In memoriam Oláh Ilona

Nyitókép: Körkép.sk

2021 januárjának elején tettük közzé a hírt, hogy a felvidéki magyarság egyik ikonikus személyisége, a keresztény létforma valódi megtestesítője, özvegy Oláh Imréné, vitéz Domonkos Ilona Viktória, a mindenkori Magyar Tannyelvű Gimnázium (Selye János Gimnázium) nyugalmazott tanára, a Komáromi Református Egyházközség gondnoka 2021. január 7-én életének 85. esztendejében visszaadta lelkét Teremtőjének.

Ebben az időszakban tombolt a koronavírus okozta világjárvány, gyülekezési korlátozások léptek életbe, így a temetésre is érvényes volt a Közegészségügyi Hivatal rendelkezése, mely szerint a szertartáson összesen 6 gyászoló vehetett részt.

   

A végső búcsú hiányérzetét rokonok, barátok, kollégák, egykori diákok mind magukban hordozták, ezért a Selye János Gimnázium igazgatósága már a temetési szertartás idején elhatározta, amint a körülmények engedik, emlékünnepet szervez az elhunyt tiszteletére. Közel két év elteltével 2022. november 4-én következett be ez a pillanat, a híres Alma Mater dísztermében.

Komárom városában nem egy alkalommal lehettünk jelen híres, nagynevű személyiségek emlékünnepén, de ennyire szép, felemelő, szívhez szóló, tartalmas ünnepség az elmúlt évtizedekben aligha volt, mint amit a Selye János Gimnázium közössége Oláh Imréné, vitéz Domonkos Ilona tiszteletére rendezett.

Az ünnepséget Spátay Adrianna, a gimnázium tanára fogta össze, gazdag, méltóságos csokorba, emlékszövevényekből, nagy hozzáértéssel megválogatott zenei és irodalmi művekből, hogy esendő emberi mivoltunkban valahogy megpróbálhassuk összekötni az eget a földdel.

Spátay Adrianna ünnepi megnyitóját a következő szavakkal kezdte:

„Ma este emlékezünk. Emlékezünk egy gazdag életútra, egy kiváló emberre. Akit nemcsak a rokonok, a barátok, az ismerősök, iskolánk, Komárom városa, az egyház veszített el. Halálával egy igaz magyar ember távozott a felvidéki magyarság közösségéből.

 

Emlékezésünk célja, hogy megidézzük mindenki Icuka nénijének páratlan egyéniségét, a teljesség igénye nélkül felvillantsunk néhány fontosabb pillanatot sokrétű életútjából.”

Spátay Adrianna a műsor folyamatában még számos alkalommal jelentkezett az elhunyt pályafutásának egy-egy mérföldkövével, a megnyitóban pedig átadta a szót a gimnázium igazgatójának.

Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója teljességében összefoglalta a gimnázium jeles személyiségének életútját, gyermekéveitől kezdődően, iskoláin, pedagógiai munkásságán át, sokrétű társadalmi tevékenységéig, amelyekért megillette a Pro Urbe díj, a Magyar Örökség díj, és mindezek mellett méltán avatták a Vitézi Rend tagjává. Az igazgató méltatásának egy részlete a következőképpen szólt:

„Oláhné Domonkos Ilona 1936-ban született Nagymegyeren, pedagógus-kántor családban, 1954-ben érettségizett Dunaszerdahelyen, majd a Comenius Egyetem Természettudományi Kara következett, ahol 1958-ban fejezte be tanulmányait, matematika–fizika szakos tanár lett. 1958-tól a … gimnázium tanára volt, egészen 1996-ban történt nyugdíjba vonulásáig.

A gimnáziumban ismerkedett meg Oláh Imrével, akivel hathetes ismeretség után, 1958 karácsonyán kötöttek házasságot. Közös jelszavuk, amely egész életüket is jellemezte, Soli Deo gloria – Egyedül Istené a dicsőség. 54 éven át kiegyensúlyozott, békés házasságban éltek, egymást segítve mindenben. Az iskolának, a tanítványaiknak szentelték idejüket, energiájukat.

