Néhány héttel ezelőtt nagy vihart kavart Kövér László egyik félmondata, amelyben magyar-szlovák háborút emlegetett. A politikust úgy ismerjük, mint a Fidesz fenegyerekét, aki már több ehhez hasonló kinyilatkoztatásával borzolta a kedélyeket. A kijelentését az elemzők általában aszerint magyarázták, hogy milyen pártkötődésük volt, de a középen állók véleménye szerint is egy profi politikusnak oda kell figyelnie minden mondatára. Talán egy kissé elsikkad, hogy az Országgyűlés elnökével készült beszélgetés nem a szlovák közönség számára készült, így az interjúalany bizonyára másként fogalmazott volna egy szlovák újság számára.
Szlovák-magyar viszonylatban háborút emlegetni nem szerencsés dolog. Nem csupán azért, mert a szó már önmagában is negatív, hanem azért, mert Ján Slota már régen lefoglalta saját politikai szótára számára. Persze az is igaz, hogy Kövér László éppen ellenkező előjellel emlegette a szót. Arról beszélt, hogy Magyarországnem indított háborút még határainak megsértése esetén sem, amikor Szlovákia a Bős-Nagymarosi Vízlépcső szlovákiai részének üzembe helyezésekor elterelte a Dunát. A teljes mondat azonban a kijelentés utáni kritika hangzavarában feledésbe merült.
A háború, mi több, Szlovákia elleni magyar katonai támadás lehetősége viszont előfordult máshol is. Lukáš Krivošík fiatal publicista, akkor többek között a Konzervatív Intézet által szervezett beszélgetések szóvevője is, éppen ezt a lehetőséget vetette papírra. Az orosz–grúz katonai konfliktus kapcsán az azet.sk portálon 2008 augusztusában megjelent írásában, melynek címe Grúz és koszovói mérce arról elmélkedik, hogy a nyugat Szerbia és Grúzia felségterületének a megvédelmezésében különböző mércét alkalmaz. A szövegben az alábbiakat olvashatjuk tőle: „Képzeljük el, hogy miután Budapest a szlovákiai magyarok számára útleveleket osztogatott, hadsereget küld Dunaszerdahelyre, hogy „megvédje” állampolgárait a szlovák kormánytól.”
Az írás egészét tekintve nem nacionalista, és többek között rámutat a szlovák nemzeti politikusok Oroszországhoz való feltétlen lojalitására is. A gond legfeljebb csak az, hogy mikor fiktív példákat hoz fel véletlenül csakis Magyarországot említi, mint katonai agresszort, amely éppen Szlovákiát támadja meg.
Lukáš Krivošík nem politikus, csak politikai publicista. Mégis tudnia kell, hogy a szlovák-magyar viszony milyen kényes és milyen könnyű valamit félremagyarázni, egy szót kiragadva a szövegkörnyezetből önös politikai célokra felhasználni. Krivošík szavai akkor nem figyelt fel senki, de most akár más értelmet is nyerhetnek. Aki ugyanis a szlovák oldalon Kövér Lászlóéhoz hasonló kijelentést keres, már három éve találhat ilyet egy demokrata újságíró tollából, aki a magyarországi politikuséhoz viszonyítva sokkal erősebb fogalmaz.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Fiala János
2011. júl. 01. 22:59A koszovói és grúziai helyzet kapcsán sok szlovák publicista, sőt politikus felvetette a magyar párhuzamot, nem Krivošík az első és egyetlen, aki ez miatt külön figyelmet érdemelne. Tudjuk, hogy a szlovákok egy része paranoiásan retteg a magyar katonai fellépés lehetőségétől. Éppen ezért érthetetlen Kövér nyilatkozata. Ő ugyanis nem publicista, ő a magyar parlament elnöke, a magyar állam képviselője, aki bejelenti, hogy Magyarország joggal támadhatta volna meg katonailag Szlovákiát, de nem tette. Ez egyrészt nem igaz (az általa felhozott indok semmiképpen nem igazolt volna egy esetleges agressziót), de még ha igaz is lett volna, mi értelme van ezt bejelenteni? Ezzel csak a szlovák paranoiások rögeszméjét igazolta utólag, ő alájuk adott lovat. Hogy miért tette, nem tudom, de a szlovákiai magyarságnak sokat ártott vele, az biztos. Ez alapján kicsit erőltetettnek érzem a Kövér-Krivošík párhuzamot. Nincs egy súlycsoportban a két nyilatkozat.
