Fazekas László és Somogyi Péter református lelki vezetők a Kikötő – Polgári Szalonban

Nyitókép: Körkép.sk

A Kikötő – Polgári Szalon már több éve változatos témákkal vonja be rendezvényeire Komárom polgárait. A havi rendszerességű találkozókon a kulturális, társadalmi és tudományos élet helyi és magyarországi képviselői folytatnak eszmecserét, amibe a közönséget is bevonják. A rendezvények főszervezője a Budapesten élő, de helyi gyökerekkel rendelkező Bödők Gergely történész.

A találkozókra eddig minden alkalommal a RÉV – Magyar Kultúra Házában került sor, a jelenlegi rendezvénynek azonban kivételesen a felújított Szinnyei József Könyvtár közösségi tere adott otthont, amiért a főszervező a könyvtár igazgatójának, Fabó Máriának mondott köszönetet.

A 2022. december 9-én megrendezett est vendégei Fazekas László komáromi lelkész, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház emeritus püspöke, valamint a Budapestről érkezett Somogyi Péter fasori vezető lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője, a Püspöki Hivatal vezetője voltak.

   

A felvidéki és a magyarországi református egyház méltán elismert személyiségeivel az est házigazdája, Bödők Gergely a hitről, hitetlenségről a keresztyén egyházak előtti kihívásokról beszélgetett, melynek keretében számos fontos kérdés hangzott el. Van-e az egyháznak társadalmi szerepe, milyenek a református egyház reflexiói a körülöttünk lévő világra, magánügy-e a hit?

A beszélgetés legelején felmerültek olyan témák is, melyek konkrétan a szereplő lelkészeket érintették: mi indította őket a lelkészi pályára, milyen megrázó élményekkel találkoztak hivatásuk során? A kérdések megválaszolása előtt azonban a házigazda, aki szintén reformátusnak vallja magát, röviden bemutatta az illusztris vendégeket.

Fazekas László két cikluson át, tehát 12 évig volt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke, jelenleg lelkipásztorként szolgál a komáromi gyülekezetben. 1986-ban lett a legnagyobb felvidéki magyar református gyülekezet segédlelkésze, majd néhány éves kitérővel 1991-től ugyanitt beiktatott lelkész, ahol feleségével Zsuzsannával együtt szolgál. 2008-ban vette át a püspöki tisztséget, amelyet 2020-ig töltött be.

Gyermekéveitől a hitet megtartó református keresztyén családban nevelkedett, a lelkészi hivatás felé először édesapja próbálta terelni, ami nála tiltakozást váltott ki, gimnazistaként saját maga ekkor műszaki pályára készült. Azonban már diákévei alatt szembe kellett néznie a kommunista éra buktatóival, ahol az egyetemi felvételi eredményessége nagyon gyakran a tanulókról kiállított kádervéleményezéstől, meg a pártvonali protekcionizmustól függött, tehát befolyásos ember támogatásától.

Ilyesmi azonban az ő családjukban nem fordulhatott elő, mert nem egyezik a keresztyén szellemiséggel, ám Isten útjai kiszámíthatatlanok, s néha a legnehezebb helyzetek mutatják meg a helyes utat. Így alakult, hogy kiváló eredményeinek köszönhetően az eredetileg óhajtott műszaki egyetemre is felvételt nyert, mégis a prágai egyetem teológiai karát választotta. Máig úgy gondolja, ez volt a helyes döntés, nem is tudja életét másképp elképzelni, mint ebben a hivatásban.

Somogyi Péter fasori vezető lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület főjegyzője ezt a tisztséget 2021-től tölti be. Lelkészi családból származik, hivatása végzésében mindig azt keresi, amire Isten indítja. Csendesen imádkozva, igét olvasva beszélget Istennel, és várja, hogy Isten beszéljen vele, mert tőle jön a belső indíttatás.

Bemutatkozásából megtudhattuk, hogy már nagyszülei erős lelki közösséget hoztak létre saját környezetükben, ahol azonban tragédiával is szembe kellett nézni, de mindig az Istentől kapott ige volt az útmutató, ami segített minden nehézséget leküzdeni. Így alakult, hogy már Somogyi Péter édesapja is a lelkészi hivatást választotta.

Bár gimnazista évei alatt szintén másféle pálya iránt érdeklődött, elég sok volt benne a bizonytalanság, de életvitelében mindig az Isten igéjéhez való hűségre törekedett és a döntő pillanatban is irányadó igét kapta útravalóul: Menjetek és tanítsatok minden népet … tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.