Az Oláh házaspár munkájának is köszönhetően … az egész ország első iskolái közé emelkedett a magyar gimnázium, tanárnőnek volt az első eredményes megoldója a fizikai olimpia versenyében. Hangoztatta, hogy az ember életében legfontosabb az istenhit, majd utána következik a család, a nemzeti hovatartozás megélése és a hivatás.

Nagyon sokszor volt osztályfőnök, de nemcsak tanított, nevelt is, bátran hirdette, hogy az itt élő magyarságban van akarat, tehetség, szorgalom, és hogy a múltunk nem fásulttá, hanem épp ellenkezőleg, lelkiekben gazdagabbá tett bennünket. Kötelesek vagyunk nyelvünket, kultúránkat, továbbadni diákjainknak.

Andruskó Imre a továbbiakban kitért még rá, hogy a tanárnő tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok, ma Vass Lajos Kórusának, hogy 1990-ben újraindította a Protestáns Nőegyletet, hogy ő volt a komáromi református gyülekezet első női gondnoka, valamint részletesen ismertette a fent említett kitüntetéseinek mozzanatait.

A műsor következő szakaszában Oláh Ilona önéletrajzából Bandor Éva Jászai Mari-díjas színművész részleteket olvasott fel:

„Az én nevem Oláh Imréné, született Domonkos Ilona Viktória. 1936-ban születtem református tanítói családban. Szüleim már nem voltak fiatalok … amikor karácsonykor egyszer csak „kopogtatott a gólya” a tanítói lakás ablakán. Anyám 36 éves volt. Odahaza születtem, súlyom meghaladta a 4,5 kilogrammot. Egy alacsony, púpos falusi bába néni volt anyám mellett, amikor a legkisebb probléma nélkül hozta világra egyetlen gyermekét. A későbbi években, ha az utcán találkoztunk Ida nénivel, anyám szólt, siessek, öleljem meg, pusziljam meg a kezét …”

A szépirodalmi stílusban megfogalmazott „elmesélő” életrajz lebilincselő történetként hatott, s vitte magával hallgatóit Oláh Ilona életútján.

A műsor színvonalát nagyban emelte a legmagasabb művészi szintű zenei-irodalmi összeállítás, melyben elsőként Kristóf Réka operaénekest, a 2017-es Virtuózok abszolút győztesét hallhattuk, aki egy gyönyörű csokrot adott elő Icuka néni kedvenc dalaiból, hatalmas közönségsikerrel.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.

Az est folyamán ugyanilyen sikerrel szerepelt Bertók Tibor virtuóz hegedűművész, zongorán kísérte édesapja, id. Bertók Tibor.

Spátay Adrianna több léptékben értékelte Ica néni pedagógiai pályafutását, s mindezek mellett hangsúlyozta, 14 éven keresztül tagja volt a városi önkormányzat szociális bizottságának, ahol alkalma nyílt belelátni nehéz emberi sorsokba, és segíteni a rászorulóknak.

Kustyán Ilona, a gimnázium nyugalmazott igazgatóhelyettese, aki diákja, és később kolléganője is volt Oláh tanárnőnek, bensőséges szeretettel emlékezett rá.

Visszapillantásainak egy részét az egykoron nagy ünnepnek számító Jókai Napok köré fonta, amelynek műsorában mindig szerepelt a magyar tanítók hetventagú énekkara, s közöttük ott ragyogott Ica néni. Kustyán Ilona a szeretet emberének nevezte őt, és beszédét egy Batta György versidézettel fejezte be:

„Ahol szeretet van, remény és jövő van, hit ez a dal is, ez a hű, ez az érted is szóló mű,
mely majd ott áll sírodnál, megmondja, ki voltál, porod is neki szolgál.”

