Bugár Bélának már csak nyűg az MKP. Számomra ez a fő üzenete a párt hétvégi dunaszerdahelyi rendezvényének, ahol a szlovákiai magyarság politikai képviselete és a meghívottak az MKP fennállásának eddigi 10 évét ünnepelték.

Bugár Béla viszont ebből az MKP-ból már egy jó ideje nem kér. Kényelmetlen számára a közös platform, a megjelenés, az együtt ünneplés. Gondolataiban már máshol jár…Mindez a tavaly márciusi tisztújítás óta, mely meglepte, szívenszúrta, alapjaiban megrengetve addigi önbizalmát. Olyannyira, hogy azóta sem képes kilábalni belőle. Szombat után pedig már teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy nem is akar.

Pedig várták. Várták őt azok, akik az elmúlt 10 év alatt mellette álltak. Várták azok is, akik anno, Komáromban rá szavaztak. Várták őt a jelenlévő külföldi vendégek, Josepf Daul, az Európai Néppárt-Európai Demokraták Európai Parlamenti Frakciójának vezetője, Luc Van den Brande, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke, Orbán Viktor, Iveta Radičová, Gémesi Ferenc, Markó Béla és sokan mások. Várták őt mindazok a jelenlévő MKP tagok, akik évekig a köztiszteletben álló pártelnököt, a honi magyarság emblematikus figuráját látták és tisztelték benne. Most viszont már egyre kevésbé értik, és egymás után fordítanak hátat neki.

Pedig ő lehetett volna a rendezvény csúcspontja. Ő, akiről 1998-tól tavaly márciusig az egész történet szólt. Ő, akinek az elmúlt két kormányzati időszak eredményeit nagyrészt köszönhetjük.

Bugár Béla viszont, Simon Zsolttal, Harna Istvánnal, a Fórum Intézet-es Tóth Károllyal együtt távol maradt. Ugye milyen érdekes névsor? A Dunaszedahely és Somorja között pendliző újságírókon, és egyetlen magyar napilapunk szombati számán keresztül (mert személyesen túl gyenge képtelen volt rá) viszont üzent. Üzent, valami olyasmit, hogy nem akarja elrontani az ünneplést, hogy nem tud egyetértetni az elmúlt majd másfél év párton belüli történéseivel, hogy nem kíván asszisztálni az eltérő véleménnyel rendelkezőket a pártból állítólag kizárni igyekvőkkel, meg hasonlók.

Hát, nem tudom. Elég erőltetett indokok. Nem ez az a hozzáállás, mely az integráció helyett inkább a megosztásról szól? Épp tőle, akinek a magyar elődpártokat esetében az integrálás egyszer már sikerült, ám a demokratikus tisztújítás eredményével, mégha oly szoros is volt, megbirkózni már képtelen. Példát vehetett volna mondjuk Iveta Radičováról, aki ellenzéki bojkott ide vagy oda, köztárasági elnökjelöltként tiszteletét tette. Egyfajta hidat is felkínálva a jövőbeni együttműködéshez. Ha nem köztársasági elnökként, hát majd pártelnökként 🙂

 hirdetes_400x285  

Bugár Béla szombaton truccosságáról, emberi gyengeségéről, gyerekességéről, államférfiúi éretlenségéről tett tanúbizonyságot. Elérte azt, amit nem lett volna szabad. Egy ilyen évforduló nem szólhat arról, ki maradt távol és miért. Nem szólhat arról, ki miért van megsértődve. Nem lehet destruktív, nem lehet öncélú. Egy ilyen rendezvényt nem szabad kampánycélokra felhasználni. Igen, kampánycélokra, melyeket Simon Zsolt koordinál. Az évfordulók általában a köszönetről, emlékezésről, összefogásról szólnak. Az emlékplakettal kitüntetettek, akik nagyrésze még az elődpártokban dolgozva segítették elő az elmúlt két választási ciklus lehetőségeit, nem ezt érdemelték.

Szombaton Bugár Béla egy nagy lehetőséget szalasztott el. Sajnos rosszul döntött, és rosszul fog dönteni újra, ha az előttünk álló két lehetséges forgatókönyv bármelyikét is választja: új párt létrehozása mielőbb, vagy a politikából való végső kivonulás. E poszt írója szerint a körülmények azt sugallják, inkább az első.

Sajnos kimondható, a volt pártelnök számára már csak egy nyűg az MKP. És idő kérdése, mikor tesz erről végső újabb tanúbizonyságot.

Megosztás:
Címkék: Bugár Béla MKP

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!