Javában zajlik a szlovákiai választási kampány, bár erről sokan legfeljebb az utak mentén sorjázó óriásplakátok jóvoltából értesülnek, hiszen ma már csak a legelszántabbak követik a tévécsatornák politikai vitaműsorait, és az újságolvasók is inkább a bulvárhíreket és a sporteseményeket olvassák a kommentárok és az esélylatolgatások helyett.
Persze emellett főleg Dél-Szlovákiában különböző elnevezéssel egymás után szervezik a kampányrendezvényeket, ahol a választóknak jobb esetben alkalmuk nyílik többet is megtudni egy-egy párt programjáról és bőven hallhatnak a jelöltek szájából ígéreteket, megoldási ötleteket a problémákra.
Aztán jöhet az ismert művész, hogy kellemes hangulatot teremtve elandalítsa, vagy éppen felvidítsa a hétköznapok rohanásában megfáradt polgárt. Így megy ez már jó ideje a választások közeledtével, aztán a nagy esemény utáni napon már egyetlen pártot sem érdekel, hogy mit gondolnak róla a választók, elvégre a szerepük csak annyi volt, hogy elmenjenek az urnához és bedobják a voksukat.
De mostanában ezeknek a kampányoknak van egy új eleme is: az egyes pártok szimpatizánsai (vagy éppen „aktivistái”) előszeretettel rendeznek afféle bokszmeccseket a leglátogatottabb közösségi oldalakon, és mindig előhúznak valamit, amivel bosszanthatják az ellentábort. Van, hogy egyszerűen provokálják egymást, máskor viszont a bejegyzések alapján sokkal súlyosabb diagnózist is fel lehet állítani az illetőről.
Most-Hdas pénzosztó bizottsági tagok
Különösen a MOST-HÍD szimpatizánsai jeleskednek ennek az adok-kapoknak a gerjesztésében. Heteken át a Csemadok volt a céltábla, mert elkötelezte magát az MKP mellett, sőt a magyarországi támogatások elosztását is felhasználták a lejárató kampányban, csak éppen arra nem voltak hajlandók válaszolni, hogy milyen alapon osztják el a szlovákiai adófizetők pénzét a kisebbségek kultúrájának támogatásakor, ahol a kuratóriumokban többnyire a MOST-HÍD által jóváhagyott tagok ülnek.
Legutóbb a közismerten MOST-HÍD-as kötődésű Hégli Dusán követelte, hogy az Ifjú Szíveket is vegyék fel a Magyarországon számon tartott felvidéki nemzeti jelentőségű intézmények jegyzékébe. Senki sem vitatja a társulat szakmai színvonalát, de a szlovák állam által alanyi jogon támogatott együttesről van szó, táncosai fizetést kapnak, míg a hasonlóan kiváló Szőttes különböző pályázatokból igyekszik megszerezni azt a pénzt, amely biztosítja a túlélését és a működését.
Arról sem szívesen hallanak a vegyespárt emberei, hogy amióta a parlamentben ülnek, semmi érdemleges nem történt a szlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetének javulásában. Sőt, életveszélybe kerültek a magyar kisiskolák, könyvkiadók szűntek meg, köztük a Kalligram is, amelynek pedig a MOST-HÍD szürke eminenciásának számító Szigeti László volt az alapító-igazgatója és mellesleg Bugár Béla „szerzőtársa”.
Héger Rudolf sem válogatott az eszközökben
A vegyespárt szimpatizánsai az MKP-ra meg a civilekre mutogatnak, hogy csak a szájukat jártatják, de semmit nem tesznek a felvidéki magyarság problémáinak megoldása érdekében.
A legújabb eset azonban igencsak elgondolkoztató. Az a Héger Rudolf, aki néhány éve még az MKP kampányának egyik főszervezője volt, most a MOST-HÍD képviselőjelöltjeként illegeti magát a pozsonyi tömegközlekedés járművein elhelyezett plakátokon, valamint a világhálón is, ahol a jeles színművész, Dráfi Mátyás barátságával visszaélve önmagát dicsőítteti.
Dráfiról köztudott, hogy elkötelezett MKP-szimpatizáns és nem kedveli a vegyespártot. Emiatt is okozott nagy felháborodást, hogy Héger Rudolfot ajánlja a választók figyelmébe. Azóta tudomásunk szerint az ominózus videó eltűnt a világhálóról, és Dráfi is visszavonta, amit Hégerről mondott, bár továbbra is barátságáról biztosította, akivel sok dolgot csináltak együtt.
Nyilván csak azt az arcát ismeri, amely rokonszenvesnek mutatja a magát sikeres kultúraszervezőnek beállító Hégert, de nem sokat tud a pénzért mindenre kapható, a luxust fenemód kedvelő és az egyszerű embereket mélységesen lenéző Hégerről, akinek arroganciáját már sokan megtapasztalhatták.
