Iveta Radičová hétvégi győzelmével a marketing diadalmaskodott a stratégia felett.
Szombaton előválasztásokat tartott az SDKÚ-DS. A hétvégén az is eldőlt, milyen úton, kivel halad tovább a politika rögös útvesztőjén a legnagyobb ellenzéki párt. Iveta Radičová e megmérettetésen meggyőző fölénnyel, 1003 szavazatnyi különbséggel győzött Ivan Mikloššal szemben. A június 12-i parlamenti választásokon így ő lehet az SDKÚ listavezetője, Robert Fico első számú kihívója, pártja miniszterelnök-jelöltje. De mit jelent maga a döntés a kékek, ill. az egész jobboldali ellenzék számára?
Tény, hogy az ilyen kérdések mindig pártbelügynek számítanak, melyeket kívülről nem túl szerencsés elemezni. Mivel azonban következményei az egész politikai palettára kihatnak, mi sem mehetünk el mellettük szó nélkül.
Radičová fölényes, mondhatni csont nélküli győzelme több szempontból is meglepetést okozott. Olyan eredmény született, melyet igazából sem Dzurinda, sem a szűkebb pozsonyi vezetés nem kívánt. De mint tudjuk, Vox Populi, Vox Dei. A nép hangja, Isten hangja. Az SDKÚ-DS tagjai más véleményen voltak. Éljen a demokrácia.
Február elején, miután Mikuláš Dzurinda visszalépett a parlamenti listáról, kettejük várható párviadaláról még ezt írtam: „Radičová nincs egy súlycsoportban Robert Ficoval, vele a jobboldal végérvényesen elveszítené annak esélyét, hogy beleszóljon a kormánykoalíciós tárgyalásokba. (…) Radičovával az eddigi jobbközép-konzervatív párt eltolódna liberális, szociáldemokrata irányba. (…) Meg lennék lepve, ha kettejük párviadalából nem Ivan Mikloš kerülne ki győztesen.”
A szombati eredmény, mely egy komoly szociológiai tanulmányt is megérne, arról tanúskodik, hogy Dzurinda nagyon elszámította magát. Annak felismerése, hogy a kétszeres miniszterelnök láthatóan nem ura már a pártján belüli helyzetnek, (a belső előválasztásokon Ivan Miklošon kívül több Dzurindához közel álló személy, mint Dubovcová, Beblavý, Rosová, Homoľa is gyengén szerepelt), könnyen politikai karrierje végét jelentheti. Iveta Radičová előretörésével egy új időszámítás kezdődött az SDKÚ-DS, és az egész ellenzék számára.
Minden új időszámítás azonban tele van buktatókkal, melyekre érdemes odafigyelni. Először is, az SDKÚ tagjainak többsége hatalmasat téved, ha azt hiszik, Radičová számára a köztársasági elnök-választásokon begyűjtött egy millió szavazata idén júniusban is garantált. Minimum a több százezernyi magyar szavazóra, vagy a legalább ugyanennyi KDH és SaS szimpatizánsra, akik ezúttal saját pártjuk jelöltjeire fognak szavazni, ugyanis ezúttal nem nagyon számíthat.
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy Radičovának a választási kampányban most nem a kivénhedt, fogatlan oroszlán Gašparoviččal kell majd megküzdenie, hanem Robert Ficoval. Egy ilyen párbajra pedig Ivan Mikloš jóval alkalmasabb személy.
Harmadszor, Radičová személye az esetleges kormányfőjelöltség felmerülésénél is gondot okozhat. Már most valószínűsíthető ugyanis, hogy liberális, túlságosan is abortuszpárti értékrendje miatt a kereszténydemokraták számára (KDH) személye elfogadhatatlan lesz. Ez pedig csak erősítheti annak kockázatát, hogy a KDH végül a Smer ölelésében köt ki.
Akik Radičová megválasztása miatt Fico mellett mégis a legjobban izgulhatnak, az a SaS és a Most-Híd. A szociálliberális értékrendet valló, kooperációpárti magyar választókkal is könnyen szót értő Radičovával ugyanis az SDKÚ jóval sikeresebben halászhat majd a két parlamenten kívüli kispárt vizein, mint tehette volna azt Ivan Mikloššal.
A kérdés tehát az, mire lesz elég a szombati marketing alapú döntés, mellyel nem titok, az SDKÚ-DS tagjai elsősorban a Dzurinda fémjelezte, Fico által is erőteljesen hangoztatott korrupció, pénzmosástól bűzlő múlttól szerettek volna szabadulni. Miközben rövid távú céljaikat helyezték előtérbe a párt hosszú távú stratégiájával, jövőjével szemben.
