Fejvadászat

A gazdasági lobbi különösen érzékeny téma szlovákiai magyar berkekben. Ha az összefonódások kicsit is felszínre kerülnek, a politikára is keményen kihatnak. Akár pártelnöki posztot is veszélyeztetni tudnak, vagy ellenkezőleg,  képesek azt elérhetővé  tenni (nézőpont kérdése). Abban  mindenesetre egyet érthetünk, hogy az a szerencsés, ha egy politikai pártnak van ún. gazdasági lobbija, és nem fordítva.

Az MKP-ban Bugár Béla alatt is létezett egy gazdasági szerv. Gazdaságpolitikai Tanácsnak hívták, és a párt egyik szakmai tanácsaként működött. Harna István vezette, és olyan nevek fémjelezték, mint Világi Oszkár, vagy Podstránsky Vladimil. Feladata volt többek között, hogy a kormányzásból adódó vezető államigazgatási pozíciókba  „megfelelő” személyeket találjon. Így lett előbb parlamenti pótképviselő, majd régiófejlesztési miniszter a korábban mobiltelefonokkal kereskedő Gyurovszky László, így találta magát a mezőgazdasági tárca élén sokadik megoldásként a teljes ismeretlenségből előbukkanó Simon Zsolt, így került az OTP és OTP Garancia Biztosító élére a komáromi származású, korábban biztosítási bróker Ďurík Tamás, de Szalay Jánosnak, vagy Végh Tibornak is rendszeresen kijutott a lukratív lehetőségekből. Csak hogy néhány nevet említsünk a szerencsés kiválasztottak közül.

Bugár Béla szerint ez a tanács volt az, amely megteremtette az MKP szakembergárdáját.

Hiba volna azonban, ha a gazdasági lobbit mint olyat eleve démonizálnánk. Elvégre minden pártnak létérdeke  a profizmus, szüksége van felkészült szakértőgárdára, aki tanácsot tud adni, aki elkészíti a fontos háttérelemzéseket,  aki kormánypozícióban, ha az élet úgy hozza, vállalni tudja a döntéshozás felelősségét. Egyszóval bevethető emberek kellenek.

A magánszférában sikeres, a politikába is belépni hajlandó szakértőket találni viszont egyre nehezebb feladat. A politikai pártok  meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy  ezeket a kincseket felkutassák, meggyőzzék  őket a belépésről. Hogy afféle vérfrissítésként jó nevű, széles körben elismert szakemberekkel erősítsék soraikat. Így indult  pl. Iveta Radičová, aki rövid időn belül viszonylag szép politikai karriert tudott befutni. De ilyen kincsekké válhatnak az SDKÚ-DS és a KDH friss igazolásai is, mint pl. az INEKO-t eddig vezető Eugen Jurzyca, vagy a KDH három friss alelnök-jelöltjei, az eddig újságíróként tevékenykedő Jana Žitňanská, az orvos-menedzser Ivan Uhliarik, valamint a Világbank egykori tanácsadója, az ismert közgazdász Anton Marcinčin. Irigylésre méltó névsor.

De vajon kik azok a személyek a szlovákiai magyar elit soraiból, akik szóba jöhetnének? Kik azok a tapasztalt, jó nevű szakemberek, akik némi pluszt tudnának hozni a szlovákiai magyar politikába, akik képesek lennénel felvenni a versenyt a konkurenciával? Szarka László? Petőcz Kálmán? Mészárosné Lampl Zsuzsanna? Netán mások?

   

Keressük meg őket közösen.