Somogyi Szilárd: Az SaS nem liberális párt

A nyelvtörvényről és a népszámlálásról, az iskolai beiratkozási programról és Igor Matovičról, a kettős állampolgárságról és az érdekpolitizálásról, a kezdetekről és az SaS céljairól Somogyi Szilárddal beszélgettünk. 

Somogyi Szilárd 41 éves. A  szlovák törvényhozás közigazgatási és régiófejlesztési, valamint a  Nemzetbiztonsági Hivatal döntéseit felügyelő bizottságának a tagja. Az SaS színeiben politizál. Dunaszerdahelyen született. A Komenský Egyetem Bölcsészkarán tanult, jelenleg a Pozsonyi Jogi Főiskolán készül a diploma megszerzésére. Korábban különböző média és csomagküldéssel kapcsolatos vállalkozásokat vezetett.

-A jogi tanulmányok követelmény volt az SaS alapítói számára? Mint ismert, nemrég Daniel Krajcer kultuszminiszter is itt másoddiplomázott.

Nem, nincs ilyen elvárás, inkább belső késztetés miatt döntöttem úgy, hogy újból az iskolapadba ülök. Nem gondolom úgy, hogy ha az embernek diplomája van, akkor másként viszonyulnak hozzá. Ha sikerül, akkor elvégzem.

   

-Aránylag ismeretlenül, különösebb politikai tapasztalat nélkül került a nagypolitikába, az SaS listáján. Pontosan mivel foglalkozott korábban?

A politikához egyszer már közel kerültem. 89-90-ben, amikor Vörös Péterrel, Berényi Józseffel, Szép Attilával, diákként aktívak voltunk. A ’89 novemberi eseményekben, akkor úgy alakult, hogy ’90-ben a Szövetségi Gyűlésbe kooptáltak képviselőnek. Ekkor kerültem parlament közelbe, de az eskütételnél, kiderült, hogy még nem töltöttem be a törvény által előírt 21 évet. Ennek okán nem lehettem képviselő. Akkor aktívan politizáltam, de ’90-ben úgy gondoltam, hogy a közéleti szereplésem véget ért, hiszen azzal, hogy megtörténtek az első szabad választások, elértük fő célunkat. Egészen 2008-ig nem vettem részt a politikában, gazdasági irányba mentem el.

-Ha jól tudjuk, anno egy egyetemi szobában lakott Berényi Józseffel, az MKP elnökével. Magyarként miért nem az MKP-t vagy a Most-Hidat választotta?

Pontosabban a szomszédos szobában, egy folyosón laktunk. Vörös Péterrel és Berényi Józseffel ott kötöttünk barátságot.

–Mint ismert, Vörös Péter a Most-Híd képviselője, míg Berényi József az MKP elnöke, Ön magyarként, miért nem az MKP vagy a Híd mellett döntött?

Köszönöm a kérdést. Én már 2006-2007 körül késztetést éreztem ara, hogy újra részt vegyek a politikában. Már tudtam, hogy nem – az akkor egyetlen – magyar pártban akarok aktív lenni. Ennek több oka is volt. Mindenekelőtt nem akartam a „biztosra” menni, hiszen jogosan merült volna fel az, hogy hol voltam eddig. Másrészt a tapasztalataim azt mutatták, hogy mi magyarok egymás között sokszor elmondjuk a problémáinkat, viszont nagyon ritkán beszélünk erről a szlovák polgártársainknak. Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, akkor azt láthatjuk, hogy magyar nemzetiségű ember nem magyar pártban csak nagyon ritkán vállalt szerepet. Ha voltak is ilyenek, akkor vagy valamilyen szakértői területen, vagy úgynevezett ”díszmagyarként”. Úgy gondoltam, 20 év után valakinek el kell kezdenie megbeszélni a problémáinkat a szlovákokkal.  Számomra aránytalanak tűnt, hogy például egy dél-szlovákiai kulturális rendezvényen el tudjuk mondani – akár százegyedszer is- ugyanazokat a problémákat, de nagyon keveset kommunikálunk az ország többségi lakosságával.

