Ne féljünk az anyanyelvhasználattól

Kétnyelvű nyomtatványaikat ingyen küldik szét a magyar polgármestereknek, ők viszont alig élnek vele. Önkormányzati Szabadegyetemet szervez  szakmai továbbképzésekkel, a kétnyelvűség számonkérése terén viszont még akadnak hiányosságok. Azt mondja, ennek elmaradását a választópolgárok „értékelhetik.“

Múlt hétvégén, október 10. és 13. között zajlott a Pro Civis Polgári Társulás immár hagyományosnak tekinthető Önkormányzati Szabadegyeteme. Őry Pétert kérdeztük.

Idén harmadszor rendezték meg a szabadegyetemet, hogyan értékeli az elmúlt hétvégét?

A III. Önkormányzati Szabadegyetem jól sikerült. Az idei évben is tartalmas és színvonalas előadásokat hallhattunk. A résztvevők az egész ország területéről érkező, az önkormányzati munkába aktívan bekapcsolódó személyek voltak. Ennek megfelelően élénk volt a vita is az egyes előadásokat követően.

Milyen gyakorlati segítséget kínál a szabadegyetem az önkormányzatainknak? Mennyire hasznosítják az elmúlt évek tapasztalatai alapján a polgármesterek, képviselők mindazt, ami elhangzik és amihez hozzájutnak? Gondolunk itt pl. a kétnyelvű formanyomtatványokra. 

A szabadegyetemen célja az elméleti tudás és gyakorlati tapasztalatok összevetése, valamint az, hogy a magyar önkormányzati szakemberek évente legalább egy alkalommal találkozhassanak egymással, és véleményt cserélhessek. Az egyes előadásokat követően élénk vita alakult ki arról, hogy ki, mit és hogy old meg a saját településén, ami nyilván folytatódott a kávészünetekben is. Sőt, arról is tudunk, hogy baráti találkozókat is egyeztetett egymással néhány önkormányzat. A kétnyelvű nyomtatványokat, törvényeket, dokumentumokat stb. a Pro Civis polgári társulás ingyen küldi el és teszi elérhetővé a www.onkormányzas.sk honlapon. A szabadegyetem nem a kétnyelvűség biztosításának céljával kapcsolatosan került megrendezésre.

   

Pár napja tették közzé  dél-szlovákiai önkormányzatok honlapjain a kétnyelvűséget vizsgáló felmerésük eredményeit. A tavalyi kép is nagyon lehangoló volt, és úgy néz ki, idén sem változott sok minden. Van igény egyáltalán a kétnyelvűségre, vagy csak pár önkéntes vesszőparipája ez?

A kétnyelvűség ebben az esetben nem igény, hanem a hatályos jogszabályok betartásának kérdése. Például a Tt. 184/1999-es valamit Tt 211/2000-es törvénye is meghatároz olyan feladatokat az önkormányzatok, illetve más jogi személyek esetében, amelyek betartása kötelező. A tapasztalt helyzet ezért nem lehangoló, hanem aggasztó: milyen jogállam az, amelyben a közigazgatási szervek ignorálják a hatályos törvényeket?

Milyen célt szolgál az Önkormányzati Szemle című szaklap és milyenek a tapasztalatok? Mennyire olvassák rongyosra?

Az Önkormányzati Szemle negyedévente, 3900 példányban jelenik meg. A lap célja, hogy az önkormányzati szakemberek (polgármesterek, képviselők, főellenőrök stb.) részére magyar nyelvű szakmai segítséget nyújtson. A visszajelzések pozitívak.

Mit lehet tenni annak érdekében hogy a kétnyelvűségről ne csak beszéljünk és írjunk, hanem lássuk is?

Éljünk jogainkkal, és tartsuk be a kötelező törvényi előírásokat.

Ön az MKP önkormányzati alelnöke is egyben. Önhöz tartoznak azok a polgármesteri hivatalok, amelyek kétnyelvűségi szintjéről az ön polgári társulása állít ki kiábrándító bizonyítványt. Mit kellene másképp tenni?

Alapvetően el kell, hogy mondjam: a polgármesteri hivatalok önálló intézmények, senkihez nem tartoznak, legfeljebb a választópolgárokhoz, hiszen az élükre a polgármestert a választások során választják ki. Hogy mit kell másképp tenni? Nem szabad megijedni az anyanyelvünk használatától és igyekezni kell a már említett törvényeket betartásán kívül egyéb plusz jogokat kivívnunk, mégpedig úgy, hogy  bátran élünk jogainkkal.

A felmérés adatait az alábbi grafikon szemlélteti:

Lengyel Diana

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Ajánlott cikkek:

Helyi igénytelenség – magyaroknak szlovákul