A tétovázás kormánya

Vannak jelzők, melyekkel felesleges várni a kormány első száz napjának komplexebb értékeléséig. Az eddigi időszak ugyanis már nagyrészt megmutatta, mire is számíthatunk az SDKÚ-DS – SAS – KDH – Most-Híd – részéről ebben a választási időszakban. Radičová négyesfogata az eddigi tapasztalatok alapján vélhetően a tétovázás, határozatlanság kormányaként kerül majd be a történelemkönyvekbe.

Egyes magyarországi műhelyelemzések szerint Szlovákiában ismét a populisták kormányoznak. Legyen bárhogy, a fő gond az, hogy a kormánykritika mellett nem látni a valós, alternatív megoldásokat. Attól ugyanis, hogy Bugárék A alternatívája nem felel meg az ideális kívánalmaknak, még nem jelenti azt, hogy a B verzió jobb.

A parlament július 8-i alakuló ülése óta eltelt idő kevés ahhoz, hogy az első kormányintézkedések gazdasági, társadalmi hatásai mérhetőek legyenek. Politikailag viszont már sok minden kiderült. A Szlovákiában kormányzó jobboldali-liberális hatalom  jól láthatóan önmaga foglya. Az alig négyfős parlamenti többség és az ellenzékben ülő negyven százalékos Fico eleve instabilizál, melyhet a kormány határozatlansága csak tovább erősít.

Gyenge kormányfő, gyenge kormánypártok

A koalíció tagjai láthatóan jobban ragaszkodnak frissen szerzett pozícióikhoz annál, hogy a valóban szükséges, választói szempontból  népszerűtlen, koalíciós partnereikre nézve olykor káros döntéseket meghoznák. Maradnak hát a félmegoldások, "kompromisszumok," melyek félő, sehová sem vezetnek. Alátámasztásukra három konkrét példa:

   

1. Richard Sulík, az SaS parlamenti elnöke magánemberként ugyan eltávolítaná Svätopluk szobrát a pozsonyi várudvarról, amit az általa létrehozott szakmai bizottság is javasolt, az esetleges következményektol félve viszont politikailag Sulík már nem merte felvállalni a döntést. A vitatott lovasszobor így pár nüansz kijavítása után a helyén marad.

2. A Hayek-ügy szintén jó példa. Bár Iveta Radičová szerint egyértelmű az összeférhetetlenség, és saját bevallása szerint ha rajta múlna, az SDKÚ-DS-en belül már cselekedne, koalíciós partnerei nyomására végül mégis visszavonulót fújt. A két Hayek-herceg pedig a Számvevőszék vizsgálatának befejezéséig marad a kormányban. A koalíció stabilitásának érdekében.

3. Bár a Most-Hídnak a nyelvtörvény módosítása az egyik legfontosabb választási igérete volt, a párt frakcióvezetője pedig még szeptember közepén is úgy nyilatkozott, "ragaszkodnak a pénzbírságok eltörléséhez", azok végül mégis a törvényben maradtak. Bugár Béla szerint "ésszerü kompromisszum született".

A KDH-ról nehéz bármit is mondani, mivel tökéletesen jellegtelen. Mintha a cél csak a kormányba kerülés lett volna.  Pozsonyt feladva, ahol eddig főpolgármesterük volt, a kommunális politikában csak tovább fognak gyengülni.

Radičová az államfő-kormányfő

E felemás, a kényelmetlen döntések meghozatalától ódzkodó kormánykoalíció gyengeségének oka, hogy a kormányfő súlytalan. Mintha maga Radičová is tisztában lenne saját szerepével, miszerint a kormánynak ő sokkal inkább csak szóvívője, mintsem valódi vezére. Aki ahhoz kellett, hogy Robert Ficot le lehessen váltani, de ahhoz már kevés, hogy kormányozni tudjon.  Mintha már most a következő államfőválasztására készülne…

Egy ilyen szituáció ideális helyzetet jelenthet minden ellenzéki, és parlamenten kívüli párt számára. Csakhogy Robert Fico és a Smer négy év kormányzás után eleve hiteltelen bármilyen ellenzéki kritikára, az MKP tevékenységében pedig továbbra sem látni, hogyan lesz ebből újra parlamenti politizálás.

Az MKP  és a parlament

A párt vezetőinek nem elég, ha koszorúzásokon tolakodnak a még megmaradt MKP-s érdekeltségü falvakban. Nem elég a  továbbra is elavult szóhasználat ("az MKP aggodalmát fejezi ki, elvárja, felszólítja, visszautasítja, elutasítja, nem ért egyet", stb.)

Az MKP-nak meg kell tanulnia eladnia önmagát, legalább ott, ahol erre lehetősége van. Pl. Nagyszombat vagy Pozsony-megyében, ahol a párt saját frakcióval és alispánnal rendelkezik,  mégsincs egyetlen sajtótájékoztató, brífing, sajtófogadás,  vagy mediális megjelenésük sem, ahol e területek eredményeit prezentálhatnák.

Ahhoz, hogy az MKP vissza tudjon kapaszkodni a hatalomba, kevés lesz csak a Most-Híddal szemben meghatároznia önmagát. Az, hogy Bugárék A alternatívája hiányos, még nem jelenti azt, hogy az MKP által nyújtott B alternatíva megfelelő.

Ahogy Jarábik Balázs is írta, kéne végre egy csapat. Egy csapat, a közösségi és érdekvédelmi szervezetek képviselőiből, a szlovmagy gazdasági  élet  és internetes világ szereplőiből, amely stratégiában képes gondolkodni, és amely kérdez is, nem csak válaszol…

Király Zsolt

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!