Akkor is tudtam, és most is tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, vagyis nem én fogom megváltoztatni a szlovák közvéleményt. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha a többségi társadalom előtt is elmondom azokat a dolgokat, amiket egymás között már megvitattunk, akkor elképzelhető egy lassú változás. A parlamenti munkám során is beigazolódott, hogy a szlovák nemzetiségű társadalom mennyire tájékozatlan a kisebbségek kérdésében. Még a mi pártunkban is akad olyan diplomás ember, akik alapvető kérdésekkel sincsenenek tisztában, tehát, hogy hogyan kerültünk ide, vagy hogyan beszélünk otthon, stb. Ezt az elmúlt 20 év számlájára is írom, hiszen a szocializmusban nem vettek tudomást a kisebbségek létezéséről. A harmadik ok pedig az volt, hogy 2008 őszén Richard Sulík bejelentette, hogy pártot alapít. Ez egy zöld mezős projektként indult, ezért senki sem mondhatja, hogy a „készbe” akarok besorakozni. Teljesen nulláról kezdtünk, amit létrehoztunk, magunk hoztuk létre.

– Szeretnék visszatérni a pártválasztásra. A Most-Híd ugyancsak „zöldmezős kezdeményezésként” indult és lényegében ugyanazt az elvet követik, mint amit most Ön is megfogalmazott, tehát, hogy ne gettóban beszéljünk a problémáinkról. Miért nem a Híd és miért az SaS?

Azzal egyetértek, hogy a Híd új párt, de ez az új párt valamiből létrejött. A Híd meghatározó egyéniségei már más pártokban is aktívak voltak. Szlovákiában sok párt van bejegyezve, hiszen az újak vagy osztódással jönnek létre, vagy a kilépett tagok gyarapítják új csoportosulással a politikai életet. Ezt az SaS-ről nem lehet elmondani. Igaz, van néhány olyan tagja az SaS-nek aki már volt más pártban, de az ő arányuk elenyésző. Nagyon jó érzés, amikor azt hallom, hogy valaki 20 évet tudott várni, még sosem volt semmilyen párt tagja, de most az SaS-be szeretne belépni.

-Milyenek a benyomásai a parlamentben eltöltött fél évről, milyen célokat tűzött ki maga elé? Meg tudta valósítani ezeket a célkitűzéseket?

Én magyarként azzal próbálok azonosulni, hogy az SaS nem azért jött elsősorban létre, hogy a kisebbségi problémákat megoldja. Annak ellenére sem, hogy különböző internetes fórumokon, beszélgetésekben ezt számon kérik rajtam. Nem azért léptem be ebbe a pártba, hogy a kisebbségi kérdést vagy a kisebbségek problémáit hathatósabban tudjam képviselni, vagy azért, hogy egy újabb oldalról is legyen egy segítő kéz. Sokkal inkább azért, mert az SaS abban gondolkodik, hogy Szlovákiát elsősorban gazdasági alapon tegye rendbe. Az SaS-ben egyáltalán nem prioritás a kisebbségi kérdés kezelése. Elsődleges célunk, hogy a bevételi oldalon mindig több legyen, mint a kiadási oldalon. Ez így egyszerűnek hangzik, de az elmúlt húsz évben senkinek sem sikerült megvalósítania. Az emiatt keletkezet hiányt pedig az államnak kölcsönből kell finanszíroznia. Tehát az SaS-nek a gazdaság fellendítésében szeretnék segíteni. Nem az a célom, hogy a kisebbségi elképzeléseimet ez a párt mozdítsa elő.

– Milyen az együttműködése a Most-Híd képviselőivel? Bár a kormánykoalíció tagjai, de mégis, Önök, magyar nemzetiségű képviselők között kialakult ezen felül valamiféle szorosabb munkakapcsolat?

Nem.

-Most zajlanak az iskolai beiratkozások, jobbára a megszokott „kampány-módszerekkel“. Ezzel kapcsolatban a minap Ön is egy javaslattal ált elő a Szlovákiai Magyar Interaktív Televíziónak nyilatkozva. Egy Alapítvány létrehozását jelentette be a hátrányos helyzetű magyar diákok számára. Beszélne erről bővebben?

