Mire ez a jegyzet megjelenik, én már úton leszek Franciaországba. Hajrá, magyarok! (…)
Tavaly november 15-én SMS-t kaptam apámtól. Sosem szokott SMS-t írni, a mobiltelefon már nem az ő világa. Akkor egyszer mégis írt. „Hát ezt is megértük, fiam.” Álltam az Üllői úti stadion tribünjén, olvastam apám SMS-ét, és mosolyogtam. A magyar válogatott éppen kijutott az Európa-bajnokságra.
Vajon milyen lesz a Himnuszt énekelni az Eb-meccsek előtt… Habár, ha jobban belegondolok, nem is a Himnuszt, hanem a Himnusz utáni másodperceket várom leginkább. A remény másodperceit. Amikor még bármi megtörténhet. Legyőzhetjük Ausztriát, például. Az a kegyelmi állapot – a csoda lehetősége! – általában nem is tart tovább néhány másodpercnél. Nem mintha ez változtatna bármin is.
Azt a néhány másodperces előkatarzist (…) Szabó István egykori ipolyszakállosi és csatai tanító emlékének is, aki minden levelét azzal zárta: „Hajrá, magyarok!” Már nem láthattad a norvégok elleni pótselejtezőt, de az a győzelem a Tiéd is volt, Isu bá!
(…)
Abban a kegyelmi állapotban, a Himnusz utáni néhány másodperces időűrben ezek mind benne lesznek. Ezek a magunkba zárt, bőrünk alá ivódott léttapasztalatok.
Magyar Nemzet – Gazdag József: Zsoltár férfihangra
Megosztás:
Címkék: Ausztria csoda Eb-meccsek Gazdag József Himnusz lehetőség magyar válogatott magyarok remény Szemle
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.