Év végi képes Körkép 2009 – Belföld

Tegnap ugye már írtunk az elmúlt év külföldi eseményeiről, legalábbis pár mondatban csipegetve a nagyvilág történéseiből. Lehet, hogy volt benne pár elrejtett provokatív megjegyzés, de biztos nem annyi, mint amennyi a következőben lesz. A mostani cikkünk, mint már a nevéből is sejteni lehet, a 2009-es év belföldi, azaz szlovák eseményeiről szól. Lehet írni humorosan is, szórakozásképpen, vagy egyszerűen szárazon leírni a tényeket. Nehéz volt ez az év, siralmas. Csupa olyan dolgok történtek, amelyek a magyar kisebbség életét igencsak megkeserítették.

De persze pár év alatt már megszokhattuk. Nemcsak a „szlovákokkal” gyűlt meg a bajunk, hanem a „magyarokkal” is. Néha van olyan érzése az embernek, hogy sehova sem tartozik. A gazdasági krízis miatt munkahelyek szűntek meg (pl. párkányi papírgyár), elbocsátások voltak. Feszültebbé váltak az emberek. A felvidéki dolgozóra nagyon rossz szemmel néztek Magyarországon. Említést érdemel az esztergomi Suzuki gyár, amelyről a sajtó is cikkezett. De például a komáromi Nokia gyárban sem volt más a helyzet a felvidéki munkaerővel. Ami érthető is, hisz ebben a nehéz időszakban mindenki félti a saját munkáját. Csak az fáj, hogy sok a teória, mindenki “Nagymagyarországról” beszél, nagy magyar identitásról és összetartásról, de a gyakorlat az más. A nagypolitikában megy az ölelgetés és a pusziszkodás, de nem kettős útlevél kell az egyszerű embernek, hanem munkahely. Ilyen egyszerű.

No, jól van. Elég ennyi teória, mert a végén még elsírom magam. Akkor lássuk, hogy mi történt 2009-ben idehaza.

Az új évet azzal kezdtük, amivel befejeztük: áradásokkal. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy nyelvtörvényekről vitatkozunk, miközben egyesek az egyik pillanatról a másikra vesztik el a házukat, amelyet egész eddigi életük alatt szépítgettek.

Csehben is hasonló volt a helyzet. Ott a soha nem látott hirtelen jött áradás rekordmennyiségű halálos áldozatot követelt. Nálunk csak 40 cm hó esett:

Az év talán legjelentősebb változása, hogy január 1-jétől áttértünk az euróra. Az ügyesebbek ki is használták az alkalmat;)

A szlovák kormány is intenzív reklámkampánnyal próbálta megszerettetni az új fizetőeszközt az állampolgárokkal:

A cigisekre és az éttermekre szintén nagy változást hozott az év. Ezentúl már csak az arra kijelölt termekben lehet dohányozni:

Idén az ország nem a tavaszi madárcsicsergéstől zsongott be, hanem a roncsdíjtól. Mindenki, aki tehette, vitte leadni régi autóját:

A „roncsdíjat”, mint reklámfogást, rengetegen kihasználták. Régi tévé helyett olcsóbban vehettünk újat. De hasonló volt a helyzet pl. a mosógépekkel, fűnyírókkal, de a kocsmákkal is:

Az év a foci bűvöletében telt. A szlovák válogatott kijutott a foci világbajnokságra.

De a sportteljesítmények mellett többet lehetett hallani és olvasni a „szurkolói” rendbontásokról, és a nemzeti összetűzésekről.

A Pátria rádió is érdemel egy mondatot. A szlovák rádió magyar adását bizony sokáig nem lehetett hallgatni egyes régiókban.

A szlovák-magyar kapcsolatokat az elfogadott nyelvtörvény sem javította:

Új politikai párt alakult, a HÍD. Célja, hogy a szlovák választókat is megszólítsa.

De nehéz egy olyan országban, ahol a Legfelsőbb Bíróság elnöke Štefan Harabin.

Már három éve lezáratlan a Hedviga-ügy. Az igazságszolgáltatás elérte célját, mert egyre rosszabbul emlékeznek vissza az eseményekre az érintettek. A szakképzett orvosi vélemény is igencsak érdekesen alakult.

Legjobban talán Robert Kaliňák belügyminiszter ért hozzá. Ő az, aki többek között az új közlekedési törvény érvénybelépésének másnapján kétszeresen túllépte a lakott területen való sebességhatárt (illetve annak az autónak a sofőrje lépte túl, amelyikben utazott). De ahogy azt már megszokhattuk, magyarázkodás helyett inkább beperelték a lapot, amelyik ezt a hírt leközölte. Sajtóértekezleteken funkcióba lépése óta mindig ugyanazt a mondatot hallhatjuk csak tőle:

(„Bármit is szeretne kérdezni tőlem, már most mondhatom önnek, hogy a cselekmény nem történt meg.”)

Kaliňáknak a ferencesekkel is meggyűlt a baja. Mint utólag kiderült a pedofíliával vádolt szerzetesek ártatlanok voltak. De még belefért a költségvetésbe. Počiatek pénzügyminiszterrel a Tipos-on keresztül kibuliztak magunknak egy kis zsebpénzt. Így kell élni, gondolja a jónép, mert a fél ország példaképei lettek. Nem csoda, ha szárnyal a SMER népszerűsége.