A műsorfolyamatot több alkalommal irodalmi és zenei csemegével díszítették, amelyben az említettek mellett a Selye János Gimnázium három diákja is jelentős szerepet kapott, név szerint: Bajcsi Boglárka, Horváth Zalán, Dömötör Kristóf.

Spátay Adrianna további emlékezései a komáromi református gyülekezet hitéletéhez kapcsolódtak, ahová 2002-ben Ica nénit a gyülekezet első asszony kurátorává választották. E feladatnak élete utolsó pillanatáig eleget tudott tenni, s pályája egyik legszebb szolgálatának tartotta.

Mindezek kapcsán az est háziasszonya felkérte Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszonyt, a református gyülekezet lelkészét, hogy tartsa meg ünnepi visszaemlékezését. Ennek egy-egy részlete a következőképpen hangzott:

„Az első emlékem Ica nénivel kapcsolatban az otthonuk nagyszobájához fűződik, amikor herendi porcelánnal és ezüst étkészlettel megterített asztalának 35 évvel ezelőtt a vendégei voltunk, a kispap és az újdonsült felesége – ez volt az első vizitációnk. Mert Ica néni megadta módját: mert háziasszonyként is tudott nagyasszony lenni.

Aztán a második viziten már a konyhaasztalnál, az Imre bácsi által kifogott kárászokat eszegettük fa vágódeszkáról, zsíros ujjakkal, nagyokat kacagva. Mert Ica néni tudott egyszerű is lenni…

… Istentől kapott bölcsességgel, jó szóval, igei igazsággal tudott tanácsolni, és sokunkat továbbemelni. És tudott örülni az örülőkkel, a mások sikerének úgy tudott örülni, minthogyha legalább ő járt volna sikerrel. Nem volt szűkmarkú, tudott adni, sokat adni, mert sokat is kapott…

Gyülekeztünk első gondnok asszonyaként 2002-től, de sokszor vasalta csöndes szavával egy-egy presbiteri gyűlésünkön a mi indulataink által felgerjesztett hullámokat!

Aztán mindig látta a valót, de csak a jót emelte ki…

Amikor betöltötte 80. életévét … bekuckózott a székébe, és az íróasztalán lévő fényképek társaságában mesélt… A legmeghatározóbb egyike a beszámolójának számomra is az volt, hogy a szűkölködésben is hálával tudott beszélni. Hogy a front alatt, a megyeri iskola tanári szobája műtőasztalnak nevezett tákolmányán hogyan mentette meg az Isten az életét, eszközül használva egy orosz orvost. És akkor is Isten elé állva adott hálát ezért a régi orvosért, és adott hálát az édesanyjáért, aki kikönyörögte a segítséget, és adott hálát édesapjáért, aki a karjain futva vitte elalélt kislányát, hogy még időben lehessen segíteni.

Hálás volt mindenért. Mert tudott bővölködni és tudott szűkölködni is. Abban a szükségben is, amelynek keserűsége elpecsételte az egész életét, hogy vér szerinti gyermeket nem kapott. De újra és újra hálaadással mondta el, hogy bővölködik a lelki gyermekekben…

Hálás volt a régiekért: Lorántffy Zsuzsanna fejedelemné asszony hitéért és bizonyságtételéért, és életével élte meg a tőle ellesett példát …

Elmondta, ahogyan őt az Isten régen megszólította … elpecsételte őt egész életére … hogy azt mondja az Úr: Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, ezért terjesztettem ki rád irgalmasságomat.

… Egy közös asztali emlékkel kezdtem, és egy közös asztali reménnyel fejezem. Egy bibliai közös asztalképpel, ahol a gazda az Isten. És ahol már minden kész van. És nem tudjuk, hogy porcelán és ezüst készlet adja-e majd meg a módját, vagy csak egy egyszerű fadeszka lesz előttünk … és annál az örök asztalnál – hitte Ica néni is – hogy várják őt az övéi … és hit által nekünk is helyünk van ott …

Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszony ünnepi emlékbeszéde végén köszönetet mondott Ica néninkért, aki az Isten kiválasztottjaként élt közöttünk, valamint hálát adott minden földi javunkért és az örök életért.

