Szlovák politikai sakkjátszma: A Smer veszélyben, de van B és C terve

Nyitókép forrása: kollázs/körkép.sk

Robert Fico hétfői sajtótájékoztatójának egészét annak az eseménynek szentelte, hogy a jobboldali-liberális-konzervatív ellenzék megnemtámadási szerződést kötött. A paktumból egyelőre csak az OĽANO marad ki a releváns pártok közül. A Smer elnöke nem véletlenül érezte szükségét külön foglalkozni a történésekkel.

Az ellenzék ugyanis az első igazi jelét adta annak, hogy képes valamiféle összefogásra a kormányváltás érdekében. Ez minimum arra elég, hogy leszereljék a Smer azon kijelentéseit, miszerint megosztottak és csak vitázni képesek. E narratívának a helyét most átvette az, hogy ezeket a pártokat semmi más nem köti össze, csak a Smer-ellenesség.

Robert Fico az ominózus sajtótájékoztatón nem zárta ki az ĽSNS-szel való együttműködést. Kizárta ugyan a fasisztákkal közös kormány lehetőségét, de nem mondta ki az ĽSNS nevét. Mióta ugyanis Fico egykori osztálytársa, Jaromír Čižnár főügyész egy elbaltázott beadvánnyal sikertelenül próbálta betiltani a Mi Szlovákiánk Néppártot, Kotlebáéknak papírjuk van arról, hogy nem fasiszták, miközben fokozatosan próbálják retorikájukat szalonképesebbé tenni.

   

Egy Smer-SNS-ĽSNS kormánykoalíció létrejöttének megvan az esélye, de egy ilyen formáció külpolitikai következményei beláthatatlanok lennének, amit nyilván a Smer elnöke is számításba vesz.

Egy sikertelen kormányalakítás katasztrófa lenne a Smer számára

Fico azt is elmondta, hogy mindent megtesz azért, hogy elkerülje az előrehozott választásokat. Nem véletlenül. Egy olyan országban, ahol a politika felett ott állnak az oligarchák, nagy a kormányalakítási kényszer (az idő pénz).

De más megfontolások is meghúzódhatnak a háttérben. Egy sikertelen kormányalakítási hercehurca és egy újabb választás kiírása veszélyes következményekkel járhat a Smer számára. Jövőre ugyanis a parlamentnek két fontos szavazást is meg kell ejtenie: új főügyészt és új speciális ügyészt kell választania. A Threema-üzenetek jóvoltából ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy különösen a Smernek van félnivalója, ha nem az ő jelöltjeik foglalhatják el az említett posztokat.

Kettős beszéd – valójában az ellenzék sincs kizárva

Érdekes, hogy Robert Fico nem zárta ki az ellenzéki pártokkal való együttműködést sem, bár vehemensen támadja őket. A Gorilla-felvételnek köszönhetően ma már tudjuk, hogy 2006-ban az SDKÚ-val is hajlandó lett volna kormányt alakítani. Nehéz elképzelni, hogy a választás másnapján elutasítaná az ellenzék bármelyik pártját, ha azzal kezelhető, hárompárti kormánykoalíciót tudna kialakítani.

Erre a jelek szerint maguk a smeresek is láttak esélyt. Néhány hete Peter Pellegrini (Smer) kormányfő úgy nyilatkozott, hogy elfogadható partnernek tekinti Andrej Kiskát is.

Érdemes odafigyelni az időpontokra. Pellegrini egy hétvégi vitaműsorban elejti, hogy Andrej Kiska pártjával is hajlandó kormányozni. Majd Robert Fico csak azután kezdi el támadni az ellenzéket és különösen Andrej Kiskát, miután némi szervezési huzavona árán a Za ľudí végül szintén csatlakozott az ellenzéki megnemtámadási szerződéshez, és miután a paktum szövegezésébe bekerült a Smer elutasításáról szóló passzus.

Az ĽSNS-nek így is, úgy is lesz feladata a parlamentben

Azt is a Gorilla felvételből tudjuk, hogy Robert Fico még a 2006-os választások előtt (a Haščáknak tervként felvázolt Smer-HZDS-SDKÚ koalíció kapcsán) számított az SNS és a KSS (Szlovák Kommunista Párt) csendes támogatására. Ezzel gyakorlatilag alkupozícióba került volna a koalíciós partnereivel szemben (például egy előrehozott választások megszavazása lehetetlenné vált volna).

Ez a feladat a Smer stratégiájában most az ĽSNS-re hárulhat. E körülmény szintén alátámasztja, hogy Ficoék valójában nem idegenkednek az ellenzéki pártokkal való együttműködéstől, de eszközökre van szükségük ahhoz, hogy korlátozzák leendő partnereik mozgásterét.

Kiöregedett „nagyágyúk”

Persze itt is van B-terv. A politikai palettán váratlanul megjelent Vladimír Mečiar, néhány héttel korábban pedig Štefan Harabin. Az előbbi a Szlovák Liga listavezetőjeként, az utóbbi a Haza (Vlasť) élén vág neki a választásnak. Közös jellemzőjük, hogy nyilatkozataikban problémaként beszélnek Szlovákia NATO-tagságáról és az amerikai-szlovák kétoldalú katonai együttműködési szerződésről – amely adott esetben amerikai katonák állomásoztatásával is járhat.

Mečiar és Harabin népszerűsége nem elhanyagolható, de egyelőre erősen kétséges, hogy elérik a bejutási küszöböt. Arra azonban tökéletesen megfelelnek, hogy azzal kampányoljanak, amit a Smer képviselői nem feszegethetnek, mert nem kérdőjelezhetik meg Szlovákia nyugati irányultságát.

Bevihetik a köztudatba a Szlovákia területén állítólag létesülő amerikai támaszpontok kérdését, megágyazva annak a retorikának, amivel a Smer később megmagyarázhatja egy ĽSNS-szel való együttműködés szükségességét, de akár egy ellenzéki liberális párttal kötött koalícióét is, amely „megakadályozná” az amerikai hadsereg megjelentését az országhatárokon belül.

Veszélyérzet és taktika

A mai helyzet azt mutatja, hogy a Smer veszélyben érzi pozícióját, annak ellenére, hogy preferenciái érdemben már nem nagyon fognak csökkenni a választások előtt. Ez a veszélyérzet abból fakad, hogy a választások kimenetele minimum jóval nagyobb véráldozatok meghozatalára kényszerítheti 2020-ban, mint 2006-ban vagy 2016-ban. A másik lehetőség, hogy teljesen ellenzékbe szorul.

Az alkupozíció növelése érdekében a Smer kettős taktikát alkalmaz: egyrészt az előrehozott választások elkerülésére hivatkozva nem csapja rá az ajtót az ellenzéki pártokra, másrészt, készíti elő a terepet egy esetleges ĽSNS-szel közös koalíció létrehozásához. A szép a dologban, hogy a második taktika nyomást gyakorolhat az ellenzéki pártokra is.

Ez azt is jelenti, hogy a Smer tervének sikere kizárólag az ellenzéktől és annak egységétől függ. Magyarul: a fő kérdés az, lesz-e egy újabb Procházka vagy egy újabb Bugár, aki bevállalja a választói átverését.

Körkép.sk/KL