Lipšic szlovák belügyminiszter szerint a multikulturizmus csődöt mondott. Érdekes megállapítás, mivel úgy mondott véleményt valamiről, amit meg sem próbált, ill. esélyt sem adott neki. Letörölni a térképről. Kitörölni az emlékezetből. Aki Szlovákiába akar jönni, annak csak egy kultúra létezik, minden más elfogadhatatlan – hangoztatja. Hisz´ az ország védelme a legfontosabb. Az emberek biztonsága. Nem szabad teret adni a terrorizmusnak, mert minden rossz elkövetői az idegen kultúrából származik. Igaza lehet, hiszen ha úgy vesszük, akkor a dévényfalui mészárló is szerb bevándorló volt török gyökerekkel kínai szülőktől.

Ez igen! Le a kalappal előtte! Jellemes kereszténydemokrata hozzáállás! Hiszen a kutyát nem érdeklik más emberek és kultúrák. Mit is jelenthet az a szó, hogy szolidaritás? Valami idegen szó lehet, amit senki sem ért, és nem is praktizálja. Pláne Szlovákiában. Pedig az élet vele sokkal egyszerűbb lenne. Hiszen miről is szól az élet, ha nem az egymás iránti kölcsönös tiszteletről?

A Bumm-ot idézve: „Az állam a tárcavezető elmondása szerint elsősorban a magasan kvalifikált, iskolázott embereket várja, akik olyan helyeket töltenének be, ahol hiány van szlovákiai szakemberekből. Ezen területek meghatározása a munkaügyi minisztérium feladata lesz.  A tárca feladata az lesz, hogy határozza meg azokat a kvalifikált pozíciókat, melyek hiányoznak Szlovákiában.”

Mondanom sem kell, hogy a munkaügyi minisztérium már ki is adott egy jelentést, amelyben a legjobban hiányzó pozícióra, az épeszű politikusra keresnek embereket.

Ismertem egy lengyel leányzót, akivel még görögben találkoztam (sajnos már megházasodott). Ő használta állandóan a multkulti szót Athénban a baráti körre. Mondjuk volt is abban sokmindenki: jordán régész, kairói gyógyszerész (vegyész), marokkói gyökerekkel rendelkező francia csaj Párizsból, én (szlovmagyar egyén, néha szlovák, néha magyar, de neveztek már „Ámerikánosznak“ is az egyik görög szigeten a helyi bennszülöttek), egy-két német, indiai, bangladesi miniszterelnök fia, spanyol, stb. meg pár bennszülött athéni. Mondjuk a lengyel csaj is minimum  2 állampolgársággal rendelkezett: az egyik természetesen a lengyel volt, a másik meg a nigériai, mivel ott látta meg a napvilágot. Erről mindig Csisztu Zsuzsa jut az eszembe, aki az egyik olimpián azt mondta egy dél-afrikai születésű aztán később felvett kanadai nemzetiségű sportolóra, hogy „nem szülőföldjén látta meg a napvilágot“. Hát ezen mindig könnyeztem.

 hirdetes_810x300  

Most egy olyan csapattal játszok negyedik ligát, ahol van egy ukrán, egy lengyel, két szlovmagyar, két francia, egy macedón, egy szerb, egy angol, két ekvádori, két török gyerek. Az egyik török beszél magyarul, legalábbis pár szavat, a többit meg fokozatosan tanítjuk. Amúgy viszonylag sok dél-amerikai van errefele. Múltkor résztvettünk egy dél-amerikai tornán is Ekvádorral, Paraguayjal, Mexikóval, stb… meg mink indultunk, mint „Internacionálé”. Talán meg is szereztük a bronzérmet, vagy vlmi hasonlót, már régen volt. Az egyik szintén összeurópai nemzetközi tornán meg majdnem indultunk mint hivatalos tiszteletbeli lengyel nemzetiségű csapat. De sajnos nem lett belőle semmi, mert nem jött ki a létszám.

Lipšic és a szlovák politika úgy általánosságban elmondva eléggé el van tájolva. Mert a multikulti előnye, hogy más életstílust és életérzést is megismer az ember. Nem csak azt, ami körötte van. Én például sokat tanultam a görögögtől. Mondjuk nem sok jót, de az még simán belefér. Pl. hogy állandóan puszilgatják egymást. Ez kedvemre való volt. Ezt főleg a húsvéti ünnepekkor éreztem meg. Ott, ha jól pozicionál az ember, akkor sok örömben lehetett része. De hasonló a helyzet a franciáknál is. Ott törvényileg kellett betiltani a csókolózást a vasúti peronokon, mert állandóan késtek a vonatok miatta… Hajjaj, régi szép idők… Ilyet a pozsonyi vasútállomáson el sem lehetne képzelni. Nem hogy még csókolózni, de még puszilgatni sem látni embereket. Szörnyű.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a multikulti fontos dolog. Rámutat hibáinkra, berögződött szokásainkra, más megvilágításban mutat be bennünket magunk előtt. Mert tényleg más, ha az ember mindennapi hozzáállásával és szlovákiai magyar szemével figyeli magát, vagy egy idegen (más kultúrájú) ember szemével próbál nézni magára. Ezt így szavakban nehéz elmondani, ha az ember nem érzi át. Néha komolyan ösztönzően hat. Mert tényleg, ha az ember csinál valami szokatlant (vagy látszólag hülyeséget), akkor vitatkozhat a többiekkel, hogy „ez máshol másképp van és másképpen csinálják”. Mert az élet szórakozás. Az ember boldoggá tétele a cél, nem pedig a sárba való tiprása és a kedvének való elvétele az élettől. Például mindig csodálkoztam a franciákon. Beérnek pl. 9-re melóba, egy óra kávé, pár óra munka, ebéd, ebéd után egy órás kávészünet, kávé után pár órás munka, aztán hazafele és viszonylag rengetek szabadság, ha nincs szabadság, akkor sztrájk, max. 8 órás munka, és látszólag sokkal effektívebben dolgoznak, mint mi. Komolyan rejtély előttem, hogy hogyan csinálják. Pedig már jópárszor voltam kint náluk.

