Az MKP-Most-Híd hosszú vesszőfutása: Hová tűnt 85 ezer választó?

Nyitókép forrása: Körkép.sk/archív

Ma újra tárgyalóasztalhoz ülnek az MKP és a Most-Híd politikusai, hogy megbeszéljék, van-e értelme, és ha igen, milyen formában az összefogásnak. Ennek apropóján megnéztük az elmúlt húsz év választási statisztikáit.

Az eredmény lesújtó. Az adatok alapján egyértelműen kitűnik, hogy a 16 magyarlakta járásból összesen eltűnt 85 ezer MKP  választó, miközben több mint 40 százalékkal csökkent a választási kedv 2002-höz képest.

Ezúttal nem is annyira az arányokkal foglalkoztunk, hanem a mennyiségi számokkal. A 2020-as választások és az új pártok megjelenése növekvő szlovák választói mozgósítással jár majd.

   

Tehát a magyar vonatkozású pártok sem engedhetik meg maguknak, hogy megelégedjenek az urnákhoz járulók töredékének szavazataival.

A még egységes MKP fénykora 2002-ben volt. Akkor több mint 313 ezer szavazatot gyűjtött be, azaz tízezerrel többet, mint a Mečiar-rendszer megdöntésekor 1998-ban. A 16 magyarlakta járásból 14-ben kapta a legtöbb szavazatot, több járásban nem volt más párt, amely labdába rúghatott volna.

Baljós árnyak

Az első törésvonalak 2006-ban jelentkeztek. A statisztikákból jól látszik, hogy a szlovákok távolmaradása miatt a párt arányilag még jobban tudott szerepelni, de abszolút számokban már 42 ezer szavazattal kevesebbet kapott.

Érdekes módon nem a vegyes területek morzsolódtak, hanem olyan bázisok, mint a Komáromi és Dunaszerdahelyi járás. Ennek nyilvánvaló oka az elégedetlenség. Az Érsekújvári járásban ugyanakkor látványosan előretört a Smer.

Még érdekesebb, hogy 2010-ben, a pártszakadás után a két párt együttvéve ugyan növelte szavazatai számát 2006-hoz képest, de a nyolc évvel korábbi fénykorához viszonyítva így is harmincezerrel kevesebbet kaptak (úgy, hogy közben vegyespárti oldalon szlovákokkal bővült a voksolók csoportja).

A kezdeti eufória eltűnt, és két évvel később az előrehozott választásokon az MKP és a Most-Híd együtt már csak 231 ezer szavazatot kapott a déli járásokban. Ez 40 ezerrel kevesebb, mint tíz évvel.

2016-ban oda jutottunk, hogy  a déli járásokban a két párt szavazóbázisa 85 ezer fővel csökkent (Pozsonyt és Kassát is beleszámítva a csökkenés mérsékeltebb, 68 ezer fő).

Érdekes annak megvizsgálása is, hogy honnan érkeztek a választók. 2002-ben az MKP-ra leadott szavazatok 90 százaléka származott a 16 magyarok által lakott déli járásból (Pozsony és Kassa nélkül). 2016-ban az MKP aránya 97 százalék, a Most-Hídé 60 százalék (!). Még ha Pozsonyt és Kassát is a magyarlakta régiókhoz vesszük, akkor is egyértelmű, hogy

a Most-Híd 2016-ra teljesen elvesztette regionális, vagy nyíltan fel nem vállalt „félmagyar” jellegét, és megnyitotta a pszichológiai kaput a szlovák pártok előtt.

Ha sorba rakjuk a számokat, lesújtó eredményt kapunk.

Tizennégy év alatt 85 ezer választópolgár fordult el a két párttól összesen csak a 16 magyarlakta járásban. Ők vagy szlovák pártokra szavaztak, vagy távol maradtak a választásoktól. A déli járásokban 41 százalékkal járultak kevesebben az urnákhoz, mint 2002-ben.

2002-ben a magyarlakta járások választásra jogosult személyeinek 25,15 százalékát sikerült az urnákhoz csábítania az MKP-nak. Tizennégy évvel később a ketté szakadt párt együtt már csak a 16,5 százalékukat tudta megszólítani.

Ezek az adatok több érdekes sejtést és tényt is megerősítenek.

1. Az MKP-választók forgácsolódása már 2002 után megkezdődött a Bugár Béla vezette párt egyre inkább meghátráló politikája miatt. Lekerült az asztalról a Beneš-dekrétumok ügye, az autonómia, a nyelvhasználati és oktatási kérdések java, és beigazolódott Duray Miklos 2002-es burkolt utalása is: gazdasági lobbiérdekek határozzák meg a párt céljait, nem pedig a nemzetpolitika.
2. Egyértelműen a Most-Híd a felelős azért, hogy a déli régiókban megnyílt a lehetőség a szlovák pártok előtt.
3. A szavazatok több tízezres nagyságrendű csökkenése azt is jelzi, hogy az ország déli részén élő emberek nem voltak elégedettek sem az MKP, sem a Most-Híd politizálásával, ám alternatívájuk nem nagyon akadt. Ezért drasztikusan csökkent a szavazókedv. A legdurvább csökkenés a Rozsnyói és a Komáromi járásban történt.
4. A Most-Híd hiába nyitott a szlovákok felé, az csak a felszínen maradást segítette, azt is csak átmenetileg. Gyakorlatilag nem volt sikeres, még ha egy ideig a nagyvárosokban jobban is tudott mozgósítani a szlovák pártoknál.
5. 2002 és 2016 között minden járásban csökkent az MKP és a Most-Híd-kra szavazók száma, kivéve Pozsonyt. Ott 2 százalékkal nőt. (Ők lehettek az azóta már szintén távozott, vegyespártra szavazó kávéházi értelmiség.)

És hogy mi következik mindebből?

Tartalmi és személyi megújulás nélkül az összefogás nem hozza vissza az elveszt(eget)ett bizalmat és választókedvet.

Körkép.sk