„Egy millió” – szlovák szemmel

„A bírósági döntés, melynek értelmében Duray Miklósnak egy millió koronát kell fizetnie a politikai véleményéért, egyszerűen botrányos. És teljesen mindegy, hogy az SNS tényleg fasiszta párt-e már vagy még nem az.

Duray Miklós érdekes ember. A kommunizmus idején nem félt kiállni a politikai nézetei mellett, és mivel azok a szabadságról szóltak, rácsok mögé került miattuk. 1989 után sem félt kimondani a véleményét, és mivel azok az autonómiáról szóltak, népszerűtlenné vált miattuk. De már nem került börtönbe, merthogy a szabad társadalomban a politikai nézetek miatt, akármilyen kisebbségiek, valóságtól elrugaszkodottak vagy akár veszélyesek is, senkit nem dugnak rács mögé.

Duray, természetesen, követett el hibákat, sokszor provokált, csak hogy felhívja magára a figyelmet, mindig többre tartotta a kisebbséget az egységnél, helyenként furcsán vezetett és a végén nagyon sportszerűtlenül kiszúrt Bugárral. De mindig a rendszerváltás alakja volt, s az maradt mind a mai napig. Vele ellentétben Ján Slota nem egy érdekes ember. A kommunizmus idején félt felvállalni a politikai nézeteit, vagy végkép nem is voltak neki, vagyis sokkal könnyebb sorsa volt, mint Duraynak. 1989 után ugyan hallatta párszor a hangját, de nézetei annyira szélsőségesek és primitívek voltak, hogy ha Mečiar nem lett volna 1994-ben annyira kikelve magából és Fico 2006-ban annyira eltelve magától, csak egy szégyenletes mellékfigura maradt volna. De, ugye, Slota sem volt az extrémizmusáért soha elítélve, mert már egy olyan társadalomban él, melyben a sivár lelki világgal megáldott slotaféléknek is megvan a joguk a szabadsághoz.

Slota története teljesen más, mint Durayé. 1989 novembere után mindenkit csak sértegetett – még a hűséges Annáját is. Olyan szintű nemzeti gyűlöletet és durvaságot honosított meg itt, hogy az egyébként ártatlan „nemzet” szót sok szlovákkal majdnem sikerült megutáltatnia. Túl sokszor vette a szájára indokolatlanul, túl sokszor erőszakolta meg, és túl sokszor csomagolt belé hazugságokat. És ugyan pár szédült újságíró ma hazafinak nevezi, a valóságban azonban soha semmi köze nem volt a szlovák nemzet érdekeihez és jogaihoz. Mindig is a rendszerváltás előtti időszak szürke embere volt, s az maradt mind a mai napig. Csak közben mesésen meggazdagodott.

Duray és Slota valóban összehasonlíthatatlanok. Előbbivel tárgyalóképes, utóbbival szalonképtelen. Előbbi vicces, utóbbi kisstílű. Előbbivel lehet, utóbbival lehetetlen egyetérteni. Két különböző jellem, két különböző lelkivilág, két különböző gondolkodásmód. Csakhogy most az előbbi kapott büntetést, nem az utóbbi. Attól állítólag még elnézést is kell kérni.

Duraynak egy millió koronát kell fizetnie azért, mert Slota pártját fasisztának nevezte. A bírónő szerint ezzel megbecstelenítette és megsértette a pártot. Tehát itt, egy szabad társadalomban nyugodtan hagyjuk – és teljesen helyesen – nem ítéljük el Slota vulgarizmusát, durvaságát és gyűlöletkeltő szavait, de Duray éles véleményét az SNS-ről már igen. Furcsa, nem? Duraynak elnézést kell kérnie azért, amit gondol, és mindezt éppen Slotától… Ráadásul a fasiszta párt megnevezés, amely a bírónő szerint becsületsértő és megalázó, még csak nem is szitok vagy vulgarizmus, hanem egy bizonyos világfelfogás, világkép és viselkedési forma köznyelvi megfogalmazása. És ha Duray Miklós tényleg azt gondolja, hogy az SNS-nek ilyen felfogása, világképe és viselkedési formája van, vagy akár csak közelít hozzájuk, akkor joga van ezt kimondani. Tévedhet, de kell, hogy joga legyen, hangot adni a téves következtetésének. Mellesleg, ugyanúgy, ahogy Slotának joga van kijelenteni, hogy Duray, az ellenzék és ez a lap szlovákellenes. Ő biztosan téved, de neki is kell, hogy joga legyen hajtogatni ezt a zagyvaságot körbe-körbe. Hisz pont ezt teszi, mégse perelte őt be ezért még soha senki.

   

Ez a lap Duray számos elképzelésével nem ért egyet, a Bugár elleni övön aluli ütéseit pedig gerinctelenségnek tartjuk. De az SNS elleni vitában teljesen mellette állunk. Duray Miklós számunkra egy érdekes ember, aki soha nem félt megmondani, amit gondolt. Ján Slota vele ellentétben csak egy unalmas opportunista. Mindkét politikusnak joga van azonban kimondania, amit gondol. A bírósági döntést botrányosnak tartjuk. Szerintünk nem csak az elítéltnek árt, hanem csorbát ejt mindannyiunk közös szabadságán is.Tisztelt bíróság, Duray Miklós ártatlan.”

Štefan Hríb, .týždeň, 07/2008, editorial

Štefan Hríb érdekes ember. Nem fél kiállni politikai nézetei mellett. Még akkor sem, ha az ellenkezik a többségi véleménnyel. S még akkor sem, ha a magyarokról van szó. Pedig a szabadság és demokrácia nem egy szlovák harcosa megcsúszott már a magyar banán héján. Štefan Hríb nem. Lásd Malina Hedvig ügyét, a Beneš dekrétunok sérthetetlenségéröl szóló nyilatkozat visszhangjait vagy a .týždeň 7/2008. számának vezércikkét. Ez utóbbi (is) megérdemli (megköveteli?), hogy magyar köntöst öltsön. Érdekes és olvasásra érdemes írás egy szlovák újságíró tollából, nemde, kedves magyar honfitársaim?.