A SZABADSÁG NAPJA címmel ünnepi emlékestet tartott Komáromban a Széchenyi Társulás a magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére

Nyitókép: Körkép.sk

Felemelő ünnepséget tartottak Komáromban 2023. október 18-án az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 67. évfordulója tiszteletére. A kiemelkedően színvonalas emlékest a Széchenyi István Polgári Társulás szervezésében, valamint a Selye János Gimnázium társszervezésében került megrendezésre, a nevezett gimnázium dísztermében.

A rendezvény nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd pedig Berényi Dávid színművész előadásában Márai Sándor: Mennyből az angyal című költeménye hangzott el, amely hűen visszatükrözte, s megrázó élményként visszahozta az 1956-os küzdelmek, s az akkori fájdalmas karácsony hangulatát. „Mennyből az angyal – menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol orosz tankok / Között hallgatnak a harangok … Angyal, vidd meg a hírt az égből, / Mindig új élet lesz a vérből.”

   

Tarics Péter, a Széchenyi István Polgári Társulás elnöke nyitó szavaiban üdvözölte az est jeles vendégeit, Varga Juditot, a Magyar Köztársaság volt igazságügy-miniszterét, Balogh Csabát, Magyarország pozsonyi nagykövetét, Keszegh Bélát, Komárom város polgármesterét, Andruskó Imrét, a Selye János Gimnázium igazgatóját, valamint a jelen lévő társadalmi és politikai szervezetek képviselőit. Az ünnepségen jelen volt Forró Krisztián, a Szövetség párt országos elnöke, Csenger Tibor, a Nyitra Megyei Önkormányzat alelnöke, valamint a Szövetség számos képviselője. 

Tarics Péter üdvözlő szavait követően röviden összefoglalta azt a 33 esztendőt, amióta a komáromi közösség megemlékezik az 56-os forradalom eseményeiről. Kifejtette, hogy e gimnázium díszterme valódi autentikus hely, amely szorosan kapcsolódik a forradalomhoz, hiszen az egykori diákok és tanárok hősies magatartást tanúsítva megtagadták a magyar forradalom elítélését.

Elmondta, hogy 1990 óta a Széchenyi Társulás emlékestjein számos jelentős személyiség vett részt, politikusok, írók, kutatók, akik hitelesen emlékeztek vissza a forradalom történéseire. Többek között említette például Jókai Annát, Wittner Máriát.

Tarics Péter visszaemlékezését követően elsőként Keszegh Bélát, Komárom város polgármesterét kérte föl, tartsa meg ünnepi beszédét. A polgármester Komárom város szerepét emelte ki a forradalmi időszakokban, egymást követően emlékezve az 1848/49-es események hősiességére, valamint az 1956-ban a diákok bátor helytállására.

A polgármestert Varga Judit, a Magyar Köztársaság volt igazságügy-minisztere követte a pódiumon, akit a komáromi közönség nagy tisztelettel és szeretettel fogadott.

Szavaiban főként a szabadság, a szabadság iránti vágy örökérvényűségét hangsúlyozta, amelyért a magyarok minden időben megküzdöttek: 

„’56 nem mítosz, hanem európai történelem, melyben a magyarság kijelölte saját nemzeti kereteit, s helyét a kontinensen… A kéthetes forradalom és szabadságharc kapcsán Márai Sándor is fölteszi a kérdést örökérvényű versében (Mennyből az angyal) – Ilyen nagy dolog a szabadság?  »És kérdik, egyre többen kérdik, / hebegve, mert végkép nem értik- / Ők, akik örökségbe kapták-: / Ilyen nagy dolog a szabadság?«

– És mi, magyarok, jól ismerjük a választ: Igen, ilyen nagy dolog a szabadság. Hiszen tudjuk, hogy több mint egy eszme, több egy puszta elvnél. A szabadság világrendeket fölborító, sokszor életeket követelő vágy… A szabadság egy erő, amely …összekovácsolja a közösségeket és irányt mutat a nemzeteknek…Mi jól ismerjük a történelmünket…

Albert Camus írta 1957-ben, idézem: a magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért, mint bármelyik nép a világon…

A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat. A magyarok örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk.