j.clayton
2011. júl. 02. 10:00Kövér nyilatkozata tipikus példa volt a kétértelmű beszédre, amiből a magyarországi választótábor és a vállalhatatlan ellendrukkerek (aka. a nacionalista szlovákok) is profitálnak. Míg az előbbi rétegnek a nyilatkozat ominózus részéből az "ellökik segítségre kinyújtott kezünk" hasonlat jön le, hiszen a magyar állam soha, semmilyen körülmények között nem támad. Az utóbbi réteg pedig annyit tudatosít az egészből, hogy mégiscsak kialakult a magyarok szerint olyan szituáció, amelyben a déli szomszéd jogosnak és indokoltnak érzett volna egy katonai beavatkozást, amitől eddig csak paranoiásan féltek. Ostoba, ostoba nyilatkozat, és utólag mentegetni kár. Magyarázni azt lehet.
ftc66-Felvidék
2011. júl. 03. 15:45Kövér László végre egy közjogi méltósághoz váló kijelentést tett.Nem nyalt ,nem beszélt félre mint ahogy azt sajnos megszoktuk a kommunista balliberális politikusoktól.Nyiltan, őszintén beszélt.Az igazat mondta ki.Minden szlovák politikusban slota van,csak jól álcázzák.Meg lehet nézni , ha magyar ügyről van szó egy-ként állnak sorban és aláznak meg minket Felvidéki magyarokat.Ez a legnagyobb hiba , hogy a most-hid elhiteti a szerencsétlen Felvidéki magyarokkal,hogy a szlovákokkal összeborulva tudunk,csak létezni.Na ugye mostanra tudjuk,hogy ez hazugság.Csak és kizárólag az autonómia oldja meg a magyarság gondját a Felvidéken.Több Kövér László kéne idehaza ...is
Fiala János
2011. júl. 03. 16:20A cikk nem Kövérnek a Slota-mondatáról szól, hanem a háborús fellépés-mondatáról. A Slota-mondatról csak annyit, hogy ha sok igazság is van benne, azért nem igaz, például Dostálra azért nem mondanám, hogy benne is egy kis Slota van. Egyébként még ha igaz is lenne, akkor is sértés (Slota nevét a szlovákok között sem dícséretként emlegetik), és államférfiak azért tartózkodjanak attól, hogy ok és cél nélkül en bloc sértegetik a szomszéd nép politikusait - még ha egyébként igazuk van is. A bajom a nyilatkozat háborús-fellépés mondatával pont az, hogy nem igaz. Ellenkező előjelű hazugság, mint a szocialistáké, de akkor is hazugság, hogy Magyarország katonai erővel léphetett volna fel, vagy léphetne fel. Hogy a hazai szélsőjobb egy-két tagját esetleg be tudja vele csapni, az lehet. Számomra minden magyarországi határon túli helyzettel foglalkozó politikus értékének fokmérője, hogy mennyire segíti elő a határon túli magyarok önrendelkezését és jogainak bővülését. Kövér nyilatkozata semmivel nem vitt minket közelebb az autonómiához, sőt, inkább távolított tőle. Kövér: -1 pont.
Berlin
2011. júl. 02. 19:16Uraim! Játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, mi történne, amennyiben a játékos kedvű jordániai kormány súlyos vízhiányára való tekintettel kicsit elterelné a Jordán folyót keleti irányba... Okkal feltételezem, hogy ez nyugati szomszédjának - most hirtelen nem jut eszembe az ország neve, de állampolgárai többségét súlyos atrocitások érték a múltban, ami számos európai ország, valamint az Egyesült Államok adófizetői számára azóta is tehertétel - bosszúságot okozna. Aligha vitatható, hogy az azonnali válaszlépés katonai jelleget öltene, ideértve az atomcsapás lehetőségét is, amit fenti urak buzgón helyeselnének, azon az alapon, hogy ilyen böszmeséget nem lehet csinálni... Magabiztos és erős állam ugyanis nem engedheti határfolyója medrének egyoldalú módosítását, egyszerűbben, hogy ellopják a vizét. Kövér nyilatkozatának ez az egyértelmű üzenete. Magyarország szakít régi gyengeségével és nem tűr további megaláztatást. Értsd: nem tettük meg ugyan, de ez utoljára fordult elő! Magyarország keményebb hangon tárgyal, ezt jól látja Fiala János, de hogy ez a szlovákiai magyaroknak ártana, nos, ez semmivel sem bizonyítható. Őszintén szólva én ennek épp az ellenkezőjét hiszem.
Festéktüsszentő Hapci Benő
2011. júl. 02. 20:13"Kövér nyilatkozatának ez az egyértelmű üzenete." Az üzenete tényleg lehetne ez is, de attól még nem lesz igaz ez az üzenet. Annak, hogy Magyarország katonailag megtámadja/megtámadta volna Szlovákiát az esélye 0. Ezt ő is tudja (illetve remélem hogy tényleg tudja, mert ha nem, akkor semmi keresnivalója a politikában), és mi is tudjuk. Viszont a fentebb hozzászólókkal ellentétben én nem keresnék e mondat mögött mélyebb értelmet, inkább csak beleesett a politikusokra - és sajnos a magyar politikusokra még az átlagosnál is jobban - jellemző "véletlenül kicsúszott a számon egy buta mondat, de utólag az istenért sem ismerném be hogy tévedtem, hanem inkább erőltetve megmagyarázom"-ba. Nagyot akart mondani, de túl nagyra sikerült.
Fiala János
2011. júl. 02. 22:15Ja, lehet hogy tényleg nem kell mélyebb értelmet keresni mögötte, de nem is tudom, hogy ez a jobb vagy a rosszabb verzió Kövér szempontjából.
Fiala János
2011. júl. 03. 16:25Amúgy egyelőre még nem tudjuk, hogy mi állt a nyilatkozat mögött, hogy ez egy célzott próbálkozás volt-e (remélem nem) vagy csak egy meggondolatlan elszólás mint te írod. Lehet, hogy Kövér egyszer majd elmondja nekünk, vagy valaki kideríti és megírja. Addig én az okot nem értékelem. A hatása viszont már most is nyilvánvaló, és az én olvasatomban egyértelműen negatív, ahogy már feljebb és lejjebb kifejtettem.
Fiala János
2011. júl. 02. 22:13A NATO egyik alapelve a konfliktusok békés rendezése és az erőszak egyoldalú alkalmazásának kizárása. Ha tehát Szlovákia tényleg egyoldalúan terelte el a Dunát, Magyarország akkor sem léphet fel válaszul tankokkal és repülőgépekkel, mert akkor az egész NATO hadsereget kapja a nyakába. Ez nem magabiztosság/gyengeség kérdése, és nem is arról van szó, hogy én ezt egyébként helyeselném-e vagy sem (egyébként: nem), ez egyszerűen a NATO alapszerződésből és más nemzetközi egyezményekből következő tény. Ezek alapján ilyen helyzetet tárgyalással és nemzetközi bírósághoz fordulással kell megoldani. És ha az nem vezetne sikerre, a háborút az sem igazolja. Kinek sajnos, kinek szerencsére, de ez egyszerűen így van. Gondolom nekem is szólt a "fenti urak" kezdetű rész, úgyhogy érdekelne, miért gondolja, hogy egy izraeli katonai csapást Jordánia ellen hasonló helyzetben helyeselnék. Mert amúgy nem helyeselném. De itt még csak nem is erről van szó. Magyarország egy másik (bármelyik) NATO tagállam elleni katonai fellépésének esélye 0. Szerencsére, tegyük hozzá, és Hapci Benővel egyetértésben remélem, hogy ezzel Kövér is tisztában van. Egy teljesen irreális katonai fellépéssel fenyegetőzni pedig szerintem nem erőt sugall, hanem a realitásérzék teljes hiányát, vagy még rosszabbat. Kövér nem erőt mutatott, hanem erővel fenyegetőzött, teljesen alaptalanul. Ezzel csak a szlovák nacionalisták alá adott lovat, teljesen feleslegesen. Ezzel mi nem nyertünk semmit. De ha valaki mégis lát ilyet, ide vele.