Nagyon örülök, hogy tudnak erről az elképzelésemről. Húsz éve próbáljuk felhívni a magyar szülők figyelmét arra, hogy magyar iskolába írassák gyermekeiket, valamint, hogy a népszámlálás alkalmával vállalják magyarságukat. Az eredmények sajnos azt mutatják, hogy hiába biciklizünk, az elmúlt két évtizedben a magyarság száma fogy. Ez azt jelent, hogy valamit nem jól csináltunk. Az alapítvány létrehozásakor nem is elsősorban az értelmiség magatartásából indulok ki, hiszen ez a réteg nem feltétlenül egzisztenciális okok mentén dönt. A célcsoport inkább a lakótelepeken élő, alap-, vagy középfokú végzettséggel rendelkező szülők. Ráadásul, ha ezek a családok a peremterületeken élnek, például egy lévai-, vagy egy érsekújvári lakótelepen, akkor sokkal hamarabb felmerül, hogy a gyermeket szlovák iskolába íratják. Teszik mindezt azért, hogy a gyermek jobban érvényesüljön. Ebből én azt látom, hogy az emberek nagy része ebben a kérdésben is az érdekei alapján dönt. Azt hiányolom az eddigi kezdeményezésekből, hogy az embereket nem az érdekeik alapján motiváljuk.

Ez az alapítvány a szerény eszközeivel azt próbálja felvállalni, hogy egzisztenciális okok miatt is megérje magyar iskolába járatni a gyermeket. Ezt úgy értem, hogy az alapítvány szívesen finanszírozná minél több magyar iskolába íratott diák oktatással kapcsolatos költségét. Azt szeretném, hogy pár év múlva terjedjen el az, hogy – az egyébként is magyar gyermekeket – mégis inkább magyar iskolába írassák. Mert ott nem kell majd fizetni. Tapasztalataim szerint évente pár száz euróba is kerülhet egy tanuló éves iskolai költsége. Gondolok itt az iskolakezdés költségeire, vagy az évközben fölmerülő kisebb költségekre is. Az alapítványi finanszírozással el szeretnénk érni, hogy valóban megérje a gyermeket magyar iskolába járatni.

-Mint magánember, vagy mint az SaS képviselője kezdeményezte az alapítvány létrehozását? A politikai életben szerzet tapasztalatait és kapcsolatait szeretné-e latba vetni a kezdeményezés javára?

Az alapítást magánemberként kezdeményeztem, az SaS-től teljesen függetlenül.

-Mikor és milyen költségvetéssel indul az alapítvány, létezik-e valamilyen kezdőtőke?

A szlovákiai törvények értelmében az alapítványok számára kötelező egy kezdőtőke megléte, ha jól tudom ez egy 6638 eurós összeg. A lényeg az, ami e fölött folyik majd be az alapítványba. Én nem szeretnék részt venni abban a döntésben, hogy kit karoljon fel az alapítvány, inkább abban szeretnék rész venni, hogy minél több pénzt sikerüljön összegyűjteni. Meg fogom kérni az olvasókat, arra, hogy tegyenek javaslatot, olyan jó nevű, korrekt emberekre, akik majd helyet foglalhatnak az alapítvány kuratóriumában. Így a választópolgárok által javasolt emberek – lehetőleg ne politikusok – dönthetnek arról a pénzről, ami össze fog jönni.

-Hogyan lehet majd az alapítványhoz fordulni?

Az alapítvány kedvező helyzetben van, hiszen a folyamatban lévő beiratkozásokkal már nem tud foglalkozni, így van egy évünk arra, hogy az intézmény megerősödjön. Szerintem a gyermekek helyzetét leginkább a pedagógusok ismerik. Az országban van egy kiépült hálózat, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége. El tudom képzelni, hogy rajtuk keresztül az osztályfőnökök javasolni tudják majd, hogy ki forduljon ehhez az alapítványhoz.