   

Akárcsak Ján Slota SNS-es pártfőnöké. Ő az egyszerű emberek nyelvén szólítja meg a választóit:

(„Testvéreim Jézusban, az a vulgáris részeges, gazdag bandita és primitív ember láthatóan nem én vagyok. Kurva.”)

Ő is jó évet zárt. Öröm volt nézni, hogy a gazdasági válság ellenére 20 milliós McLaren Mercédesszel lepte meg a fiát (vagy saját magát?).

Mindig csurran-csöppen valami. A faliújság-tender is nagy port kavart.

De nyugodtan hátradőlhetünk a karosszékünkben, mert az igazság mindig győz. Győzött a rendőrnő esetében, és a horvátországi magánrepülése után is. Az első esetben ugye egy rendőrnőt küldött választói nyelvezetén a messzeségbe, amikor nem akarta engedély nélkül beengedni Slota sofőrjét a parkolóba. Le is szidták érte a felettesei, hogy hogyan képzelte ezt, és még a fizeteséből is levontak. A repülőútjával kapcsolatban, pedig ki más is lehetett volna a hibás, mint a diszpécserek. Rossz az, aki rosszra gondol.

Ez a botrányok éve volt. Az adófizetők pénzéből fizetett egyik SNS-es minisztérium weboldala is erősen bűzlik, de ez lepkefing az emissziós kvóták eladási szerződéséhez képest. Úgy néz ki, hogy magára talált a koalíció.

(„Az Interblue Group botrányt rávarrjuk Dzurindára…. ő hangoztatja állandóan, hogy ‘a kék a szép’.”)

Vicces volt figyelemmel követni, hogy Fico miniszterelnökünk a Nyitra folyó új medrének ünnepélyes megnyitásakor Jozef Ťažiar nyugdíjast (tulajdonképpen az ő volt választóját) provokatőrnek és Iveta Radičová fizetett aktivistájának nevezte. Jozef Ťažiar csak azt adta a közvélemény tudtára, hogy hogyan vették el tőle a földjét. A vicces az egészben az volt, hogy a kormány (főleg Fico) állandóan hangoztatja az egyszerű emberek fontosságát, és hogy állandóan a pártjukon áll.

(„Kizsákmányolás, mint a totalizmus alatt. Ez a szlovák szabadság és demokrácia”)

Az iskolaügyi miniszter, Ján Mikolaj is kitett magáért. Csupa hasznos döntéseivel volt tele az év. A krízis és a munkanélküliség orvoslására például kitalálta, hogy több diákot kell felvennie az egyetemeknek. Egy hónap múlva már egészen másképpen gondolkodott. Igencsak kritizálta a főiskolarendszert és az egyetemeken tanuló diákok gyenge színvonalát.

Tavaly is rengeteg problémája volt a magyar tankönyvekkel. Idén, hogy ne essen ki a gyakorlatból, betiltotta a magyar gimnáziumokban eddig használatos történelemkönyveket. Biztos nem az volt benne, hogy Svätopluk szlovák király felszabadította a 100 éves elnyomásban elő népét a barbár magyar ázsiai viking törzsek alól.

Lehet, hogy érdemes lett volna neki Budapestre menni nyelvet tanulni. Boris Zala SMER-es képviselő példáját követve, aki az adófizetők pénzéből pár hónapra Oxfordban tökéletesítette angoltudását. Biztos ő is látta azt a hirdetést, amely a cseh népet ösztönözte nyelvtanulásra:

(„Intenzív napi angolnyelvleckék. Lektoraink: Walker, Jameson, Tullamore, Daniels és Beafeater. Jelentkezési ívek a bárpultnál.”)

Ha már politikáról beszélünk, akkor mindenképp érdemes megemlíteni Alojz Hlina nevét. Vállalkozó, aktivista, aki a szlovák primitivizmus ellen vette fel kesztyűét.

Az év kiértékeléséből nem szabad kifelejtenünk a szlovák elnökválasztást sem. Az intenzív kampány során a magyar kártya dominált. Pár emberkét megihletett a gondolat, hogy hogyan alakulna az elnökválasztás eredménye, ha Amerikában élnénk:

De persze mindig érvényes a nagy igazság, hogy:

(„Ha a választások valamit is meg tudnának változtatni, már régen betiltották volna őket.”)

Így hát maradt régi új elnökünk Ivan Gašparovič, a szlovák hoki- és fociválogatott törzsszurkolója:

(„Mikor felel meg neked? … csak azért, hogy akkor ne legyen semmi verseny és meccs”)

Nos, azt hiszem sikerekben és boldogságban gazdag évet zártunk. Legalábbis a magánszférában biztosan. Így visszaemlékezve a dolgokra, elég siralmasan néz ki a helyzet. Ennyi fért most bele. De aki kíváncsi még az elmúlt év eseményeire és esetleg talál valami pozitívumot is az elmúlt évben, akkor az a Sme oldalán talál egy jó kis összegzést, szlovákul. Magyarul pedig az Új Szó oldalán is csemegézhetnek az ínyencek.

BÚÉK 2010