MaszlagMorton
2011. júl. 02. 23:08Jancsi, a Duna elterelésekor még egyik ország sem volt NATO tagállam. És akkoriban, mint kívülálló, a még kérdéses jövőjű közép-kelet Európában nagy eséllyel nem is avatkozott volna be. Másrészt úgy vélem, Antallék jól döntöttek, szerződéses viszonyról lévén szó, nemzetközi bírósághoz fordultak. (Mivel a szerződés - melyet mindkét fél megsértett - számolt a Duna érintett szakaszának elterelésével, nem igazán tűnik helytállónak a korábban említett jordániai példa.)
seboka
2011. júl. 02. 23:42+1 ne felejtsuk el a datumokat!
Fiala János
2011. júl. 03. 16:05Ok, akkor nem volt, elfogadom. A NATO helyett vehetjük az ENSZ-et is, annak alapokmánya ugyanúgy kimondja a viták békés rendezésének és a háború tilalmának elvét (Alapokmány 2.3 cikk). Mindennek számomra annyi jelentősége van, hogy Magyarország katonai fellépésének esélye akkor 0 volt. Egyszerűen egy ilyen kérdésben nem érte volna meg ekkorát kockáztatni (beleértve a NATO és EU csatlakozási ambíciókat, ENSZ elmarasztalást, külső katonai beavatkozást, stb.). És ha akkor 0 volt a katonai fellépés esélye, most méginkább az. Ezért tartom üres fenyegetőzésnek a nyilatkozatot, ami nem is akkor jelent meg, hanem most, és nyilván inkább szól a mostani politikai szereplőknek, mint az akkoriaknak. Nyilván nem Mečiarnak akart vele Kövér üzenni hogy mit úszott meg akkor.
Berlin
2011. júl. 04. 13:24János helyesen dekódolt, a “fenti urak kezdetű rész” bizony neki is szólt. (Ami, tekintve, hogy személy szerint megneveztem, talán nem is olyan nagy teljesítmény.) Miért gondolom, hogy egy elképzelt izraeli katonai lépést helyeselne? Talán azért, mert a nyugati világ értelmiségi köreiben szinte teljes a konszenzus, ami Izrael önvédelmi jogának gyakorlását illeti. (Ebbe eufém módon "megelőző csapásnak" nevezett külföldi offenzíva is belefér tiltott foszforbombákkal, de most ne menjünk bele.) Ugyanezt az önvédelmi jogot Magyarországtól viszont megtagadná. A szlovákiai magyar értelmiség legérdekesebb vonása a teljes azonosulás az áldozattal, legyen szó bárkiről tibeti szerzetestől, észak-koreai, kubai, vagy venezuelai ellenzékin át, meggyalázott bosnyák asszonyokig bezárólag, ellenben ha az áldozati oldalon Magyarország, vagy magyarok szerepelnek, az elesettekért dobogó vajszív valahogy megkeményedik. Ilyenkor azt üzeni Jánosunk, nincs más út, mint a nemzetközi bíróságok könyörületére bízni az ügyet, s ha az nem segít, bölcsebb beletörődni! Nekem úgy tűnik, Izrael (nem véletlenül szerepeltetem) gyakorlatiasabb úton jár. Hogy ez mennyire eredményes, döntse el ki-ki maga! Annyi bizonyos, szomszédai a 67-es kaland óta nem cibálják a bajuszát. Hogy válaszoljak "nekünk mi árt, mi használ?" felvetésére is, javítson ki kérem, ha tévedek, de nekem úgy tűnik, a rendszerváltás utáni magyar diplomácia "európai értékek melletti feltétlen elkötelezettsége" (ami folyamatos meghátrálást takar) ellenére a szlovákiai magyar közösség rosszabb állapotban van, mint története során bármikor. Magyarország "használni" akart nekünk, ez nem kétséges, de az eddigiek eredményességének ismeretében azt mondom, itt az ideje, hogy elkezdjen "ártani" egy kicsit! Hátha használ...
Fiala János
2011. júl. 05. 16:15Teljesen egyetértünk abban, hogy a magyar diplomácia eddigi fellépése nem sok hasznot hozott a szlovákiai magyaroknak. Én is határozottabb fellépést várok el az érdekünkben. Nem pedig ellene. Szerintem Kövér nyilatkozata az utóbbi csoportba tartozik. De ha van mögötte valami nagyon ravasz terv, ami alapján Kövér tudja, hogyan fog ez a látszólag ártalmas dolog a hasznunkra válni, én is, hibámat beismerve, dícsérni fogom érte. Egyelőre azonban ilyet nem látok, és nem is bízok benne, hogy erről lenne szó. Az előtte való fejtegetéssel viszont továbbra sem tudok mit kezdeni. Hogy a "nyugati világ értelmiségi körei" hogyan viszonyulnak Izraelhez ahhoz nem sok közöm van. Én, mint fent írtam, nem támogatnék hasonló esetben egy izraeli katonai fellépést. Ön viszont engem személyesen gyanusított meg ezzel, nem a nyugati értelmiségieket általában (őket nem védeném, nem vagyok a szóvivőjük). Úgyhogy ezt inkább hanyagoljuk ha lehet, amúgy is off topic. Ugyanez vonatkozik a szlovákiai magyar értelmiségre is, bár ott azt hiszem inkább azonosulok az állásponttal, no nem pont úgy ahogy Ön leírta. Én is együttérzek a fentebb említett csoportokkal, de nem támogatom, ha katonailag lépnek fel céljaik érdekében. És Magyarországtól, valamint a magyaroktól sem tagadom meg az áldozat szerepét, sőt, azt hiszem elég sokat teszek azért, hogy a minket érő emberi jogsértésekre rámutassak, de ettől még nem támogatom a katonai fellépést. Ebben jogászként konzisztens vagyok: a katonai erőszakot mindig elutasítom, ha békés (tárgyalásos vagy bírói) úton is van lehetőség a vita rendezésére.
Berlin
2011. júl. 06. 10:27Az a bökkenő, János, hogy Magyarország sem tárgyalásos, sem bírói úton nem tud érvényt szerezni jogainak. A hágai bíróság kimondta, hogy (Cseh)Szlovákiának nem volt joga egyoldalúan elterelni a Dunát, mint határfolyót. E szép verdiktum ízlésesen bekeretezhető, mert a falon mutatkozó kisebb külsérelmi nyomok elfedésén túl semmi egyébre nem hasznosítható. A pacifizmus és a feltétlen jogtisztelet általam is becsült magatartás, de olyan világban, ahol Magyarország kíméletlen ellenségei mulathatnak e fogalmakon, meglehetősen naiv attitűd.
Fiala János
2011. júl. 07. 10:27Ez nem naiv, hanem realista magatartás. Vagy azt akarod mondani, hogy Magyarország katonai erővel többet elérhetne, mint diplomáciai és bírói úton? Mert ez aztán tényleg naivitás lenne a javából. A békés módszerekkel sokszor tényleg szinte semmi haladást sem lehet elérni - de ebből nem következik, hogy erőszakkal többet lehetne.
Berlin
2011. júl. 07. 13:05Erős hajlam van bennünk saját nézeteinket tekinteni reálisan kivitelezhetőnek, míg másokét abszurdumnak... A magam részéről egyáltalán nem érzem lehetetlen elképzelésnek, hogy a magyar haderő mozgósítással reagálta volna le 92-ben a csehszlovák határmódosítást. Valós harci cselekményekre valószínűleg nem is lett volna szükség, az akkori csehszlovák vezetés minimum elgondolkodott volna azon, megéri-e a kockázat. Egészen más lett volna magyar részről az alkupozíció. Ehelyett a hágai törvénykezést választottuk, aminek az eredménye elvi siker, viszont gyakorlati kudarc. Ha valami lovat adhat a szlovák nacionalisták alá, akkor pont ez a kudarc! Nem magyar kormánypolitikusok nyilatkozatai ártanak a határon túli magyaroknak, hanem Magyarország tesze-toszaságából származó vereségei.