– A magyar szülők sok esetben nem is az anyagi okok miatt választják a szlovák iskolát csemetéiknek, hanem mert elhiszik, szlovák iskolában jobban megtanul a gyerek szlovákul, így könnyebben tud majd érvényesülni. Erre a felfogásra milyen választ ad az Ön alapítványa?

Nem akarnék eretneknek tűnni, de azzal, ami a kérdésben elhangzott, nem értek egyet. Azt gondolom, hogy ha valaki megtanulja a szlovák nyelvet, akkor jobban fog tudni érvényesülni. Természetesen a magyar iskolában is meg lehet tanulni a szlovák nyelvet, más körülmények között és más hozzáállással. Hogy valaki érvényesülni tudjon Szlovákiában, ahhoz kell tudni szlovákul. Nem szeretném, ha az lenne a kicsengése a dolognak, hogy én ezt nem így gondolom.

-Hogyan lehetne a magyar iskolába íratásról meggyőzni azokat a szülőket, akik az alapítvány kínálta lehetőségek ellenére, úgy gondolják, hogy inkább szlovák iskolába íratják gyermeküket?

Sehogy. Szerintem a döntésükben ingadozó szülőkre lehet majd hatással ez a kezdeményezés. Az, hogy létezik ilyen réteg, a fennálló helyzet természetes következménye.

-Mit gondol, mennyire lesz sikeres az anyagi érvekre épülő alapítvány, mennyiben lesz sikeresebb mit az eddigi kampányok?

Úgy gondolom, hogy az eddigi kampányok ugyanazt a célközönséget szólították meg, ugyanazokat a csatornákat használták, például az elektronikus és nyomtatott sajtót. Ezen az úton egy jelentős réteget nem értünk el. Jellegénél fogva az alapítvány igyekszik majd ezt a réteget is megszólítani.

-Pár napja az interneten megjelent egy felhívás, Népszámlálás 2011- Vállald Önmagad címmel, mely a májusi népszámlálás előtti összefogásra szólítja fel a szlovákiai magyar politika és civil szféra szereplőit, pártérdekektől függetlenül, a népszámlálási kampány koordinálása érdekében, hogy minél többen vállalják nemzetiségüket. Ön az elsők között csatlakozott a facebookon ehhez a felszólításhoz. Elképzelhetőnek tartja,, hogy az SaS mint liberális párt, mondjuk Richard Sulik pártelnök nevében egy nyilatkozatban arra biztassa az egyes Szlovákiában élő kisebbségeket, hogy bátran vállalják nemzetiségüket, hisz ezzel gazdagítják az országot?

Először is azt szeretném elmondani, hogy a Szabadság és Szolidaritás pártját nem tartom liberális pártnak. A felhíváshoz nem a párt nevében csatlakoztam. Az SaS biztos, hogy nem fog kiadni ilyen nyilatkozatot, és én sem fogom szorgalmazni, hogy ilyen kezdeményezésben részt vegyen. A szlovákiai realitás azt mondja, hogy ez nem lenne rendszerbeillő megoldás. Mi azt szeretnénk, hogy minél többen sorakozzanak fel a párt gazdasági elképzelései mögé. Az SaS úgy járul hozzá a kisebbségi problematika megoldásához, hogy próbál minél több állampolgár számára minél jobb anyagi körülményeket teremteni. Azt gondoljuk, hogy ha az emberek anyagilag biztonságban érzik magukat, akkor sokkal kevésbé hajlamosak nemzetiségi, vagy etnikai extrémizmusokra. Az SaS biztosan nem fog részt venni sem az iskola-beíratási, sem a népszámlálási kampányban.

-Ha az SaS nem liberális párt, akkor hogyan definiálná?

Talán a legközelebbinek a józan ész pártjának tartanám. Ma nehéz a klasszikus politikai kategóriák mentén meghatározni egy pártot. Én inkább a konzervatívabb vonalhoz érzem magam közelebb. Vannak kollégáim, akik a liberális jelzőt gondolják megfelelőnek. Különösebben nem harcolok a liberális jelző ellen, de az adandó lehetőségeket kihasználom, hogy elmondjam, hogy az SaS-t nem tartom liberális pártnak. Eddig mindig meg tudtuk találni a józan ész diktálta lehetőségeket, mint amilyen például a görög kölcsön elutasítása is volt.

