Nyitókép: Buday Mária
2023. október 6-án, az aradi vértanúk emlékünnepén, Komáromban egymást követően három helyszínen tartottak megemlékezést. Délután négy órakor a katolikus temető A10-es parcellájánál a Farkas és a Bartakovics család szervezésében az aradi vértanúkra, valamint a szabadságharcban elesett komáromi hősökre emlékeztek. Ünnepi beszédet mondott Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, méltatva a hősöket, majd pedig a fent jelzett parcellán álló 1848/49-es emlékműnél elhelyezték a tisztelet virágait. Az ünnepség Kiss Róbert kanonok, komáromi esperes-plébános vezetésével közös imádsággal, majd az atya áldásával ért véget.
Komárom város ünnepi megemlékezése délután öt órakor kezdődött a Klapka György téren, ahol elsőként a Concordia Vegyeskar előadásában a Szózat hangjai csendültek fel, majd pedig Naňo Nimród előadásában Ady Endre versét hallgathattuk meg.
A nyitóműsort követően Bajnok Éva, a Csemadok Komáromi Szervezetének elnökségi tagja köszöntötte az egybegyűlt ünnepi tömeget.
A rendezvény ünnepi szónoka a Selye János Egyetem történésze, Bese László volt. Az egyetemi tanár beszédében utalt a nemzetet ért hatalmas veszteségre, felsorolva az aradi tizenhármak nevét, és megemlékezve nemzetünk felelős miniszterelnökére, Batthyány Lajos grófra, akit ugyanezen a napon végeztek ki.
Bese László ünnepi megemlékezésében külön hangsúlyt fektetett Klapka György tábornok szerepére, aki példájával ma is megmutatja, miből meríthet erőt az a közösség, aki csatát vesztett.
„Itt, Komáromban, de talán szerte a hazában is, keresve sem találnánk jobb példát Klapka tábornoknál. Igen, október elején Klapka feladta a harcot, amit Kossuth sosem bocsájtott meg neki. A harc 1849 őszén azonban már reménytelen volt; Kiss Ernő altábornagy így könyörgött ’49 szeptemberében: „Mint régóta szolgáló tiszt, mint elismerten jó hazafi, felszólítom önt, hogy haladéktalanul adja át a várat! „
Klapkát tehát szorult helyzetében honfitársai egyfelől a végsőkig való kitartásra, a másik oldalról viszont a belenyugvó megadásra ösztökélték. A művelt és világlátott Klapka azonban a reménytelenség közepette a saját józan iránytűjét követte: kitartott, ameddig lehetett, s elérte azt, ami még reálisan elérhető volt. Mentette a várvédőket és sok más honfitársát, maga pedig angliai emigrációba kényszerült. Ottani letelepedése után újra fel kellett építenie életét, de ott is a magyar szabadság ügyéért munkálkodott, várva a lehetőségre, amelynek eljövetelében töretlenül bízott. Végül a kiegyezés után térhetett haza, s szolgálhatta tovább szeretett hazáját.”
Bese László egyetemi tanár ünnepi gondolatait egy jelmondattal fejezte be:
Tisztelet a hősöknek, éljen a haza!
Az ünnepi műsort a Concordia Vegyeskar hazafias dallamokkal tette felemelővé, vezényelt Stubendek István karnagy.
Az énekkar előadása alatt a város elöljárói, politikai és civil szervezetei, az oktatási intézmények képviselői megkoszorúzták Klapka György tábornok szobrát, végül az egybegyűlt emlékező tömeg a kórussal együtt elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.
Az ünnepi megemlékezés az Anglia parkban, az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál folytatódott, ahol a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökségi tagja, Farkas Adrianna mondott ünnepi köszöntőt, külön emlékezve a két komáromi várvédő mártírra, Török Ignác vezérőrnagyra és Lenkey János huszárszázadosra. Beszédében fölelevenítette, hogy az emlékművet néhai Szénássy Zoltán gimnáziumi tanár kezdeményezésére emeltette az egyesület, a két komáromi várvédő mártír emléke tiszteletének jeléül.
Farkas Adrianna zárszavában Szénássy Zoltán 2004-ben elhangzott ünnepi gondolatait idézte fel:
„Legyen ez az emlékmű szimbóluma a szülőföld szeretetének és a nemzet nagyjai iránti hála érzetének. Mert nem az a nép van legyőzve, melynek az országát veszik el, hanem az a nép van legyőzve, melynek a hitét vették el.”
Az Anglia parkban megtartott ünnepi műsort a Selye János Gimnázium két diákja tette emelkedetté. Danis Dorián Tompa Mihály – A madár fiaihoz című versét adta elő, Téglás Gergely pedig a Kis Kata zenekar hazafias énekével szerzett nagy örömet a közönségnek, pozitív jövőbe tekintésre fordítva a gyásznap hangulatát. Mert az együttérző közösség erőt jelent.
Együtt dobban a szív,
s benne dobban a szó
Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a magyar hazát.
Hazám e föld mit szívünk fölé
Kárpátok fonnak népünk köré…
A tartalmas megemlékezést és a színvonalas kultúrműsort követően az egyes társadalmi szervezetek, intézmények az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál is elhelyezték a kegyelet virágait. A felemelő ünnepség, melyet kellemes őszi idővel ajándékoztak meg az égiek, a Szózat hangjaival zárult.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Megosztás:
Címkék: aradi vértanúk Buday Mária Komárom megemlékezés
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