Fiala János
2011. júl. 07. 18:30Ok, ez legalabb egyenes beszéd. Feljebb már bővebben kifejtettem, hogy a katonai fellépés esélye szerintem akkor is nulla volt, most is az. Ha pedig mégis megtörtént volna, azon Magyarország, egy indokolatlan (nemzetközi jog, nem szimpátia szempontjából!) agresszió elkövetője sokkal többet vesztett volna, mint amennyit a vízlépcső kapcsán bármikor is. Rólunk nem is beszélve. De ha te máshogy gondolod, OK, tiszteletben tartod a véleményedet, csak nem értek egyet vele. Részemről ennyi.
Berlin
2011. júl. 07. 22:47"Indokolatlan agresszió"? Lám, napokig üzengetünk, és az alapkérdésben sem jutunk közös nevezőre. Magyarországot anno olyan sérelem érte, ami bőséggel indokolta volna az agressziót. Csodálom, hogy jogász végzettséggel a római jog fundamentumát képező elvet vitatsz, de hozzád hasonlóan tiszteletben tartom a tévedéshez való jogodat.
Megmondtam
2011. júl. 08. 08:50Berlin: Ha elolvastad volna az írásomat, nem ismételnéd meg állandóan a véleményed, amely egy sokkal rosszabb jövŐt festett volna a magyarság számára ... Egy Moszkva igája alól frissen szabadult állam azonnal fegyveres erőfitoktatásba kezdjen, mikor: jelentős a gazdasági visszaesése, államadóssága, politikai és társadalmi átalakulás alatt áll, nemzetközileg épp a konszolidáció felé tart és a presztizsét építi ... tényleg "értelmes" az érvelésed! Rövidtávú, érdekmaximalizáló, ellenséges és bizonytalan megoldásoknak ekkor nem volt helye Közép Európában, vagy jobban örültél volna egy II. Balkánnak? 40 évnyi bipoláris világ után a demokratikus magyar állam megalakulásakor rögtön ássa el magát, csak azért hogy borsot törjön CSSZK orra alá? "Zseniális" felfogás ...
Fiala János
2011. júl. 08. 09:47Tényleg nem jutunk, mert úgy látszik csak a saját hozzászólásaidat olvasod. Fent már leírtam, hogy én mire hivatkozok: például az ENSZ Alapokmány 2.3 cikkére (mert van persze több releváns dokumentum), amely rögzíti a viták békés rendezésének és a háború tilalmának elvét. Ha tehát Magyarország katonailag lép fel, mivel nem merítette ki a többi lehetőséget és a fellépés aránytalan, agresszorként ítélték volna el, ami szankciókat, katonai beavatkozást von maga után, és hosszú időre lőttek az ország NATO és EU csatlakozási ambícióinak. Az "indokolatlan agresszió" nem tévedés, még csak nem is vélemény, hanem jogi tény.