Lipšicre visszatérve üzenem neki, hogy mindig lesznek kisebb közösségek, akik kultúrájuk, nyelvük, közös múltjuk és témájuk szerint csoportosulnak. Ha akarja az ország, ha nem. Hiába írják törvénybe, a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb. Meg persze mindig abban a közegben érzi magát a legjobban az ember, amelyben felnevelkedett. Mint értelmes politikus, már tudhatná, hogy minél nagyobb az elnyomás, annál nagyobb az ellenállás. Most, ha rosszmájú akarnék lenni, akkor nyugodtan írhatnám, hogy „csoda, hogy értelmi képességei alapján túlélte az evolúció folyamatát”. De inkább nem írom. Inkább a kereszténydemokratákat sajnálom, hogy kereszténydemokrata elvek helyett nacionalista elveket vallanak a képviselőik. De hát ez a szlovák standard, mi vagyunk hülyék, ha meglepődünk ilyeneken. Hiszen a KDH pártja csak egy kultúrát és egy nemzetiséget tekint létezőnek, a többi csupán szemfényvesztés.

Az a baj, hogy Lipšic elvtárs, mint a többi okos politikus, csak a saját fejével gondolkozik, és ez nem biztos, hogy ez előnyére válik náluk. Mert legnagyobb hibájuk, hogy sosem képzelik bele magukat a többiek helyébe (ez alkalommal a beköltözött emigránsok helyébe). Személy szerint kíváncsi lennék, hogy hogyan viszonyulna Lipšic elvtársunk a helyi társadalmi viszonyokhoz, ha huzamosabb ideig (ne adj isten örökre) más országban kellene élnie. Elvei alapján 100%-osan beintegrálódna a helyi közösségbe, és barátait és családját is igyekezné meggyőzni róla, hogy ez az egyetlen helyes út, mert csak így csökkenthetik a terrorizmus veszélyét az adott országban. Elfelejtené, hogy valaha létezett „bryndzové halušky”, hogy Gustáv Husák volt a példaképe, és hogy az alap szlovák nemzeti hagyományok közé tartozott a magyarok rugdosása. Kiutazna pl. Örményországba, megtanítaná a családjával az örmény nyelvet, és otthon a családban is csupán azt praktizálná. Milyen szép kis irigylésreméltó idillikus élete is lenne. Öröm belegondolni.

No. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Nem sok mindent. Bizonyára Lipšic sokkal műveltebb mint mi, és sokkal jobban ért a témához nálunk. Hisz´ nem hiába belügyminiszter. Mert kik is vagyunk mi? Csupán egyszerű kisebbségi parasztok. Hogyan jutunk hozzá, hogy megkérdőjelezzünk szeretett kitanult belügyminiszterünk véleményét?

Amúgy Lipšicet mindig nagyra tartottam. Mármint abból a szempontból, hogy viszonylag elég fiatalon betört a szlovák politikai élet közegébe. De mint embert (sőt keresztény demokrata embert) eléggé le kell  hogy pontozzam. Karrierépítő jelleme mellett nulla moralitással és realitással rendelkezik. Mert amiket ő állít, és amelyekre építi az egész elképzelését, már alapjában rosszak. Mert most miért támadnák meg a bevándorolt kisebbségek Szlovákiát? A norvég események hatására? Breivik miatt? De hát Breivik sem a mongol kisebbséghez tartozott. Asszem norvég volt. Vagy talán ennyire félne Lipšic elvtársunk a szlovák néptől, hogy egyszer valakinél elszakad a cérna és kiirtaná szeretett kisebbségünket?  És ezt úgy akarja megakadályozni, hogy minden bevándorolt kisebbségi szlovák állampolgár lesz Szlovákiában és az egyetlen szlovák kultúrát fogja praktizálni?

Asszem béke Nobel-díjra kellene őt szavazni és az egész szlovák kormányt, mert ilyen korszakalkotó effektív ötlet ritka kevés embernek jut az eszébe.

Kapcsolódó cikkek:
SME – Podľa Lipšica multikulturalizmus zlyhal
Bumm – Lipšic: megbukott a multikulti

Megosztás:
Címkék: lipsic multikulti multikulturizmus slovensko
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!