Szent István lételeme a családja és népe iránti féltő szeretet volt – államalapító királyunkra emlékeztünk Komáromban is (Képekkel)

Nyitókép: Körkép.sk

Igazi nyári napnak örvendhettünk 2023. augusztus 20-án, amikor Szent István államalapító királyunkra emlékeztünk Komáromban is, az anyaország és az összes annak határán kívül eső magyarajkú közösségeivel egyetemben.  

A komáromi ünnepséget több mint másfél évtizedes folytonosságában a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, valamint az Egressy Béni Városi Művelődési Központ szervezte, Szent István királyunk lovas szobránál.

   

Az ünnepi rendezvényt Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke nyitotta meg, köszöntve a jelenlévő magas rangú egyházi, társadalmi és politikai képviselőket, valamint az egybegyűlt többszázas tömeget. Az elnök nyitóbeszédében röviden méltatta a Szent István-i örökséget, amely szilárd létformát teremtett nemzetünk számára. Ennek megünneplését már 2009 óta, az akkor felállított Szent István lovas szobránál tarjuk, mely méltó helyszínül szolgál a felemelő emlékezésre.

A rendezvény ünnepi szónoka Juhász György, a Selye János Egyetem rektora volt, aki bevezetőjében István születési körülményeiről szólt. I. István az utolsó magyar fejedelem, és az első magyar király, Géza fejedelem és Sarolt fejedelemasszony fia, születésekor a Vajk nevet kapta. Mindezekkel kapcsolatosan a professzor ünnepi beszéde legelején egy legendát idézett fel:

„Géza fejedelem kérésére az országba érkező szerzetesek keresztelték meg Vajkot, aki a keresztségben az István nevet kapta. A legenda szerint édesanyja Sarolta csodálatos álmot látott fia születése előtt, amelyben az első vértanú, Szent István kérte őt, hogy a keresztségben születendő gyermeke az ő nevét kapja, aki majd koronázott királyként uralkodik népén. És valóban, Istvánként ő lett Magyarország első koronázott királya, aki a koronát II. Szilveszter pápától kérte és kapta, ami egyben azt is jelentette, hogy az országot a római és nem a bizánci egyház védnöksége alá helyezte.”

Juhász György professzor hosszan elemezte azokat a nehézségeket, amelyekkel Istvánnak meg kellett küzdenie, hogy megalapított országát a keresztény hitben megtartsa:

„Az országalapítás azonban sok áldozatot követel, először a somogyi Koppány vezér ellen kellett harcolnia…István azonban felvette a harcot a külső és belső ellenségekkel egyaránt, hogy országát megtartsa… melyet fia Imre halála után a Szűzanyának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlott fel.

Szent István királyunk 1038. augusztus 15-én Mária mennybevitelének a napján hunyt el. Szent Istvánról kiadott törvényei és intelmei alapján elmondhatjuk, hogy egy mély hitű, vallásos, az egyházat mindenekfelett támogató, hogy az országát és a keresztény hitet karddal is megvédő, belső bomlasztó erőket felszámoló hadvezér volt…aki jövőbe mutató válaszokat akart adni egy nemzet, egy ország létének megtartása érdekében.

Életének egyik lételeme a családja és népe iránti féltő szeretet volt. A családot a nemzet gyarapodásának zálogaként, épülő királysága alappilléreként értelmezte…A szülő kötelessége a nemzeten belül a gyermek fejlődésének irányítása, sőt, befolyásolása, hogy utódaink tovább építhessék társadalmunkat…hogy az ezeréves Szent István-i hagyományunk az olyan nemzet építése, amely a családra támaszkodik.”

Juhász György rektor Szent István királyunk hagyatékára emlékeztetve tulajdonképpen az aktuálpolitikai helyzetről is szólt. Hangsúlyozta: a család, a keresztény hit, nemzetünk, társadalmi létformánk megtartásának záloga, tehát ezt szemünk előtt tartva Szent István szellemisége aktivitásra buzdít mindnyájunkat.

Ennek értelmében szólt korunk emberének kötelességeiről, akiknek biztosítanunk kell a következő generáció életfeltételeit, életformáját. Konkrétan utalt a szeptemberben sorra kerülő választásokra, ahol a felvidéki magyarságnak csupán egységes törekvéssel lehetnek esélyei, s mindnyájunk felelősségteljes döntésére is szükség van.

Föltette a kérdést, tudnánk-e dönteni István és Koppány között? Hangsúlyozta, a közért dolgozó vezetőkre van szükségünk, akik jóban és rosszban egyaránt közösséget vállalnak velünk. Ehhez azonban az is szükségeltetik, hogy ott legyünk a választásokon.

Juhász György professzor ünnepi szónoklatát követően Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke a történelmi egyházak képviselőit kérte fel a kenyér megáldására és megszentelésére, hangsúlyozva, hogy „a kenyér szent jelkép”.

A Szent István-napi ünnepségre, ugyanúgy, mint a korábbi években, a komáromi Földes pékség sütötte meg a piros-fehér-zöld szalaggal átkötött Kárpát-medence kenyerét, melyet Feszty Zsolt református lelkész áldott meg, valamint Lépes Lóránt atya római katolikus plébános, a Mária Rádió igazgatója szentelt meg.

Az ünnepi műsorban közreműködött a Mérges banda, Katona István vezetésével, akik tekerőlanton, dudán és dobon autentikus magyar népdalokat adtak elő, valamint Darida Laura, a Jókai Mór Alapiskola kisdiákja, aki Szilágyi Domokos Új kenyér című versét szavalta el.

Az ünnep záró részében a politikai és társadalmi szervezetek küldöttei elhelyezték a tisztelet koszorúit Szent István királyunk szobránál, a többszázas tömeg pedig szívvel és lélekkel énekelte nemzeti imádságunkat, a magyar Himnuszt. 

Az ünnepség végén a megszentelt, megáldott kenyeret a pékmesterek megszegték, és a jelenlévők között szétosztották. Úgy tűnt, mindenkinek nagyon ízlik a fényes, ropogós héjú, fehér, puha bélű szent csemege.

A kültéri rendezvényt követően ünnepi szentmisére került sor a Szent András-bazilikában.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei