A „progresszív puccs” előtt darabjaira hullott a politikai mezőny, nincsenek oldalak, sem szövetségesek

Nyitókép forrása: SITA/Diana Černáková

Teljes a bizonytalanság a jövő csütörtökön esedékes rendkívüli parlamenti ülés körül, amelyen az SaS és a HLAS közös, Heger-kormány elleni bizalmatlansági indítványát fogják tárgyalni a képviselők. A Sme rodina szerint az SaS progresszív puccsot próbál kieszközölni, és nem zárta ki, hogy az SaS és az államfő már megállapodtak az ügyvivő kormány létrehozásában. A Smer egyelőre szintén szkeptikus az SaS szándékait illetően. A Za ľudí pedig kettős kommunikációt folytat: egyszerre kritizálja az SaS-t, de a koalícióból való kilépéssel fenyegeti partnereit abban az esetben, ha a volt ĽSNS-esekkel működnének együtt bármilyen kérdésben.

Márpedig a kormány mindaddig ki van szolgáltatva a liberálisoknak, amíg nem talál a parlamentben alternatívát, például a volt ĽSNS-eseket. Persze, a Za ľudínak egyszerre érdeke az, hogy a Sme rodina és az OĽANO sarokba legyen szorítva, és hogy ne legyenek előrehozott választásokat, lévén, hogy Veronaik Remišová pártját évek óta mélyen a parlamenti küszöb alatt mérik.

Remišováék sem szívbajosak a politikai feszültségkeltésben, a pártelnök asszony nemrég például kijelentette, azt hallotta a parlamenti kulisszák mögül, hogy Tomáš Taraba és társai, illetve a kormánypártok között felmerült egy „ügylet”, miszerint a Taraba által kidolgozott, gazdasági bűncselekmények büntetésének enyhítéséről szóló törvényjavaslat támogatásáért cserébe ők támogatnák a kormány költségvetési javaslatát.

   

Az már egy másik kérdés, hogy Juraj Šeliga hiába fenyegetőzik a sajtóban, hogy kilép a kormányból, a politikai mezőny annyira szétesett, hogy a Za ľudí súlya a nullához konvergál.

A Sme rodina nem alaptalanul vádolja az SaS-t hátsó szándékkal. Az SaS ellenzékben kezdi elveszíteni támogatottságát, ráadásul a kormány elleni bizalmi szavazást nem sokkal azután jelentette be, hogy Zuzana Čaputová államfő országértékelőjében az előrehozott választásokat jobb alternatívának nevezte, mint a mostanit.

A háttérben pénzügyi okok is meghúzódhatnak. A kormány által javasolt lakossági energiaárak messze nagylelkűbbek, mint amit Richard Sulík gazdasági miniszterként kidolgozott. Az a gáz esetén 50, a villany esetén 101 százalékos drágulást jelentett volna, a kormány mostani javaslata ellenben csak a gáz árát emeli, azt is csak 15 százalékkal.

Persze ez egy 3,5 milliárdos lakosságtámogatási tétel a jövő évi költségvetésben, amelyhez elő kell teremteni a forrásokat. Magyarul: adóztatni kell, és az új adóterhek célpontjai épp az SaS szent tehenei: Slovnaft, bankok, biztosítók, energiacégek, bányák, és így tovább. Az SaS pedig korábban is jelét adta, hogy a lakosság érdekeinek szem előtt tartása nem szempont számára. Más kérdés, hogy a kormány adózási javaslatai vélhetően szintén a fogyasztókon csattannak majd.

Mindenesetre, Peter Pčolinský, a Sme rodina frakcióvezetője nem tévedett, mikor megfogalmazta azt a költői kérdést, hogy a történtek után ugyan ki lenne még hajlandó kormányozni az SaS-szel?

Válasz erre még nincs, de azt már tudjuk, hogy készül egy jobboldali-atlantisa-liberális Dzurinda-féle párt, amely több SaS-es politikust is elcsábíthat, ha Sulík végül tényleg zátonyra viszi pártját. Nem mellesleg, Dzurindáék az OĽANO liberálisait is elcsábíthatják. Sőt, egyelőre nem túl nagy súllyal, de az is felmerült, hogy Heger is egy másik párt élén folytatná politikai pályafutását az OĽANO-n kívül.

Bonyolult idők jönnek tehát. Az nagyon egyértelműen látszik, hogy a szlovák főirányú politikai erőtér igyekszik mind az OĽANO-ot, mind a Smert perifériára szorítani.

Körkép.sk