Pfundtner Edit is újra Mostos lett
A Csallóköz útjait járva azt látjuk, hogy a MOST-HÍD választási plakátjairól főleg Bugár Béla, Csicsai Gábor, Érsek Árpád, Simon Zsolt és Pfundtner Edit néz vissza ránk, a párt alelnökasszonyát, Lucia Žitňanskát legfeljebb a Pozsonyban élő vagy dolgozó magyarok láthatják. Annál többször találkozhatnak vele a szlovákok lakta régiókban, és persze a vegyespárt más szlovák jelöltjeinek arcmásával is, ott viszont a magyarok hiányoznak.
Érdekes az is, hogy ezekről a szlovák jelöltekről (egy-két botrányt kavaró keleti fickót is beleértve) a világhálón kardoskodó most-hidas magyarok nem beszélnek, pedig jó lenne tudni, hogy kik ők valójában és mit szeretnének. Eddig többnyire csak akkor hallhattunk róluk, amikor látványosan kiléptek a pártból, de többnyire megtartották parlamenti mandátumokat.
Vajon miért volna a felvidéki magyar választók érdeke, hogy szavazataikkal szlovákokat segítsenek a törvényhozásba? Annál is jogosabb a kérdés, mert a Bugár-rajongók még azzal is előszeretettel érvelnek az interneten, hogy minden elveszett MKP-s szavazat (mert abban biztosak, hogy a magyar párt nem jut be a parlamentbe) a Fico vezette Smert erősíti.
„Charakter rozhoduje.” Tényleg?
Ez az elképesztő érvelés rendszeresen visszaköszön a világhálón, miközben a korábbi választások tapasztalataiból tudjuk, hogy a MOST-HÍD-ra voksoló szlovákok elsősorban szlovákokat karikáznak és a preferenciaszavazatok segítségével több magyar jelöltet is „kigolyóztak” már a parlamentből (emlékezzünk csak A. Nagy Lászlóra…)
A plakátokon olvasható szlogenek némelyike is megérdemelne egy alaposabb elemzést. Abban a kampányközpontban, ahol ilyesmit kiagyaltak nem igazán érzik a magyar nyelv finomságait, de nem kizárt, hogy valamilyen szlovák szöveg tükörfordításával van dolgunk. Az egyik rejtélyes szlogen, amely a „demokrációt” ünneplő Érsek Árpád, valamint állandó csallóközi útitársa, Csicsai Gábor képe alatt olvasható, így indul: „Most erősen ésszel…”
De Bugár Béla vagy Lucia Žitňanská plakátján is falsul hangzik a „Charakter rozhoduje” fordulat, elvégre mindkét személy korábban egy másik pártban játszott meghatározó szerepet, tehát joggal kérdezhetjük, hogy miféle „jellemre” is céloznak itt?
De hogy ne csak a vegyespártról essen szó, nézzünk körül az MKP háza táján is. A képviselőjelöltek között akadt néhány „fekete bárány”, bár ők nem a párt tagjaiként, hanem a „Közös akarat” jegyében kerültek a listára. A legismertebb eset a 150. helyen szerepelt gútai Halász Béla „magánszáma” volt. Ő egyetlen pozsonyi óriásplakátjával vált közismertté, amelyen az autonómiát állította a középpontba.
Az autonómiáról nem beszélni kell, hanem csinálni
Szó se róla, az utóbbi hónapokban valóban gyakran szerepelt a közbeszédben ez a fogalom, de az az igazság, hogy érdemi párbeszédet nem sikerült elindítani erről a kérdésről, és nem egészen világos, hogy a listáról időközben eltávolított jelölt miért éppen így akarta tematizálni a dolgot.
Természetesen a világhálón a most-hidas huhogók előszeretettel gúnyolódnak ezen, megjegyezve, hogy az MKP csak olcsó fogásnak szánta az autonómia felvetését, de igazából maga sem gondolja komolyan. Persze ezt mondja a harmadik „magyar párt” internetes apostola, Mikuláš Krivánsky is, akiről tudni kell, hogy egy Belgiumban élő kassai, és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) nevű szerveződés aktivistája.
A párt elnöke az a Fehér Csaba, aki korábban a komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója volt és nehezen követhető elképzeléseivel zavaros állapotokat teremtett az intézményben. Később a MOST-HÍD komáromi önkormányzati képviselőjelöltje volt, néhány hónapja pedig az MKDSZ elnökeként bukkant fel ismét a felvidéki magyar glóbuszon.
