Téli séta Észtország tájain – Képekkel

Nyitókép: Körkép.sk

Évről-évre visszatérő vágyunk a fehér karácsony, a természeti kép varázsa, amikor a táj mesébe illő szépsége magával ragad, és felemel a csodák világába, hogy részesei lehessünk az ésszel felfoghatatlan misztikumnak. Ám ez az élmény sajnos az utóbbi években egyre ritkábba adatik meg. Az idei december időjárása egy nappal szenteste előtt gyönyörű hóeséssel örvendeztetett meg bennünket, de máris jött a melegfront, és karácsonyra csak híre maradt a fehér takarónak.

Képzeletünkkel most látogassunk el Európa északi vidékére, ahol az időszerű képek segítségével Észtország havas tájain barangolhatunk. Bár a kis ország éghajlata az Atlanti-óceán felől érkező Golf-áramlat hatása miatt ugyan enyhébb, mint mondjuk Szibériában, de az itthoni időjárási viszonyainkhoz képest lényegesen hidegebb.

   

Észtország a mérsékelt égöv északi peremén helyezkedik el; a közép-európai embernek furcsa, szokatlan jelenség, hogy a nap a nyári időszakban nem és nem akar lenyugodni; aztán télen pedig minden a visszájára fordul. A napocska decemberben kilenc óra tájban ébredezik, és négy óra felé tér nyugovóra. Karácsonykor a nappali világosság 6 óra hosszat, az éjszakai sötétség 18 óra hosszat tart. December 25-én a napkelte 9.19 órakor, a napnyugta 15.23 órakor van.
A sötétség ráadásaként a fagyos tél is megmutatja erejét. A levegő hőmérséklete napközben általában – 4, – 5 fok C körül mozog, ami ugyan még nekünk sem túl hideg, de az sem ritka jelenség, hogy – 20, – 25 C fokra csökken le. A legalacsonyabb nappali hőmérsékletet 1940 januárjában mérték, ekkor a hőmérő higanyszála – 43,5 fok C-t mutatott.

Nos, a téli időszak folyamatos nulla fok alatti hőmérséklete azt eredményezi, hogy a novemberben lehullott hó akár március végéig is megmarad, így szinte az egész ország területét 3 – 4 hónapon át fehér hótakaró borítja. Az ott élő emberek megtapasztalhatják a tél minden gyönyörűségét és persze nehézségeit is.

Az itt látható fotók az észt tanyavilágba visznek el bennünket, a tengerparttól a szárazföld irányába, Tallinntól mintegy 40 kilométerre, délre. A tanyán alig észleljük az élet jeleit, a hatalmas mélyzöld fenyvesek közötti tisztáson egyetlen tanyasi ház jelzi, hogy emberek is élnek errefelé. A ház körül minden hófehér – még az idevezető kis bekötőút is. A táj mesébe illő szép látványt nyújt, a fák ágai roskadoznak a rájuk nehezedő hótömegtől, ami pedig meg-megcsillan az alacsonyan járó nap ide tévedő sugaraitól.

Csönd honol mindenütt, érezni a Teremtő mindenhatóságát, s egy név nélküli erő feltölti a lelkeket a tisztaság, a békesség, a szeretet szent szándékával.

Buday Mária
Fotók: Katona Vica