Az alábbiakban Vis Maior vendégszerzőnk írását közöljük.

A kommunizmus bűneiről beszélni kell, a múltat felejteni nem szabad.

Naponta köröznek internetes felhívások, aláírandó petíciók a világhálón. Hogy ezeknek mennyi az értelme, hány embert tud megszólítani, s a címzettek végülis figyelembe veszik-e, az már egy más kérdés.

Ez a deklaráció viszont most tényleg nagyon fontos. Fontos, mert egyre inkább az a tapasztalat, hogy romantizáljuk a múltat, s kívülről nagy naivan az eszme tisztaságáról blabláznak az emberek, belülről meg a tej és kenyér olcsóbb áráról. Valahogy elmarad a diktatúra elítélése, az, hogy hányan haltak halál- és munkatátáborokban, hányakat üldöztek és kínoztak politikai, vallási és világnézeteik miatt, vagy csak azért mert épp nemkívánatosak voltak egy rendszer számára, s hogy az alapvető emberi és szabadságjogokat tiporták és tiporják még ma is néhány országban Európa és Ázsia szerte. Mindez tudatosan, módszeresen felejtetődik az emberekkel. Pedig egészséges jövőt nem lehet a múlttal való szembenézés és a múlt feldolgozása nélkül építeni. Elmismásolt múltra, némi csillivilli porhintéssel a jelenre könnyen lehet jól irányítható bábtársadalmat építeni, s azzal aztán még könnyebb ugyanazokat a hibákat elkövetni mint alig pár évtizeddel ezelőtt, s nem felismerni a riasztó jeleket, a manipulációt.

Tudom, hogy nem igazi akarattal haladunk ezen az úton, inkább csak kényelemből, konfliktuskerülésből. Ez viszont nem írható majd mentségünkre esetleg újabb 50 év elteltével. Talán pont ez a nyilatkozat, illetve az abban foglaltak megvalósulása segíthet kicsit visszaterelni magunkat a józanság medrébe. Jó lenne ugyanis gondolkodó jövőt festeni Európának!

A nyilatkozat teljes szövege elérhető itt: http://www.praguedeclaration.org/

 hirdetes_300x300  

Széleskörű hirdetése és aláírása több mint ajánlott! 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!