A párt „üdvöskéi” között akad néhány nyugdíjas újságíró, sebeit nyalogató bukott polgármester, és nyilván több jó szándékú, de naiv ember is, akik ismét a csodára várnak, sőt nem félnek az autonómiát is kiírni az óriásplakátra.
Kétségtelen, a hintalovon becsukott szemmel ülő embernek is lehet olyan érzése, mintha nyargalna, de ha kinyitja a szemét, rádöbben, hogy egyhelyben vágtatott.
HOMÉROSZ
Nyitókép: funzine.hu
Megosztás:
Címkék: A. Nagy László autonómia Bugár-rajongók Csallóköz fejlesztése Csicsai Gábor Dél-Szlovákia Dráfi Mátyás Duna Menti Múzeum elveszett szavazat Érsek Árpád Fehér Csaba fekete bárány Fico Főoldal Halász Béla Héger Rudolf közös akarat kuratórium Lucia Žitňanská Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Mikuláš Krivánsky MKDSZ MKP Most-Híd óriásplakát parlamenti választások 2016 Pfundtner Edit Simon Zsolt SMER Solymos László szürke eminenciás választási kampány
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Grofer Bendegúz
2016. febr. 14. 17:07Tisztelt és kedves Homérosz! Minden elismerésem a cikkéhez. Ilyen ügyes, burkolt, fotókkal megtűzdelt PR / reklám anyagot a Palló párt parlamenti választási kampány dicséretére már rég nem olvastam. És hogy egy pár mondat erejéig, ködösítésként megemlíti az MKP-t és a MKDSZ elnevezésű gerilla csapatot is, ez már csak egy sovány adag tejszínhab a tortán. Mint ahogy ezt a klasszikusokkal szokás tenni, idéznék egy mondatot a cikkéből, ami a hozzászólásom tartalmi lényege: „Az autonómiáról nem beszélni kell, hanem csinálni.” Az Ég áldja meg, Kedves Homérosz! Kinek üzent ezzel a mondatával? Vagy egy óhajt, sóhajt fejezett ki? Maga ismer valakit, aki Felvidéken ténylegesen is akarna Autonómiát? A Palló párt: Az Autonómiát nem akarhatja, mert ezzel elidegenítené és elriasztaná az államalkotó nemzet szavazóit. Mert a Felvidéki magyar szavazóktól immár semmi esélyünk sincs begyűjteni a parlamenti küszöb átlépéshez szükséges szavazatokat. Elvégre a magyarok a Palló pártban már csak kissebséget alkotnak. A Palló pártot immár egy ambiciózus Pozsonyi specifikus „felekezeti csoport” menedzseli (elismerem, beszari vagyok megnevezni ezt a felekezetet), akik hasonlóan gondolkodnak, mint a Palló párt magyar ajkú elnöksége: Megbocsáthatatlan vétek lenne most kimaradni a hatalomból. Megszoktuk, „profi” kabinet politikusok vagyunk. Kényelmes és magas szintű megélhetési lehetőséget tudunk így magunknak biztosítani. Nem is beszélve arról, hogy az elkövetkezendő két választási időszakban az „elfogyasztható” EU források volumene elképesztő összeg: 15,5 milliárd Euró. Ami Szlovákia nemzeti össztermékének majdnem az egyötöde! Ebben az esetben a szárazföldi nimfa Szirének „Hatalomvágy” című slágerének a csábítása mágikusan erős. Az MKP: Az utóbbi időben egy „pseudotudományos” nyelvész, szóelemző és fogalomértelmező csapattá fokozta / alacsonyította le magát. Ők állítólag nagyon is akarnak „valamit”, amit nem szabad kimondani, megnevezni. És aki ezt megszegi, könyörtelenül lesújtanak rá. Köszi, hogy a cikkében kibiggyesztette az „áldozat” Halász Béla óriásplakátját. Mellesleg: Elvileg is érdekelne, hogy az MKP milyen ok(ok) miatt és milyen (testületi?) döntés alapján tiporta el a saját listájának 150-ik helyéről ezt a fiatalembert. Tisztelt Homérosz! Ezennel „ünnepélyesen” megcáfolnám az idézetét: Hogy lehet Autonómiát „csinálni”, mikor még nem is akarunk/tudunk/szabad/lehet róla beszélni? Még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán mit, hogyan és kivel is lehetne, kellene ezt „csinálni”! Nem akarom untatni a monológommal a nagyérdemű olvasót. Szerény véleményem szerint az Autonómia megér egy „kis vitát”, magyarosan „brainstorming”/ ötletrohamot. A nagy Plátói kérdés pedig így hangzik: Hol találhatók partnerek a mai Felvidéken ehhez az ötletezéshez? Grofer Bendegúz [email protected] Valahol Felvidéken, 2016.02.14.
A kommenteket lezártuk.