Nyitókép: Pravda (archív)
Csehszlovákia felbomlásával, majd több belpolitikai válság leküzdésével a szlovákok legnagyobb komplexusuktól is megszabadultak, mégpedig, hogy nem államalkotó nemzet. A csehek többször megszegték a szlovákoknak tett ígéreteiket, így maguk okozták a közös államszövetség felbomlását, mondta Petr Pithart korábbi cseh miniszterelnök a TASR-nek adott interjújában.
„Tudom, hogy a szlovákok ezt valószínűleg nem tudatosítják. Sokkal jobbak tudják, mekkora veszélyt jelentett a szlovák igazságszolgáltatás, ügyészség és rendőrség. Nálunk nem így volt. Vannak botrányaik, amelyek 15 éve rohadnak. Igen, ez egy borzasztó dolog. De a döntő helyzetekben, legalább négy esetben – Mečiar, Fico, Kiska, Čaputová – egyszerűen jobban helyt álltak, mint mi”
– fogalmazott a cseh kormány egykori vezetője.
Szerinte a megosztottsághoz hozzájárult az is, hogy a csehek sokáig nehezen és vonakodva álltak rá arra, hogy a szlovákokkal egyenlő félként tárgyaljanak. „A csehek nem értették ezt meg. Mert sokan nem ismerték el a szlovák nemzet létezését” – magyarázta a politikus. Sokan pedig nem is ismerték Szlovákiát, amely szerinte ma is tart. Az „érdektelenség” szó azonban túl erős lenne. Hangsúlyozta, Csehország szerinte ugyanígy áll a többi szomszédjához is.
„Mi egy furcsa, magába forduló ország vagyunk”
– tette hozzá.
Betöltés ...
A bársonyos forradalom után Pithart Marián Čalfával, Vladimír Mečiarral és Ján Čarnogurskýval tárgyalt az államszövetség leendő formájáról. Pithart szerint a szlovák fél jobban fel volt készülve a hatáskörökről szóló tárgyalásokon.
„Mečiar volt az, akinek jobban át volt gondolva az egész, mert a szlovák fél volt a gyengébb. Nekünk nem volt szükségünk ezekre a hatáskörökre, mert szövetségileg rendelkeztünk velük, és a szövetségi hatásköröket mi cseh hatásköröknek tartottuk”
– magyarázta Pithart, aki azonban a következő választásokon nem kapott elég szavazatot és kiesett a politikából. Ezt követően Václav Klaus és Vladimír Mečiar már maga döntött a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság további sorsáról.
„Klaus ügyesen sarokba szorította Mečiart, így végül ő kérte a szétválást”
– értékeli Pithart. Mečiar szerinte azzal érkezett a brünni találkozóra, hogy meg akarja őrizni az államszövetséget, ugyanakkor nemzetközi jogi szuverenitást is követelt, ami Pithart szerint független államot jelent.
„Nem tudom, hogy ő tudta-e ezt. Mečiar teljesen alkalmatlan volt, kaotikus, szaggatottan beszélt, nem fejezte be a mondatokat…”
– emlékszik vissza egykori politikai partnerére.
Felidézte azt a helyzetet is, amikor a szlovák kormány bejelentés nélkül Prágába repült, és Mečiar sírva panaszolta neki az autóban, hogy mindketten veszítettek, a föderatív állam felbomlik.
„Sírt. Mit csinálj egy emberrel, aki ott ül mellettem az ülésen és sír?”
– kérdezi Pithart.
Szerinte nem igaz, hogy Csehszlovákia felosztása után javultak volna a kapcsolatok Csehország és Szlovákia között.
„Folyamatosan azt mondogatták: kapcsolataink a valaha volt legjobbak. Hát igen, a költségvetésről nem vitatkoztunk. De a kormányhivatal irattárában megtaláltam a feljegyzéseket. Klaus és Mečiar egyszer sem találkozott négy éven keresztül, egészen Mečiar első politikai vereségéig nem ültek le egymással”
– mondta Pithart. Kifejtve, hogy csak többszereplős konferenciákon tárgyaltak, de négyszemközt soha. A két ország akkori viszonyrendszerét katasztrofálisnak minősítette.
„Ha visszagondolok a 33 évre, ha nem is szereztek önbizalmat, de legalább megszabadultak a komplexusuktól. Mi sem jártunk jobban, ránk is hasonlóan mély válság vár”
– mondta Pithart, mondván, hogy olyan az egész, mint egy klasszikus ókori színház – a katarzis elérését meg kell előznie a válságnak.
Petr Pithart cseh politikus, jogász, író, pedagógus, a Charta 77 egyik aláírója. A bársonyos forradalom idején tagja volt a Polgári Fórumnak, 1990 februárjától 1992 júliusáig a Cseh Köztársaság miniszterelnöke volt. 1992-ben megbukott az országgyűlési választásokon, és kivonult a politikából. Négy év után szenátorként tért vissza és 2012-ig az is maradt. Ebből hat évig a Szenátus elnöke volt. 2003-ban elindult a Cseh Köztársaság államfői posztjáért, de nem járt sikerrel.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
