Nyitókép forrása: Buday Mária
November 11-én Szent Márton napját ünnepeljük. A hozzá fűződő legismertebb legendát napjainkban talán már mindenki ismeri, ami annak is köszönhető, hogy a ’89-es változások óta – immár bő három évtizede – a katolikus egyház által szentté nyilvánított személyek életéről a templomok falain kívül is megemlékezhetünk. Ezzel összefüggésben a hozzájuk kapcsolódó hagyományokat, népszokásokat is gyakran felelevenítjük.
A szocializmus éveiben mindez tiltólistán volt, így a kilencvenes években szinte újszerűségként robbantak be a köztudatba a szentek életével foglalkozó legendák, a hagyományok ápolása napjainkban ismét virágkorát éli.
Szent Márton a magyarság egyik legkedveltebb szentje, hiszen a mai Szombathely területén született, amely annak idején a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria városa volt.
Márton 15 évesen apja kívánságára jelentkezett katonai szolgálatra, de csupán 19 éves korában lett tényleges katona. Légiójával Galliába került – s e területhez kapcsolódik legismertebb története. Nagyon kemény tél volt ekkortájt, mely sok áldozatot követelt. Márton egyik este járőrszolgálatából hazafelé egy didergő koldussal találkozott, ennek láttán saját köpönyegét kardjával kettéhasította, és egyik felével betakarta a didergő embert. Álmában Krisztust látta megjelenni a köpenyben, ami a keresztényi elhívását jelentette.
Márton 22 éves korában keresztelkedett meg, még két évig szolgált a légió kötelékében, majd kilépett, és Isten szolgálatába állt. Az egyházi rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte tevékenységét, mindvégig szerény volt, segítőkész, jószívű és alázatos, legfőbb célja a keresztény hit terjesztése volt.
A szent életű Mártont 371-ben Tours püspökévé választották, bár megválasztása ellen saját maga tiltakozott. És ezen a ponton kapcsolódik életrajzához a közismert legenda:
Mivel Márton szelíd természetéből kifolyólag nem akart püspök lenni, a libaólba menekült küldetése elől. Ám a libák érezték, hogy nem közéjük való, máshol a helye, így véleményüknek hangos gágogással jelét is adták: Mártonnak ki kell innét menni! Rövidesen rátaláltak, s ő kénytelen volt előbújni az ólból, ám ekkor már homlokán a kiválasztottság csillaga ragyogott, így azonnal megválasztották Tours püspökének.
Nos, a meseszerű történet kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy Szent Márton életét és a Márton-nap köré fonódó népi hagyományokat a tanintézményekben is megismertessék a kisiskolásokkal. Ezt tették a komáromi Jókai Mór Alapiskola első évfolyamos pedagógusai, amiről Kiss Gabriella napközis tanítónő számolt be portálunknak:
Az idén hagyományt teremtő szándékkal iskolánk első évfolyamában mi is megemlékeztünk Szent Mártonról. Egy héten keresztül foglalkoztunk az ünneppel, elsőseink megismerkedhettek Szent Márton történetével, emellett ludakról szóló dalokat, mondókákat, verset és játékot tanultak meg. Az egyhetes projekt előkészítője és vezetője Jókai Éva volt, és a tevékenységbe az iskola mindhárom első osztálya bekapcsolódott.
Ezzel összefüggésben a kézműves tevékenységek is helyet kaptak az első osztályban – tudtuk meg a továbbiakban. A képzőművészeti órán a gyerekek libás képeket alkottak, az udvaron eltöltött napközis foglalkozásokon libás népi gyermekjátékokat játszottak, az alkotó tevékenység keretében pedig a pedagógusok segítségével Márton-napi lámpást is készítettek.
A lámpáskészítés a Márton-napi lampionos felvonuláshoz kötődik, melynek hagyománya német nyelvterületről származik. A lámpa fénye a jó cselekedeteket szimbolizálja, és körbehordozzák a településen, hogy az mindenkihez eljusson. Napjainkban e szokást leginkább a gyerekek körében éltetik, akik sötétedéskor a maguk készítette lámpásaikkal járják az utcákat és Márton-napi dalokat énekelnek.
A komáromi Jókai Mór Alapiskola egyhetes projektjének zárásaként a gyermekek bemutatták szüleiknek mindazt, amit tanultak és készítettek, majd a népi hagyományok étkezéseihez kötődően libazsíros kenyeret uzsonnáztak lila hagymával, amelyet a tanítónők készítettek elő számukra.
A Márton-napi libalakomák a régi időkben a gazdasági év végét jelentették, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és ráadásul egy libát. A libalakoma a bőséget jelképezte, hogy egész éven át gazdag teríték kerülhessen az asztalra.
Az első évfolyam projekthetének zárásásról Jókai Éva a következőképpen fogalmazta meg gondolatait:
Pedagógusok, szülők és a kis diákok örömmel és büszkén vonultunk fel saját készítésű lámpásainkkal a Jókai Mór Alapiskola körül. A lámpásokban meggyújtott mécses lángja Szent Márton emlékét őrzi, és a jó cselekedeteket szimbolizáló fényt juttatja el az emberekhez. A felvonulás közben dalra fakadtunk, mondókáztunk, mely nagyon jó hangulatot teremtett, így még emlékezetesebbé téve az élményekkel teli hetet.
A tartalmas rendezvénysor, amely Szent Márton személyén keresztül a jócselekedetre ösztönzi a gyerekeket, minden bizonnyal hagyománnyá válik az iskolában.
Buday Mária
A képek az iskola pedagógusainak felvételei
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