Berlin
2011. júl. 08. 11:56Érdekes gyakorlatot folytattok. Ugyanazt szajkózzátok körbe-körbe, és engem vádoltok azzal, hogy nem veszem figyelembe az érveiteket. Fiala Jánost külön óvnám attól, hogy saját véleményét jogi tényként kezelje. Az önvédelem joga, akárcsak a birtokhoz, tulajdonhoz való jog elvitathatatlan. S hogy terület védelmében mi arányos, mi nem, ezzel kapcsolatban tanulmányozásra ajánlom a falklandi konfliktus történetét. Röviden: Argentína területszerző kalandba kezdett 1982-ben az Egyesült Királyság birtokában levő Falkland-szigeteken. Anglia partjaitól tízezer kilométerre egy jelentéktelen porfészek veszett el a brit oroszlán számára. S tetszik gondolni, hogy Thatcherék a hágai bíróság kegyelmében bízva óvakodtak az agressziótól? Hogy ENSZ-határozatokra támaszkodva percig is keresték a békés rendezés lehetőségét? Fenét! Négyezer tengerészgyalogos hajózott át az óceánon, hogy a flotta és a légierő brutális erejű támadását segítse. Milliárdokba került. Az eredmény: a szigetek ma is a brit korona alá tartoznak, a vereséget szenvedett argentin rezsim összeomlott (a vesztest saját népe sem szereti), a győztes britek körében viszont a második világháború óta nem tapasztalt méretet öltött a nemzeti büszkeség és összetartozás érzete. S a lényeg: a világon senki nem gondolta, hogy ami válaszul történt, az indokolatlan lenne. Büszke és öntudatos nemzetek soha nem engedik, hogy bohócot csináljanak belőlük. Fel kellene nőni hozzájuk! Vagy legalább észrevenni a bénázás és a tett közti különbséget.
Fiala János
2011. júl. 08. 17:48A Falkland-szigetek esetében Argentína volt az agresszor. Katonailag megtámadta a szigeteket. A bősi vízlépcső kapcsán Szlovákia nem követett el agressziót (nem szerintem, vagy szerinted, hanem a nemzetközi jog szerint), nem lépett fel katonailag. Ha Magyarország megtámadta volna, agressziót követ el. Az önvédelem jogára vonatkozik az arányosság. Akivel szemben szerződésszegést követnek el, az nem dobhat a másik félre bombát arra hivatkozva, hogy "hiszen én csak védekeztem". Lásd ENSZ Charta 2. cikk. Az én álláspontom alátámasztására meghivatkoztam a konkrét ENSZ Charta cikket. Erre még csak nem is reagáltál. Talán ez az oka, hogy ismét hivatkozom rá, "körbe-körbe". Se a többi érvre nem reagáltál érdemben (az agresszió kockázatai és hátrányai). Úgyhogy nem tudom ki folytat it érdekes gyakorlatot. Arról már nem is álmodok, hogy esetleg te hivatkozzál meg konkrét nemzetközi dokumentumot, ami igazolt volna egy magyar agressziót. Ilyen ugyanis nincs, és ezt vagy te is jól tudod, és akkor troll vagy, vagy nem tudod, ami még rosszabb. Ha meg van, ide vele.
Anonymous
2011. júl. 19. 14:10Szlovákia agresszorként lépett fel, nem területet foglalt el, hanem erőforrást, elvette a közös természti kincset, a vizet, egyértelműen erőszakos rablás és a nemzetközi jog megsértése, mivel a Duna vízkészletére nemzetközi egyezmények vonatkoznak, ugyanúgy ahogy a Holdat se sajátíthatha ki valaki egyoldalúan vagy a tengereket.
Berlin
2011. júl. 22. 08:46Valahogy így. De ezzel a kézenfekvő megállapítással aligha győzhetsz meg olyasvalakit, aki az Ensz Charta vonatkozó cikkelyeit Mózes kőtábláival véli egyenrangúnak... Esetünkben a helyzet ennél is bonyolultabb, mert jogászunk az agresszió tényét is tagadja az első ágyú elsütésének pillanatáig. Szerinte addig - történjen bármi - minden csak szerződésszegés. Nem véletlenül írtam, hogy ebben a történetben az alapfogalmak tisztázásáig sem sikerült eljutnunk. Nehéz így, na!
