartalmaz, nagy kár ezt eltávolítani.

A gyümölcsöt gondosan eligazítva az üvegbe rétegeljük, majd ráöntjük a felöntőlevet, mégpedig úgy, hogy 5 – 10 mm-re legyen az üveg peremétől. Amennyiben a gyümölcs nagyon édes, a felöltő lébe előzetesen tehetünk egy kiskanál citromsót.

A befőttes üvegeket alaposan lezárjuk, majd pedig a befőző fazékba helyezzük, melynek lyukacsos betétlapjáig már előzetesen vizet engedtünk. Behelyezzük a hőmérőt, lefedjük, és melegíteni kezdjük.

Amikor a hőmérő higanyszála eléri a 90 °C-t, mérsékeljük a hőt, és még 25 – 30 percig hőkezeljük.  Ha van rá mód, akkor az üvegeket ebben a fazékban hagyjuk kihűlni.

Másnap felcímkézzük, melyre ráírjuk az évszámot, esetleg a tartalmát.  Mindezek után mehetnek a kamrába, a polcra. A befőtteket sötét, hűvös helyen tároljuk.

Röviden még a felöntő levekről: ha kimarad belőle, néhány napig nyugodtan tárolhatjuk a hűtőszekrényben. Ha több, vagy kevesebb kell, arányosan növeljük, illetve csökkentjük a mennyiséget. Például: fél kg cukorhoz 1 és fél liter vizet öntünk.

A tél minden pillanatában örülhetünk majd, amikor előkerül a kamrából a nyár-érlelte illatozó gyümölcs, ha visszaidézi az augusztusi forróságot az esetlegesen túlhűvös otthonainkba. Az így töltött percek legalább majd melengető érzéssel töltenek el, a nyár üdítő zamatát pedig mindenképp élvezni fogjuk.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei