Nyitókép: Körkép.sk
Egy Komárom környéki embernek nem igazán jelent különösebb fejtörést merrefelé is induljon el, hogyha Magyarországra szeretne jutni. Azonban, ha egy új határátkelőt nyitnak meg a szlovák-magyar határon, az akárkiben fölkeltheti az érdeklődést, kíváncsivá teheti, mi szépet láthat majd arrafelé.
Ilyen szempontból bárki számára vonzó úti cél lehet az Ipoly folyón átívelő új híd, melyet nemrégiben, 2023. július 28-án adtak át Helemba és a magyarországi Ipolydamásd között.
A helembaiak előtt így kinyílt a világ, hiszen eddig a község zsákfalu volt, megközelíteni csak Garamkövesd felől lehetett, most pedig az Ipoly-híd jóvoltából pár perc alatt Magyarország legszebb régióit célozhatják meg.
Persze az új híd mindnyájukat egyformán szolgálja sokféle cél elérése érdekében, s ezek között ott lehet a turisztika is. Például a Duna menti sík vidékről idetévedt utazó pár perc alatt gyönyörű hegyek között találja magát.
Helemba község ugyanis a Helembai-hegység, más néven Burda hegység, valamint a magyarországi Börzsöny idenyúló előhegyeinél, az Ipoly dunai torkolatának a közelében fekszik.
Maga Helemba község is szép természeti adottságokat tudhat a magáénak, ám az új Ipoly-híd jóvoltából Ipolydamásdon keresztül, a 12-es főúton Budapest irányába, hangulatos hegyvonulatoktól övezve, a gyönyörű Dunakanyart is célba vehetjük.
A Duna völgyében az északi oldalról a Börzsöny hegyvonulatait csodálhatjuk meg, míg a folyó túlsó oldaláról a Pilis, valamint a Visegrádi-hegység gyönyörködtető panorámája tárulkozik a szemünk elé.
Az útba ejtett települések, Zebegény, Nagymaros, Kismaros, Verőce mind-mind nagyon szép természeti környezetben fekvő üdülőhely.
Ezek közül a felvidékiek számára talán legismertebben Nagymaros neve cseng, akár Bőssel asszociálva, azonban ha egyszer erre visz utunk, máris a természeti szépségeire fogunk emlékezni.
A városka szintén a Börzsöny lábainál, a Duna bal partján fekszik, szemben Visegráddal és a visegrádi várral, aminek látványa szó szerint is királyi élményt nyújt. Mondhatjuk akár fenségesnek vagy felségesnek is.
A kellemes élményhez elég csupán a Duna partján sétálni, és az egyedi panoráma azonnal elvarázsolja a szemlélőt.
Nagyon kellemes hely Verőce is, a település a „Dunakanyar kapujának” vallja magát, persze a bejutás szempontjából ez azok számára igaz, akik Budapest felől érkeznek.
Verőce közeléből számos turistaútvonal vezet a Börzsöny mesés erdeibe, ahol testileg-lelkileg felüdülhetünk.
Ha már hazafelé vesszük az irányt, és a 12-es főúton haladunk vissza, az Ipolydamásd–Helemba közti új híd helyett választhatjuk esetleg a kissé távolabb eső Letkés térségében az Ipoly folyón átívelő régi hidat, amelyen keresztül haladva rövidesen Ipolyszalkán találjuk magunkat, a szlovák oldalon.
Ezt a kis kitérőt azért is érdemes megtenni, mert a faluban egy szép, megállásra késztető tájház esik utunkba, melynek fehér falán a kék-zöld kompozíciós virágdíszítés olyan igazi összhangot mutat, akárcsak a természetben. Egyszerűen nem lehet elmenni mellette, meg kell állni.
Így vagyok ezzel én is. Közelebb lépek a régi épülethez, hogy néhány fotót készítsek, és az udvarból azonnal barátságos hang invitál, hogy bátran lépjek beljebb, és nézzek körül.
Egyszerre hárman is körülvesznek, akik egyébként nagy sürgés-forgás vége felé tartanak, ugyanis egy nádfedeles udvari pihenőhely alatt rakodnak össze. Megtudom, hogy éppen három, egymást követő egyhetes nyári tábor utolsó turnusának végére értek, ahol nagyon gazdag programot kínáltak az iskoláskorú gyerekeknek. A résztvevők különféle népi mesterségekkel ismerkedhettek meg: volt batikolás, nemezelés, népi szövés, gyöngyfűzés, csuhéfeldolgozás, kenderfeldolgozás, fafaragás, kosárfonás, korongozás, népi motívumok festése, de még kenyérsütés is.
A kékvirágos ház udvarán a leglelkesebben magyarázó hölgy kísérőmül szegődik, elmondja, hogy az Ipolyszalkai Tájház abban különbözik sok más tájháztól, falumúzeumtól, hogy ez egy élő közösségi hely, ahol mindig történik valami, és állandó kézműves műhelyként is funkcionál.
Megkérem, hogy mutatkozzon be, őt Bavlsík Máriának hívják. Tőle tudom meg azt is, hogy a tájház lelke, megalapítója, működtetője Dikácz Zsuzsanna, de ő pillanatnyilag nincs jelen, így Mária mutatja meg e régi családi ház belterét, ahol a konyhában rengeteg tányér jelzi, hogy néhány órája még nagy élet volt itt. Aztán betekintünk a tisztaszobába, és a hátsó szobába is, ahol rokka, szövőszék idézi a régi időket.
Nem állunk meg itt, az udvar távolabbi részében egy frissen felépült házat veszünk szemlére, melynek alapkövét az előző évben, 2022-ben rakták le, és már csak a belső berendezése hiányzik.
A több helyiségből álló létesítmény azért különleges, mert kenderbetonból készült, s felépítését az Interreg pályázat határon átívelő támogatása tette lehetővé.
Funkcióját tekintve kézművesház lesz, s a hozzá tartozó udvarral együtt az ősi mesterségek felélesztése, átadása mellett a régiós termékek feldolgozására, befőzésére is alkalmas teret biztosít majd.
A tájház jelenlévő három mindenese most is helyben készült túrós rétessel és bodzalimonádéval kínál, majd megkérnek, kössek fel egy szalagot az udvart díszítő tündérfára.
Szívesen megteszem…
A gazdag élmény a természeti szépségekben és néprajzi örökségekben bővelkedő Alsó-Ipoly mentére még biztosan visszavonz.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: Börzsöny Duna-part Dunakanyar Helemba Ipoly Ipolydamásd Ipolyszalka szlovák-magyar határ Verőce Visegrád
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