Summa summarum, két forgatókönyv lehetséges: ha a kifelé egyöntetűen deklarált Mikloš-Radičová tandem marad csak a szavak szintjén, a Radičovával meglépett előremenekülés könnyen sorsfordító hibává válhat, mely az egész SDKÚ-DS közép és hosszútávú politikai jövőjét veszélyeztetheti. Ellenben, ha a marketing és a stratégia képes lesz összefogni, a Dzurinda lemondásával múltbéli terheitől megszabadult SDKÚ-DS Radičová vezetésével akár meglepetést is okozhat a közelgő választásokon.
Megosztás:
Címkék: Dzurinda ellenzék ellenzéki együttműködés Ivan Mikloš parlamenti választások 2010 Radičová SDKU
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
uff
2010. márc. 01. 14:24Biztam benne, hogy Radicsova nyeri a parbajt, fogadtam volna is ra... Szerintem még egy nagy pozitivumot hordoz magaban, amit nem kalkulaltal bele, meghozza, hogy Radicsova egy Nő. Eddig egy partnak sem volt női arca, női miniszterelnok jelotje... Errol az oldalrol is meglehetne vizsgalni ezt a dolgolgot. Hogyan viszonyul a női valszto ahhoz a lehetoseghez, hogy most nem csak ferfiakbol valszthat...
nyomkereső
2010. márc. 01. 15:06Nem tudom, avatottabb szakértőt, szociológust kellene megkérdezni ebben a témában. Úgy gondolom azonban, hogy a női választók többsége ugyanúgy pártszimpátia alapján dönt, mint a férfi.
alvó oroszlán
2010. márc. 01. 16:35Biztosan sok nőt megmozgat majd az, hogy nő van a lista élén, de szerintem is a pártszimpátia a döntő. A kedvessége mellett inkább határozottabb lehetne Radicová. És mi van a férfiakkal :), nem hinném, h nőre szívesebben szavaznának.
tibi
2010. márc. 01. 16:50szepsegversenyen biztosan;)
alvó oroszlán
2010. márc. 01. 16:53:)
Attila bácsi
2010. márc. 02. 09:32A szocializmus a kapitalizmusból kapitalizmusba vezető utak leggöröngyösebbike, legnehezebbike (Brzezinsky)... Radicova első sikere a 2006-os választások utáni Radicová erősödéstől a mostani Radicova líderségig a legrögösebb és legnehezebb út volt. Ne feledjük, 2007-ben Dzurinda azért vetette be Radicová nevét a lehetséges államfő-jelöltek közt, hogy megszabaduljon tőle. Győzött a marketing a stratégia fölött - írja nagyon helyesen Nyomkereső barátunk. De! Nem most, nagyjából húsz éve a közéletben a marketing és nem a stratégia, a közvélemény-kutatások és nem az értékek mentén zajlik minden. Bakács Tibi barátunk szerint ez a médiaidióta világunk terméke. Ha pl. Sulíkék sikeresek lesznek és átlépik az öt szézalékot abba a népszavazási kezdeményezésük százszor inkább jelenik meg, mint egy konzisztens gazdasági program. S még egy dolog. Radicová nem ismétli meg az elnökváálasztásokon elért sikerét. DE! a többségi szabazáson az 50 százalék plussz egy szavazatnak van értéke...a 49 semmi, értéktelen! Az arányos rendszerben a húsz százalékos párt komolyabb ellenzék (ha ellenzékben lesz) mint egy pl. nyolcszázalékos. S a huszat sem Dzurinda sem Miklos nem hozták volna, írom annak ellenére, hogy Miklos egyike azon kevés keleteurópai politikusnak, akiben még találok tisztelnivalót.
Ria
2010. márc. 02. 15:43Mertem volna én is fogadni, hogy Radičová nyeri meg a szavazást, de ennek egyáltalán nem örülök. Aki nézte a "Na telo" műsort vasárnap, az tudja miről beszélek. A Kaliňáktól jó hogy elnézést nem kért. Semmi támadás, pedig lenne miért. Apropó, szerintem a Jurzyca sokkal jobb jelölt lett volna, semmilyen botrány nem volt körülötte (vagy csak én nem tudok róla)?
nyomkereső
2010. márc. 03. 14:54Monika Beňová így látja az egészet: http://blog.aktualne.centrum.sk/blogy/monika-benova.php?itemid=730 Azért van bőr a képén.
körkép.sk » Blog archívum » Minden lében két kanál
2010. márc. 30. 01:50[...] Dzurindának átmenetileg szintén visszavonulót kellett fújnia, miután Robert Fico két gyors sajtótájékozatóval, rámutatva pártja állítólagos [...]
A kommenteket lezártuk.