-A liberális jelző azért jogosan van az SaS mellett, hiszen olyan témákat is felvállal, amelyek minden tekintetben liberálisak, legyen az a marihuána dekriminalizációja, vagy az egyneműek házassága.

A választási programunk több mint 120 pontból áll, ebből kettő az, ami nagyobb médiavisszhangot kapott. Ez valóban két olyan kérdés, ami jellemző a nyugat-európai liberális pártokra, de a fennmaradó – még mindig több mint 120 – kérdésre nem mondanám, hogy teljesíti ezt az ismérvet.

-Magánemberként támogatja a népszámlálási kampányt?

Természetesen.

-Milyen üzenetet szeretne közvetíteni?

Azt, hogy magyar az, aki magyarnak gondolja magát, ezt régóta hangoztatjuk. A közösség szempontjából pedig annál jobb lesz a helyzet, minél többen vallják magukat magyarnak. Ennek egyszerű közigazgatási okai vannak. A különböző kvóták megállapításánál mindig a legutóbbi népszámlálás adataiból indulnak ki.

-Mi az üzenete azok számára, akik még nem döntötték el, hogy mit jelölnek be a kérdőívekben?

Én mindenkinek a figyelmét fölhívom arra, hogy aki magyarnak vallja magát, tegye ezt meg a népszámláláskor is. Annak viszont, aki nem döntötte még el, hogy milyen nemzetiséget jelöl be, nincs különösebb üzenetem. Nem azért, mert másodlagos kategóriának tartanám, hanem azért, mert nem tudom, mivel tudnék hozzájárulni egy számomra ismeretlen ember döntéséhez abban, hogy minek vallja magát. Számomra a nemzetiség kérdése egy fontos kérdés, az önök olvasói számára is egy hasonlóan fontos kérdés. Egy ilyen fontos kérdésben pedig ismeretlenül tanácsot adni nem szeretnék.

-Térjünk rá a kettős állampolgárság kérdésére. Hogyan látja Ön ezt a kérdést? Kérvényezni fogja?

Nekem nem áll érdekemben, és a terveim közt sem szerepel, hogy kérvényezzem a kettős állampolgárságot. Ettől függetlenül, ha ez a szlovákiai magyarság számára valamilyen egzisztenciális előnnyel jár majd, akkor mindenkinek tanácsolom, hogy fontolja meg ezt a kérdést. Én úgy gondolom, hogy egy átlagos magyarországi politikusnak kezd érdekévé válni, hogy foglalkozzon a kisebbségi magyarsággal. Elképzelhetőnek tartom, hogy három éven belül Dunaszerdahelyen FIDESZ gyűlés lesz, vagy, hogy Komáromban Jobbik gyűlést rendezzenek. Ehhez hozzá fogunk szokni, de a magyar politikának is hozzá kell majd szoknia, hogy nem csak belföldön kell megnyernie a választókat, hanem itt Dél-Szlovákiában is. Szerintem néhány év múlva több tízezer magyar választópolgár lesz Szlovákiában.

-Az előző kormány által elfogadott állampolgársági törvény alapján automatikusan elveszti a szlovák állampolgárságát mindenki, aki kettős állampolgárságra tesz szert. Szlovákia ezzel lényegében saját állampolgárairól mond le, őket büntetni. A Radičová kormány a jogszabály enyhítésére törekszik, melyről folynak a politikai tárgyalások. Erre fel Igor Matovič, az Egyszerű Emberek parlamenti csoportjának vezetője, az Sas frakció tagjaként bekeményített. Azt javasolta, hogy csak az válhasson kettős állampolgárrá, aki életvitelszerűen az adott országban él, vagy ott erős családi kötelékkel rendelkezik. Mit gondol frakciótársának a javaslatáról?

Én általában Igor Matovičról azt gondolom, hogy egy kiszámíthatatlan ember, ezért nem lepnek meg az ilyen megnyilvánulásai.

