Blokád alatt

(Dóra rajzával). Még csak alig egy hét telt el ebből az esztendőből, de Szlovákiának már két komoly országimázs akciót is sikerült összehoznia. A világsajtó címoldalán virító robbanóanyag cirkusz mellett, melynek köszönhetően már senki sem keveri össze Szlovákiát Szlovéniával, a hazai kedélyeket a fuvarozók pozsonyi utcaelfoglaló és forgalomkorlátozó akciója borzolja. Az ami Pozsonyban zajlik immár harmadik napja, egyre inkább a híres hírhedt 1990-es magyarországi taxisblokádhoz hasonlítható.

Akkor, a budapesti taxisok, a benzinár-emelés elleni tüntetésként vették blokád alá  a magyar fővárost. Kivonulva az Országház elé, megbénítva az ország több pontján is a forgalmat, mivel megélhetésük került veszélybe.

Pozsonyban, húsz évvel később hasonló a helyzet. Ezúttal a helyi teherfuvarozók  vették blokád alá a főváros egyes útszakaszait, rajta tartva ujjukat Pozsony közlekedésének ütőerén.

A magyarországi csoda anno három napig tartott, a megélhetésükért küzdő fuvarozók végül kompromisszumot kötöttek a hatalommal, és 12 forintos árkompenzációért cserébe beszüntették  akciójukat. Ez volt a rendszerváltás utáni Magyarország első nagy tömegmegmozdulása, afféle demokrácia fokmérő, mely így is, úgy is elsülhetett volna.

A szlovák fuvarozók első tárgyalási kísérlete Robert Fico kormányfővel  meghiúsult, hétfőn jöhet a második felvonás. Feltéve, ha jól viselkednek, és eltűnnek az utcákról, szólt az üzenet.

A magyarországi taxisblokád kiváltó oka a  benzin árának 85 százalékos emelése volt, a szlovák fuvarozók a január elsején bevezetett, 850 millió euróba kerülő – az ország történetének eddigi legdrágább, korrupciótól bűzlő – lényeges drágulást hozó, nem kellően előkészített új útdíjrendszer, és a bevezetését kísérő káosz miatt vesztették el türelmüket.

   

Több kilométeres kocsisorok, több órás várakozás a rendszerbe való regisztráció végett, mely gyakran felmondta  a szolgálatot. A fuvarozóknak egyébként a magas útadó, az üzemanyag magas jövedéki adója mellett az sem tetszik, hogy az új elektronikus útdíj rendszer igazságtalan, mivel kaputól kapuig méri az adott szakasz után fizetendő illetéket, nem pedig a reálisan megtett kilométerek alapján, mely gyakorta kevesebb.

Ľubomír Vážny közlekedési-ügyi miniszter szerint – aki a káosz kirobbanásának napjaiban még nagyban  szabadságolt, melyet az észlelt problémák ellenére sem szakított meg – a rendszer remekül működik, gondot csak a fuvarozók  elenyésző százaléka okoz, aki, mint fogalmazott, „elhanyagolták kötelezettségeiket, és lekésték az időbeni regisztrációt”.

Fél évvel a szlovák parlamenti választások előtt a világraszóló szégyent hozó robbanóanyag-ügy mellett  (az  arab Al-Džazíra pl. azon élcelődik, hogyan küldtünk bombát Írországba) párhuzamosan zajló hazai kamionblokád igencsak kellemetlenül érint Robert Fico kormányát. Az elégedetlenkedő munkás, fuvarozó réteg ugyanis épp a Smer választóinak prototípusát testesítik meg. Az egyszerű, tisztességes munkából megélni igyekvő sofőröket, akik túlélésük érdekében most megmakacsolták magukat, kisajátítva a média vezető híreit immár  sokadik napja.

Amíg Robert Fico a sajtóval, az ellenzékkel, a magánnyugdíjpénztárakkal, az egészségbiztosítókkal, vagy  épp a kapitalista nagytőkével szemben „harcol” – minden alkalommal kihangsúlyozva, hogy a cél az átlagpolgár kizsákmányolásának megakadályozása – a ficoválasztó örömmel tapsol hozzá, hiszen imponál neki. De ha maga a ficoválasztó lázad fel a kormányciklus utolsó évében, mondván elég, miközben nyilatkozik teli pofával a kamerába, hogy ez az ország nem jogállam, a magas útdíj, jövedéki adó miatt pedig ő is elveszítheti állását, megélhetés nélkül hagyva családját, és hogy több ezer hozzá hasonló sorstársa van, ez már hat! Ez már veszélyes, ez már üti Robert Fico politikai marketingjét.

Tudja mindezt maga Fico is. Ezért valószínű, hogy a „remekül” bevezetett útdíj ellenére a magyarországi taxisblokádhoz hasonlóan most is „kompromisszum” születik.

A parlamenti választásokig már csak alig öt hónap van hátra. Ez elég rövid idő ahhoz hogy a  honi választópolgár  emlékezzen. Emlékezzen, és a választófülke felé ballagva felelevenítse, mit is hallott a  januári híradókban „önnön magától”, hozzátéve az elmúlt négy év alatt összegyűlt dolgokat. Pl. az emissziós botrányt, a faliújságtendert, Mečiar Tátra alatti telekspekulációit, Slota primitívségeit, Kaliňák friss robbanóanyag ügyét, Počiatek  euróbevezetés előtti jachtlátogatását, Tomanová elhíresült szociális  üzemeit, és Fico kabátfordításait, aki mindezt lehetővé tette. Ami hathat.

Mégpedig politikai marketing helyett a reálpolitika szintjén.