Nagy Erika: Megadom magam a sorsnak  - Körkép.sk
Mindennapjaink

Nagy Erika: Megadom magam a sorsnak 

Napjainkban van egy újabb mondás, miszerint „lemegyünk a patkánysorba“.

Nyitókép: 3.bp.blogspot.com

 

Fiatalabb koromban gyakran elgondolkodtam azon, hogy azok az idős emberek, akik fillérekből voltak kénytelenek fenntartani magukat, vajon milyen varázslatot tanulhattak ki? Nem haltak éhen, sőt, még a városba költözött rokonokat is segítették a sok hazai finomsággal. Az otthonaikban tisztaság uralkodott, pedig nem voltak csodaszerek, súroltak, sikáltak, ha mással nem, akkor hamuval. Az meg volt bőven faluhelyen.

 

Ebből is látszik, hogy igaz a régi mondás, miszerint a tisztasághoz nem pénz kell. Ahhoz pedig, hogy mindennap betevő falat legyen a szájukban, leleményesnek kellett lenniük. Dolgosnak is, hogy a kertben megtermett zöldségekből, gyümölcsökből kincseket tároljanak a vermespincékben, befőttes üvegekben, hogy az udvaron tyúkok kapirgáljanak, a kakasok gondoskodjanak fias tojásokról, a kotlók pedig a pihe-puha kiscsibékről. A kitömött kacsák, libák mire az asztalra kerültek, fenséges illatot árasztottak a konyhában, s ez minden munkába ölt percért kárpótlást nyújtott. Az ólban mindig röfögött egy-két disznó, s az már csak hab volt a tortán, ha a riska tehén is hozzájárult a sok finomsághoz, ami az asztalra került. Ez a múlt, de mi a jövő?

 

 

Fotó: stopsmog.hu

 

A háztáji gazdaságok száma mára minimálisra csökkent, a kertekben füvet nyírnak, díszfákat, bokrokat ültetnek, pergolát építenek. A haszonállatokat kiűzték a portákról, legtöbb esetben már csak kutya, macska, hörcsög, teknős, papagáj fürdik jólétben a családoknál. Napjainkban van egy újabb mondás, miszerint „lemegyünk a patkánysorba“. Nem lehet ezt figyelmen kívül hagyni, hiszen egyre nagyobb mértékben nő az elszegényedés. Nem is olyan rég még úgy pakoltak a vásárlók a kosárba, hogy nem mérlegeltek, kellett és fizettek, ma pedig sokan választják az olcsóbb, de lehet, hogy minőségileg rosszabb terméket, mert csak arra futja.

 

A minap egy meglepő dolgot fedeztem fel a hűtőmben. Azt, hogy a két egymás mellett pózoló, egyforma csomagolásban lévő tejszín köszönő viszonyban sincs egymással. Először optikai csalódásra gyanakodtam, majd arra, hogy valamilyen ritka természeti csodának lettem a szemtanúja. Majd rájöttem, hogy egyik sem.

 

Az egyik tégely 250 ml, a másik pedig csupán 170 ml tejterméket tartalmazott, nem kevesebbért, mint 1,30-ért. Simán összement a termék, hogy ne legyen a drágulás érezhető. Pedig nagyon is az, csűrhetjük, csavarhatjuk bárhogy is. A mosóporos párnácskák száma is csökkent több mint ötven százalékkal a dobozban, és nincs jó hírem azoknak sem, akik teát vásárolnak, mert a megszokott mennyiségnél egynegyedével kevesebbet kapnak a pénzükért. Lehetne még sorolni a végtelenségig, de felesleges.

 

Mint ahogy felesleges azon is zsörtölődni, hogy a családi házak kéményeiből felszálló füstnek egyre szúrósabb a szaga, hogy fuldoklunk tőle, hogy szellőztetni életveszély. Egy kaloda tűzifa ára jó esetben is 140 euró, így manapság tüzelnek mindennel, ami ég, amit találnak, ami nem fáj a pénztárcának. Csak a tüdőnek. Juhász Gyulát idézve „Bágyadtan száll egy kémény szőke füstje.“

 

 

Fotó: penzcentrum.hu

 

Tapasztaljuk, hogy a mostani árak gyors iramban igyekeznek a csillagos ég felé, s azt is, hogy nem mindenkit érintenek drasztikusan, hogy nagyon sokan élnek jómódban, akiket nem biztos, hogy érdekel a nyomorgó ember keserve. Ilyen mindig is volt, ez nem meglepő. Azt is tudjuk, hogy az idősebb generáció átélt már válságosabb időket is, megedződött, leleményessé vált ez a generáció. De mi van, mi lesz a fiatalokkal? Azokkal, akik jólétben éltek születésüktől fogva, akik nem tudják, milyen zsíroskenyeret reggelizni, a sparhelt rédlijében sült krumplit vacsorázni, cukros kenyeret uzsonnázni vagy éppen lehűtött aludttejet kanalazni a nyári hőségben.

 

Az emberek panaszkodnak a drágulás miatt, hogy a kenyér, hús, tejtermék, tojás ára az egekben, és sajnos jogosan. De! Gondoljunk bele abba, hogy egy-két éve egy mázsa gabona ára még „csak“ 14 euró körül mozgott. Ez az ár mára már 35 euró a legjobb esetben. Ennek tudatában már azon sem kell meglepődni, hogy a finom, házilag készített töpörtyű kilója jelenleg 14 euró.

 

Töpörtyűs pogácsa. Fuccsba ment terv…

 

Nagy Erika

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 19 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

Gerembes Karcsi
2023. jan. 21. 18:50

Mondhat bárki bármit is de annak az okát az vezetőket lehet érte kérdőre vonni! Míg öntik a dotaciot! Parlagon pihenő szántó földek ki üresedet gazdaságok szét lopott telepek!! Ön ellátott ország voltunk és 20 év alatt a keleti paraszt ma már büszke Pozsonyi oraberes rabszolga! Már nincs ki kapálni se ganét hányni és sajnos már nincs is hol meg szervezték szépen hogy a falusi paraszt már tyúkot se akkar az udvara, majd be hozzuk nekik a nyugati szart jó pénzért. Röhög rajtunk a Nyugat hogy minden szart és mérgező anyagokat tartalmazó terméket ha lehet egyáltalán annak nevezni meg eszünk sajnos! Nemrég jót a debbil beszéd a szarvasmarha káros hatásai ugye a metán 🤦‍♂️ az idiótáknak nincs jobb dolguk mint ekkora baromságot híresztelni de ugye ők gyártják a mű trágyát is a Nyugat kezében van minden és mindenki !! És jön a klíma védelem a tragyabol gázt nyerhetunk a végtermék pedig szántóföld javító humusz de nem mert ki fogja venni a műtrágyát így kitaláltak mindent és a mi honatyank rá is bolitotak! Én úgy gondolom hogy még rosszabb lesz mint nagyszülők áttéltek, mert régen az emberek oszetartobak voltak mint most! Van család aki dolgoznának a kertben de nincs mivel megdolgozni egy 5 áras kertet 25 € szántanak +10 € vetésre való megmunkálás 35€ kidobol de még vetőmag sehol nem hogy termés ami igen csak kérdéses is !!! A parlamentbe kéne először rendet tenni egy AK 47 sel és aztán lehetne minden mint volt,

Szóljon hozzá!

Kövessen minket