Arra a kérdésre, hogy milyen megrázó élményekkel találkoztak hivatásuk során, mindketten a betegek látogatását említették. Fazekas László emeritus püspök két történetet mesélt el, amit kórházi ágyaknál, haldoklók mellett élt meg. Az egyik a lelki emelkedettség szép példája volt, ahol a távozó lélek felkészülten, az Istenbe vetett bizalommal maga bátorította az akkor fiatal segédlelkészt is a történés békés elfogadásával, a másik pedig nagy fájdalmakkal küszködő beteg teljes testi kiszolgáltatottságának megtapasztalása, ahol a lelkész a fizikai segítségnyújtó szerepkörébe jutott.

Bödők Gergely azon kérdésére, hogy van-e az egyháznak társadalmi szerepe, mely a templom falain kívül is hat, mindkét lelkész egyértelműen igennel válaszolt, van, kell, hogy legyen.

Somogyi Péter vezető lelkész válaszadásával a következő gondolatokat fejtette ki:

Szerinte az egyházon óriási a felelősség, hiszen súlyos gondokkal teli korban élünk, amikor az evangéliumnak tisztán kell hallatszania. A korszellem a társadalom különböző csoportjainak, csoportosulásainak elfogadására buzdít, Jézus viszont azt mondja: Ha a só veszíti ízét, semmire nem jó, eltapossák az emberek. Egyetlen igazság létezik csak, az isteni igazság, hiszen írva van, én vagyok az igazság, az út, az élet. Nincs más alternatíva, nincs másik út. Az egyháznak a Biblia tanítása szerint az Ige üzenetét kell képviselnie. Nem lehet más küldetése, mint szolgálni az Urat, az igéhez ragaszkodva, és ebben a személytől személyig való bizonyságtétel a leghatékonyabb eszköz.  Mindnyájunk számára ez azt is jelenti, kötelességünk megvallani keresztyén hitünket, mert ezzel tudjuk a társadalomban a helyes utat egyengetni.

Fazekas László emeritus püspök szavai szerint a jelen világ tele van békétlenséggel, mert egyének, népek, népcsoportok a saját igazukat vélik igaznak, pedig igazság csak egy van, ami Istentől ered, és az egyháznak ezt kell hirdetni. Hogy milyenek a református egyház reflexiói a körülöttünk lévő világra, ezt a következőképpen fogalmazta meg:

„Az Úr Jézus azt mondta: Menjetek és tegyetek tanítványotokká minden népet. Tehát akkor az egyháznak továbbra is azt kell folytatnia… Az Úr Jézus is mindig közösségről beszélt… ha ketten vagy hárman együtt vagytok az én nevemben, ott vagyok közöttetek.

Világosan látjuk, mi folyik ma: a közösségeknek a szétrombolása, családoknak a szétrombolása, és e mögött egyet sejtek, és bizonyára sokan sejtik, hogy itt a diabolos  -szétdobáló munkálkodik, aki megpróbál mindent tönkretenni. Nekünk ebben az esetben abba az irányba kell menni, ami a közösségeinket összefogja, összetartja.

Tény és való, hogy a Szentírásban van egy irány, egy vonalvezetés… Azt kell megvizsgálnunk, hogy mi az, ami az életet támogatja, és az életre vezet, és mi az, ami a halált, a széthullást vonja maga után. Ha ezt vesszük alapul, világossá válik előttünk, hogy mik azok a lépések, mi az az út, amin haladnunk kell ahhoz, hogy az élet éljen és továbbmenjen, és abból dicsősége származzon az Úrnak. Ugyanígy meg kell fogalmazni magunknak, mik azok a tényezők, amiktől el kellene állnunk, el kell határolódnunk. Meg kell vizsgálni, mi az, ami az életet szolgálja, és mi az, ami a halált és a pusztulást. A mi feladatunk most sem más. Az egyháznak megvan az saját iránya: Az Isten az életnek Istene. És nekünk ebbe az irányba kell haladnunk mindenféleképpen.

Mindkét lelkipásztor egyetértett abban is, hogy a technika vívmányait használni kell a maga idejében, ha arra éppen szükség van. Ilyen volt a járványkorlátozások időszaka, amikor az igehirdetés a You Tube csatornán keresztül történt, ám a közvetlen emberi kapcsolatokat, a hit közösségi megélését teljességében semmi sem pótolhatja.

Mint láthatjuk, a keresztyén egyház társadalmi szerepe felbecsülhetetlen mértékű, hiszen minden tanításával az emberiséget szolgálja. Kivétel nélkül minden embert.

A Kikötő – Polgári Szalon decemberi rendezvénye a két lelki vezető szerepvállalása által valódi léleképítő tartalommal töltötte meg az adventi időszakot.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei.