A változékony idő sem csökkentette a komáromi András-napi vásár élménygazdagságát

Késő őszi, esős, hűvös, szeles időben indult Komáromban a háromnapos András-napi vásár, amely idén november 17–19. között került megrendezésre. Szerencsére szombaton már ragyogott nap, igaz, csak hideg téli fényt adott, meleget nem, de így csak a csípős hideggel és az élénk széllel kellett megküzdeniük a vásározónak. Vasárnap már ismét borongósra fordult az idő, havas eső kedvetlenítette kissé a várost, viszont így is örülhettünk az előző nap fényességének, ami pezsgő hangulatot adott a vásárnak.

A jó hírű komáromi nagyvásár több mint kettő és fél évszázados múltra tekint vissza; a helységet 1745-ben Mária Terézia szabad királyi várossá nyilvánította, s ezáltal elnyerte a vásártartási jogot. A vásár intenzitása természetesen mindig az egyes történelmi korszakok lehetőségeihez igazodott; az idősebb korosztály emlékezhet még, hogy a szocializmus időszaka az ilyen üzletjellegű összejöveteleket fokozatosan visszaszorította. A nagyvásár csupán a rendszerváltást követő években kezdett ismét felélénkülni. 

Az újjáélesztés időszakában a népünnepélynek számító rendezvény néhányszor helyszínt változtatott, mire megtalálta igazi helyét. Az András-napi vásár idén immár nyolcadszor került megrendezésre a városi hivatal égisze alatt, a közkedveltté vált helyszínen, a várfal mellett, a Lipót-kapu közelében.

   

A változékony időjárás ellenére a háromnapos rendezvényen 99 kézműves, 82 étel-ital árus, 61 egyéb kereskedő széles kínálata jelent meg a piacon, akik közül sokan a határon túlról jöttek Komáromba. A környező felvidéki régiókon kívül érkeztek eladók Szlovákia északi részéről, Zsolnáról, Liptóból, Késmárkról, de még Csehország távolibb tájairól is, így például České Budejovice környékéről, sőt, Lengyelországból és a délszláv államokból is. A magyar ajkú eladók jelentős részét a helyiek és a magyarországiak mellett az Erdélyből érkezők tették ki, Kalotaszegről, Kézdivásáhelyről, Csíkszeredából. 

A komáromi András-napi vásárban legalább ezerféle dolgot lehetett kapni, de az is lehet, hogy sok ezret. Volt itt minden, ami szemnek-szájnak ingere, mézbor és forralt bor illata lengte be az egész vásárt, emellett persze kaphattunk gyümölcsteákat, alkoholmentes puncsot, hidegen sajtolt bio gyümölcsleveket, meg fekete berkenyéből készült finomságokat. De kóstolhattunk karamellás édességeket, holland sajtokat, pálcikás burgonyaszirmot, kürtőskalácsot a legkülönfélébb ízesítéssel, finom borokat, gyógynövényes elixíreket, lélekmelegítő italokat, mézet minden mennyiségben.

Lacikonyhák hada versengett egymással jobbnál-jobb falatok felhozatalával; kínálva a disznótoros ételek sokaságát, pecsenyét, sült kolbászt, kacsamájat, sült libát. És volt magyar kemencés lepény, szlovák juhtúró, erdélyi kürtőskalács, lengyel krówka cukorka, morva mézeskalács.

Láthattunk a vásárban nagyon szép és hasznos kézműves termékeket, fazekasok, asztalosok, bádogosok, szappankészítők, ékszerészek remek alkotásait. Természetesen a ruhanemű és a különféle textiláru sem hiányzott, gyönyörködhettünk a liptói gyapjúkelmékben, kalotaszegi szőttesekben, ámulatba ejtő szőrmebundákban, állatfigurás díszpárnákban, népi motívumokkal cifrázott magyaros ruhaneműkben.

A regiment áru mellett természetesen jelen voltak a vásár adrenalinfokozói is, amelyek iránt a változékony idő ellenére is akadt érdeklődés. A nem mindennapi élményre vágyó gyerekek és felnőttek a legkülönfélébb méretű és sebességű körhintákon, hullámvasutakon élvezhették a száguldást, illetve a felhők közé törő magasságot.

Mindent összevetve, a három napon át tartó komáromi András-napi vásár bizonyára sokaknak kellemes élményt nyújtott.

Buday Mária