Nyitókép: Buday Mária
Március 22. napját a VÍZ VILÁGNAPJAKÉNT tartjuk számon, amikor a közfigyelem a tiszta víz óriási jelentősége, az édesvízkészletek veszélyeztetettsége felé irányul. A téma kapcsán a komáromi Szabadidő Központ nagyszabású rendezvényt szervezett, hogy felhívja az tanulóifjúság figyelmét az ivóvízkészlet, a környezettudatosság fontosságára. A gyermektömegeket megmozgató eseményre a város főterén került sor, melynek megszervezésébe bekapcsolódott a KOMVaK vállalat, valamint Komárom városvezetése is.
A víz világnapjának gondolata 1992-ben merült fel a Rio de Janieróban megtartott környezetvédelmi konferencián, melyet végül az ENSZ közgyűlésének kezdeményezésével 1993-ban tartottak meg első alkalommal.
A világnap célja felhívni a föld népességének a figyelmét a tényre, hogy víz nélkül nem létezik élet, bolygónk édesvíz-készlete viszont nem kiapadhatatlan forrás, ezért takarékosan kell vele bánnunk.
A komáromi rendezvényen az alapiskolák alsó tagozatos tanulói vettek részt, amelyhez később az óvodások is csatlakoztak. A helyi Szabadidő Központ igazgatója, Slávik Éva a gyerekek életkorának megfelelően összefoglalta a víz óriási jelentőségét – hangsúlyozva, hogy bár Komáromban kivételesen jó helyzetben vagyunk, ám az ivóvízkészlet hiánya a földkerekség számos pontján hatalmas gondot jelent. Bár földünk két harmadát víz borítja, ám ennek jelentős része sós víz, az édesvízkészlet pedig elenyésző mennyiségű.
A 2024-es világnap a Víz a békéért jelmondat jegyében valósult meg, mely ráirányította a figyelmet, hogy a tiszta víz hiánya hatalmas gondokat, komoly következményeket vonhat maga után, azért ennek megléte az emberiség közös felelőssége.
A komáromi Szabadidő Központ munkatárasai a város főterét kék színhatású, vizet szimbolizáló díszítő elemekkel tették hangulatossá, és a rendezvény rövid, ünnepi bevezetőjét követően a többszázas gyermektömeget vidám, ritmikus gyakorlatokkal lendíttették mozgásba – amellyel a víz hullámzását igyekeztek jelképezni.
A bevezetőt követően a 3. és 4. évfolyamok tanulói játékos vetélkedőben vehettek részt, amelynek kapcsán helyi jellegű vízforrások, szökőkutak neveit kellett kitalálniuk. Az 1. és 2. évfolyam tanulói ezalatt közösségépítő, játékos sportversenyekbe kapcsolódhattak be, amivel aztán a nagyobbak, és valamivel később a folyamatosan érkező óvodások is elszórakozhattak.
A víz világnapján megtartott rendezvény hangulatos, vidám és szórakoztató volt, mindezek mellett a víz felbecsülhetetlen értékére is ráirányította a tanulók figyelmét, amelyért már saját maguk is képesek tenni.
A víz az emberiség, az állatvilág, az egész élő természet éltető eleme.
Van egy forrás valahol egy / öreg erdő sátorában,
valamikor a korsómmal / vízért én is odajártam.
Ott tanyáznak a rigók is, / közelében raknak fészket;
alkonyatkor odajárnak / szarvasok és szomjas őzek.
Láttam belőle kortyolni / nyári napot, teleholdat,
csillaghullás idején a / csillagok mind belehullnak.
Jóbarátom ez a forrás, / biztatott, s én hittem hittem:
sikerül az aratóknak / egy csillagot kimerítnem.
Kárpótlásul a csillagért / azoknak, kik várva várnak,
megtanított jég alatt is, / pengetni a citerámat. ( Kányádi Sándor: Ének a forrásról)
Buday Mária
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