Fiala János
2011. júl. 31. 15:56Berlin, hol próbáltad te tisztázni az alapfogalmakat? Pont erre hívtalak fel fent, de hivatkozással, forrással, azóta sem szolgáltál. Szóval agresszió: egyelőre nincs kötelező érvényű definíciója a nemzetközi jogban, most dolgoznak egy erről szóló egyezmény megfogalmazásán. A nemzetközi szokásjog viszont ismeri az elemeit, és régebben létezett ilyen egyezmény. Az agresszió magvalósításához szükség van katonai fellépésre vagy közvetlenül, vagy közvetve (pl. paramilitáris csoportok támogatásával). Szlovákia fellépése nem merítette ki ezeket az elemeket, tehát nem valósított meg agressziót. Magyarország soha nem is érvelt ilyesmivel, se az akkori kormány, se a mostani. A hágai beadványokban sem jelenik meg az érv, és a belföldi dokumentumokban sem (pl. kormány-nyilatkozat). Kövér László nyilatkozata az első ilyen vélemény, de az nem hivatalos áláspont. Tehát Magyarország szerint sem történt agresszió, úgyhogy kedves Berlin és anonymous, ha szerintetek mégis, akkor kíváncsian várom, hogy miért és hogyan. Hivatkozással, forrással. Az ENSZ Chartát nem tartom szentírásnak, de egyelőre a témánk szempontjából legrelevánsabb és legmagasabb szintű dokumentum. Egyébként is csak példaként idéztem, hivatkozhattam volna az EBESZ-re is, vagy az Európa Tanácsra, vagy a Stabilitási paktumra, stb. Ezek mind az ENSZ Chartával összhangban kizárják az adott esetben Magyarország katonai fellépését.
Megmondtam
2011. júl. 04. 17:45Jóurak! Ezt a nyilatkozatot lehet magyarázni ígyis és úgyis ... véleményem szerint a "katonai beavatkozásra" és az erre asszociáló gondolatokat ki kellett volna hagyni. Lehet hogy "véletlenül" csúszott ki a száján, de lehet hogy tervezetten amolyan "gumicsontként" dobták be a dolgot (mert a Fidesz átvette a SMER politikáját: amikor valami nagy dologra készülnek felhozzák a roma/határon túli kérdést ...). Mndenesetre ez igazán nem hiányzott. Több szempontból is fatális baromság a félmondat tartalma: 1. A Bős-Nagymarosi vízlépcsö terveit közösen dolgozták ki, tehát az "egyoldalú" elterelésröl biztos hogy tudtak a magyar kollégák, többet itt lehet róla olvasni: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C5%91s%E2%80%93nagymarosi_v%C3%ADzl%C3%A9pcs%C5%91 Mivel tudtak a tervek problémáiról így simán kidolgozhattak volna egy újat, persze utólag könnyü okosnak lenni ... 2. A lényeg, hogy a rendszerváltás során-után (1989-1991) a jószomszédsági politika volt az első állomás az EU/NATO csatlakozás felé (ne felejdük, Magyarország sokkal jobb nemzetközi megítéléssel rendelkezett akkor, így arra számítottak már a csatlakozások elött, hogy a régióból elsöként léphetnek majd be, míg a többiek jóval késöbb!)+ ami még fontosabb, a Balkánon már zajlott a Délszláv háború első felvonása (Szlovénia majd Horvátország és Bosznia, http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9lszl%C3%A1v_h%C3%A1bor%C3%BA) így számításba sem jöhetett volna a magyar aggresszió ... 3. Ugyanakkor egyetértek Kövér Laci nyilatkozatával (nem a megtámadással kapcsolatban), azaz Magyaország nem mondhat le a határon túliakról, viszont okosan kell mindezt megvalósítani, nem csak nyilatkozni és nagy dobra verni a gondolataikat, hanem gazdaságilag támogatni Közép- és Dél-SK magyarlakta vidékeit! Mert ezeken a részeken a szegénység miatt fogy gyorsabban a magyar (elvándorolnak és asszimilálódnak a szlovák munkakörnyezetben). Több ilyen katonai "marhaságtól" jobb lenne megkímélni magukat és minket is!
rudolf.th
2011. júl. 14. 01:52Szerintem valóban nem ártana egy magyar-szlovák háború, de azzal a feltétellel, hogy mindkét oldalon kizárólag csak azok fognak részt venni benne, akik valóban ezt akarják a többieket meg hagyják békében. Szerencsés kimenetel esetén nem marad belőlük egy se, se az egyik, se a másik oldalon, aztán végre nyugalom lesz. Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy normális emberek mindig meg tudnak egymással egyezni, a baj a többiekkel van és sajnos mindig ezek diktálnak, bármelyik oldalról is legyen szó.
A kommenteket lezártuk.