Tisztel emlékezők! A mai napon a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel, főhajtás mellett emlékezünk azokra a felvidéki magyarokra is, akik szolidaritást vállaltak a forradalommal és a szabadságharccal. Itt, Rév-Komáromban köszönetet mondunk a bátor diákoknak hősies kiállásukért…

Varga Judit felemelő beszéde után Vadkerti Imre, kiváló előadóművészünk fokozta az ünnepi hangulatot Menyhárt János–Miklós Tibor–Vikidál Gyula Szegény Magyarország című dalával. A kulturális műsor folytatásaként Mégis győztes, mégis magyar összefoglaló címmel nemzetbuzdító versciklust hallhattunk Ady Endre műveiből Bánfi Kata színművész, valamint Berényi Dávid színművész tolmácsolásában. 

A fiatal színészpáros előadását követően ismét Vadkerti Imre lépett a színre, tetőzve a hangulatot a napjainkban különösen közkedvelt Nyerges Attila (Ismerős arcok) Nélküled című nemzetforrasztó énekével.

A kiváló énekes az est kiemelkedő pillanataként Erkel Ferenc–Nádasdy Kálmán szerzeményéből Bánk bán operaáriáját adta elő, amely hatalmas, felemelő élményt adott a jelenlévőknek. Vadkerti Imre előadását a közönség hangosan éljenezte, és hosszú ideig zúgott a vastaps a gimnázium dísztermében.

Ünnepi zárszóként Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete szólt az emlékező tömeghez. Tartalmas beszédében rámutatott a hazug ideológiák által lefestett „szép új világ” valóságtól elrugaszkodott hamis képeire, szólt a közösség erejéről, akik ugyanazon történelmi gyökerekből, közös kultúrából táplálkoznak. 

Az ünnepség záró részében Tarics Péter Orbán Viktor miniszterelnököt idézte:

„Azért győztünk, mert közös szenvedélyünk Magyarország.” Saját maga pedig arra buzdította a jelenlévőket, hogy legyen közös szenvedélyünk a történelmi Magyarország és a magyarság.

Az ünnepi beszédekből és kulturális műsorból összefont 1956-os emlékünnepség Egressy Béni–Vörösmarty Mihály Szózatával fejeződött be, azonban a rendezvény még nem ért véget.

A Selye János Gimnázium dísztermének falán emléktábla hirdeti, hogy az egykori diákok bátor magatartásukkal védték a magyar forradalmat. Az emléktáblát fél évszázaddal később, 2006. október 25-én helyezték el a tisztelt és magasztos emlékű Gáspár Tibor tanár úr kezdeményezésére.

Ezek az időkre Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója emlékezett vissza, aki jelezte, bizony nem lehetett tudni, hogy a passzív ellenállás mint jelent majd, esetleg milyen retorziókkal járhat az akkori diákok és tanárok számára.

Beszélt továbbá arról is, hogy e hősies helytállásért a Tóth Ilona emlékbizottság 2011. október 9-én Tóth Ilona emlékérmet adományozott az akkori diákoknak, s e díj jelenleg a folyosó vitrinjében tekinthető meg.

Andruskó Imre beszédét két híres mondással fejezte be: Vae victis (Jaj a legyőzötteknek) és Gloria victis (Dicsőség a legyőzötteknek) – utalva e másodikra, hogy mi magyarok a szabadság népe vagyunk, s nekünk az emlékezés a Gloria victist jelenti. Emlékezünk azokra, akik vállalták a hősi halált, életüket adva annak reményében, hogy a következő nemzedék jobban élhessen. A gimnázium igazgatója ünnepi megemlékezése végén felkérte a jelenlévőket, helyezzék el a kegyelet koszorúit az emléktáblánál.

Buday Mária

A képek a szerző felvételei