Mese a fehér juhászról és nyájatlan akláról

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény juhász hűséges komondorjával a szebb napokat is megélt Birkiában – vagy, ahogy a régiek nevezik, az egykori Uborka Paradicsom Feltája. Derék juhász volt ő, felkapaszkodott még a Napra is, ha kellett, de fiatal kora ellenére két akolból is kipenderítették egyhamar, ahol csak szerencsét próbált. Maga sem tudja miért, de sehol sem értették meg nagyszabású vízióit, amivel a juhok jogkorlátmentes életét biztosítaná, és felvirágoztatná sanyarú, keserves életüket.

Jutott hát eszébe egyszer – miközben a már 10 esztendeje írott könyvének immáron második oldalát körmölte egy jegenyefa árnyékában -, hogy nincs mese tovább, ha nem megy másként, hogy megmentse az általa oly szeretett juhokat, hát saját aklot kell alapítania. Csakhogy pénze nem volt szegény párának, ezért elpanaszolta tervét korábbi nagyhatalmú gazdájának, Bacchusz Beerkának. Faramuci ember volt ám a Nagyúr az egyszer biztos, szerencsétlen bohócnak tartotta a bojtárt, de alamizsnával mégis kiszúrta fehér szemét. Merthogy ördögi terve támadt nagyságának, megosztani tovább a böszme birka társadalmat. Két kézzel kapott a lehetőségen a bugyuta kis juhász, talán bele sem gondolt igazán, mire is adja vénülő bús kobakját.

 Kövesd a Körképet Facebookon, plusz tartalommal!

Istenfélő ember volt a mesénk bősz hőse, sőt még templomba is elment imitt-amott karácsony idején, már ha volt arra ki lefényképezze. Mondotta volt, hogy megannyi szépen fésült juh jár oda, elhatározta hát, hogy megfogadja, amit az öreg plébános mond, és elnevezte fantázia szülte aklát Mennyei Kívánság Délibáb Szalmakazlának. Ám Birkiszlava népe igencsak faramuci társaság, s egy percig sem átálkodtak különböző akadályokat gördíteni juhászunk elé.

10 ezer juh belebégetése ugyanis a feltétel – szól a törvény – egy új akol létrehozásának. „Baj egy szál se,” – szólt a pásztor – „hű társammal együtt számunkra ez nem lehet akadály.” Neki is láttak hát, hogy összegyűjtsék a bégetések számát, ám a Juh Közösség Akla gyorsan megneszelte eme dolgot, ami igencsak bántotta megcsontosult csőrét. Ördögi fondorlattal okkult tudományokat is latba vetve még Luciferrel is lepaktáltak, hogy megakadályozzák ihászunk merész tettét. Nem tehetett másként a Bitúnok – Híd fekete-fehér vegyes birka akol sem, akikről köztudott volt, hogy nem a birka színe, sokkal inkább husa számít emigyen. Együttesen, földön túli erőket mozgósítva tették, hogy esőt, szelet – sőt kimondani is félelmetes -, de télvíz beálltával, aljas kommunista módon még havat is küldtek ellene. Ám eltántorítani ezzel sem tudták a botcsinálta akológust.

   

Birkia hatóságai és központi hivatala viszont dörzsölt egy banda, újabb módszerességet fundáltak ki akadályozás képpen, ha mindez mihaszna. Méghozzá, hogy 1 év határidőt szabtak a bégetésgyűjtésre neki. A határozat kegyetlenül keményen hangzott: ha nincs meg a 10 ezer szignó le is út, fel is út, ezt diktálja a debirkáció. Ámbátor ilyen körülmények között még a birka sem béget, meg hát ugye gyapjas legyen a patáján, ki még hisz az aklok rendszerében. Mit lehet mit tenni a hivatal mégis diadalmaskodni tudott.

De nagyon téved az, aki most azt hiszi, hogy a fehér lelkű juhász feladta ádáz küzdelmet. Igaz komondorja azzal állt elő, hogy ha nincs más hátra, vigyék hát vásárra a bőrüket.  Maradt még némi költeni való a tarsolyban, amit még a nagyúrtól kaptak. Elmentek hát, hogy szemügyre vegyék, mit kínál a kofa fergeteg. De nagy szerencséje volt ám a juhász bátyáméknak, hiszen a Vakmerő Birkák Kiüresedett Akla éppen árulta irhás bőrét. Mit ad Isten, ráadásul még a Szemfényvesztő Unió Sosemhallott Frakciójának Jelentéktelen Ügyekkel foglalkozó főosztályának is tiszteletbeli tagjai voltak egykoron. Meg ös örült a juhász, pedrett egyet bajuszán, s megköttetett az üzlet sebtében, ott a helyben pusztán. 30 ezüst súlyának ellenében, fabatka értékű portéka övéké lett ippen.

Lett is tőle nagy-nagy örömködés, de hogy ki nyalja ezt majd be, az már más kérdés. Az akolmunka árán a juhoknak már nincs gyapjuk, centis sem. Farkaslakomák révén fajtájuk is ritkult rendesen. A juhász meg csak hajtja és hajtja a maga aklát, de közönség nélkül csak farkastanya lesz félő, semmi más.  A mese még folytatható lenne napestig, értelme eddig sem volt, csak egy hevenyészet krucifix. De tudva lévő, hogy a felnőttek valós világában megtörténhet bármi, még ily böszmeség is, csinálja ezt akárki. És hogy a mesének tanulság híja ne legyen, jól véssétek eszetekbe: Homo homini Lupus est. Nincs ez másképpen most sem.

Medve Gábor

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!