-Igor Matovičot Jozef Kollár frakcióvezető is támogatásáról biztosította. Mi az, amit Ön, mint frakcióvezető-helyettes ebben a helyzetben tehet?

Én azt tudom tenni, hogy betartom azt, hogy a javaslataimat megbeszélem a frakciókollégáimmal. Igor Matovič semmiféle párt, vagy frakciófórumon nem ismertette javaslatát. Jozef Kollár frakcióvezető pedig bankszakember lévén – úgy gondolom – magánvéleményét hangoztatta. Arról beszélnék majd kollégáimmal, hogy ne a sajtón keresztül üzengessünk.

-A nyelvtörvény vitájában Ön aktívan kivette a részét, melyet itt a Körképen élőben közvetítettünk. Mi a véleménye a büntetésekről, melyek továbbra is érvényben maradtak, csak lényegében megfeleződtek?

Ezt a mesebeli lány példájához hasonítnám, aki hozott is ajándékot meg nem is. Ebben a törvényben is benne vannak a büntetések meg nem is. Én úgy gondolom, hogy ezek a büntetések nem szabhatóak ki. Meg van határozva azoknak a köre, akikre vonatkozhat és mivel több írásbeli figyelmeztetés előzi meg a szankciót, ezért elképzelhetetlennek tartom kiróvásukat.

-Daniel Krajcer kulturális miniszter a szavazás előtt nem éppen liberális politikusi mivoltáról tett tanúbizonyságot. Igencsak érződött rajta a korábbi mélynemzeti nevelés. Egyedüli magyarként mennyire képes az SaS-on belül a szlovákiai magyarok érdekeinek a megjelenítésére? Mennyire nyitottak az Ön véleményére?

Mindenképpen kíváncsiak a véleményemre. Ha én kezdeményezek egy beszélgetést, például a nyelvtörvényről, akkor, aki felé kezdeményezem, az meghallgat. A párttársaim pozitív tulajdonsága, hogy észérvek mentén hajlamosak megváltoztatni véleményüket. Különösen jellemző ez Richard Sulík pártelnökre. Daniel Krajcer kulturális minisztert szlovák vonalról azzal támadják, hogy eladta magát a magyar lobbinak. Neki a szlovák lakosság felé is kell üzennie, akik a nyelvtörvény enyhülését presztízsveszteségként foghatják fel.

-A februári ülésszakon kerül megtárgyalásra az a törvényjavaslata, mely a polgármesterek fizetését szabályozza. Miért volt erre szükség, és mennyi esélyt lát az elfogadására? Az Ön javaslatában nem szerepel a fizetések felső határa. Miért?

A közelmúltban azóta bekerült a javaslatunkba a felső határ, hiszen be kellett látnunk az, hogy nem lehet teljesen az önkormányzatok felelősségtudására bízni ezt a kérdést. Fix fizetést javaslunk, ami 10 százalékkal kisebb mit az eddigi, és további emelésre nincs lehetőség. A témával kapcsolatban el tudom képzelni azt, hogy maga a szavazás eredményes lesz, de érvénytelen. Arra gondolok, hogy 17 évig mindig a választások után volt csak téma a polgármesterek fizetése, aztán úgyis minden maradt a régiben. De most a kormányülésen megindult a munka ebben a témában is.

-A végére néhány rövid kérdez-felelek: Ki az a három személy, akit politikusi példaképének tart itthon és külföldön?

Húha, hát ezen nem gondolkoztam. Mindenkinek vannak jó tulajdonságai, de talán én már idős vagyok ahhoz, hogy példaképem legyen.

-Balaton vagy Tátra?

Én a Balatonon nőttem fel, úgyhogy Balaton.

-Foci, vagy hoki?

Foci, természetesen.

-SDKÚ-DS vagy KDH?

Egyik sem.

-MKP, vagy Most-Híd?

Egyik sem.

———

Czímer Gábor és Király Zsolt. Utómunka: Halász Dávid

A beszélgetés autorizálva volt. Somogyi Szilárd az átiratban semmi lényegeset nem változtatott.

Ha tetszett az interjú, csatlakozz  a Körkép Facebook-rajongói oldalához!