Keszegh Béla Komárom város polgármestere szintén nagy tisztelettel szólt Oláh Icuka néniről: Ő volt az, aki rámutatott, minden szónál többet ér a személyes példamutatás. Igazán jó példa volt erre saját életével, ahogy élt, ahogyan dolgozott, ahogyan tevékenykedett a közösségért. Keszegh Béla polgármester a Szeretet Nagyköveteként jellemezte őt, akinek rengeteg gyermeke volt.

Spátay Adrianna a továbbiakban kiemelte Icuka néni szerepét a komáromi Csokonai szobor felállításában, melynek kapcsán még a debreceni városatyákkal is felvette a kapcsolatot, hogy ez létrejöhessen.

Beszélt továbbá arról, hogy 2013-ban az MTA székházában a komáromi Oláh család több évtizedes matematika és fizika tanári, valamint a magyar kultúra megőrzése érdekében tett munkásságáért Magyar Örökség díjban részesült.

Icuka néni ezen az ünnepségen fogalmazta meg tanári hitvallását, mely szerint  „Aki gyökereit nem ismeri, jelleme sivár, jövője pedig nincs.” továbbá  „A jó pap holtig tanul, a jó pedagógus holta után is tanít.”  E mondatai szinte már szállóigévé váltak.

Icuka néni szavait idézve, az emlékezésben a jó humor is helyet kapott, hiszen ez is gyakran jelen volt életében. Nem egyszer hallhattuk tőle: „Az ókori gondolkodók véleményével ellentétben, akit az Úristen szeret, abból akár még pedagógus is válhat.”

A következőkben hangfelvételről meghallgathattuk Oláh Imréné Domonkos Ilona a Magyar Örökség díj átvételekor elhangzott gondolatait. Magával ragadó beszéde, előadásmódja, annak tartama, legnagyobb történelmi személyiségeink szónoklataihoz hasonlítható.

Életének legnagyobb eseményei közé sorolható továbbá, amikor 2007-ben a budapesti Mátyás-templomban vitézzé avatták.

A komáromi emlékünnepet prezentáció kísérte végig, melyen közel száz fényképen mutatták be az elhunyt életútját.

Oláh Imréné Domonkos Ilona örökké élő emlékére Bandor Éva Juhász Gyula Consolatio versét adta elő. Végezetül az elhunyt kedves diákja, Kaszás Attila előadásában hallhatatlanná vált dalt, Fényév távolság címmel Ölveczky Andrástól hallhattuk.

A műsor zárásában megtudtuk, hogy a Selye János Gimnáziumban az Oláh család nevét viselő emlék-tantermet készítenek elő, melynek létrehozása már folyamatában van.

Összegzésül fontos kiemelni, hogy szeretett Ica néninket az ünnepség folyamatában történelmi nagyasszonyaink, Kanizsai Dorottya, Lorántffy Zsuzsanna, Zrínyi Ilona, Árva Bethlen Kata sorába léptették. Vitathatatlan tény tehát: Icuka néni a legnagyobbak közé emelkedett.

És ha Komárom városában múltunk nagy embereink szobrot avattunk, tegyük meg ezt jelenünk kiválasztottjának emlékére most is, mi, egykori diákjai, tisztelői, mert megtapasztaltuk, nem mindennapi ember élt közöttünk, hiszen Oláhné Domonkos Ilona megtestesítője volt az igaz, önzetlen szeretetnek.

Legyen az Ő szobra példaadó tanúságtétel az elkövetkezendő nemzedékek számára, hogy lehet és szükségszerű békességben, szeretetben élni, mert csakis ez által nyerhetünk üdvösséget.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei.