Király Zsolt: A teljesítmény ne legyen büdös a politikusnak sem!

Nyitókép: TA3 live, reprofoto

A TA3-ban derült ki ismét Menyhárt József (Szövetség-Aliancia) bukott pártelnök alkalmatlansága.

A kisebbségi nyelvhasználati törvény adta lehetőségekre hivatkozva magyarul szerepelt a TA3 választási műsorában a Szövetség-Aliancia jelöltje. Az MKP korábbi, alkalmatlansága miatt csúfosan megbukott politikusa, Menyhárt József részéről ugyan volt egy szalonképes érv, hogy miért használta tolmács segítségét a műsorban, ám a valóság, a rossz nyelvek és a korábbi évek tapasztalata alapján ennek inkább az volt az oka, hogy még mindig nem beszél elvárt szinten szlovákul.

Alapképességek híján

   

Indoklása ugyan még EU-komfortabilis is lehetne: élni a tolmácsolással, hogy prezentálja a Szlovákiában biztosított nyelvi jogokat. Csakhogy ennek a jelképes gesztusnak egy országos babérokra törő politikustól akkor lenne gesztusértéke, ha tökéletes szlováktudás mellett tette volna meg. Emlékeznek talán arra, mikor Gyimesi György jelképesen beszélt anyanyelvén a parlamentben. 

Szlovákiai magyar vagy egyéb más viszonylatban is alap, hogy a készségek és képességek szintjén a toppon lévő emberek kerüljenek olyan helyekre, ahol nemcsak a saját bőrüket viszik a vásárra, hanem másokat óhajtanak képviselni. 

Mert ugye ez nem csupán egy munkahely, hanem egy érdekvédelem. És a kampány során jó párszor elhangzik, hogy akkor élhet majd a magyar közösség a déli és keleti régiók jobban, ha hallatjuk a hangunkat. A hangunkat! A miénket, nem a tolmácsét. Mert a megjelenés az ember megítélésének a 60%-át teszi ki az első 4 másodpercben. Dodinak szép volt az öltönye! És be is volt bizony gombolva a zakója gombja! De ez a nullpont, ahonnan kezdődik a tartalom. A szlovák parlamentben ugye szlovákul. Dodink pedig itt be is fejezte.

Menyhárt nem beszél szlovákul

Ennyi sikerült. Pici kis ideologizálással, amelyet a teljesítményt elváró választó, olvasó nyilvánvalóan hamis fügefalevélnek tekint, amellyel hősünk megpróbálja leplezni azt a tényt, hogy nem beszél szlovákul. 

Dacára annak, hogy évtizedek óta a politikából (is) él. Persze, van az a szint, amely ezt a szemfényvesztést felkarolja! Védelmezi! Kérem, ne tévedjenek el, és vizsgálják meg, hogy azt véletlenül nem azért teszik-e, mert saját hiányosságaiknak akarnak visszaigazolást szerezni ezzel a „forradalmi” megoldással.

Amikor az egyszerű ápolónő Ausztriába vándorol a jobb megélhetés reményében, megtanul németül, hogy munkáját végezhesse. Ez talán egy nyelvésztől, korábbi egyetemi oktatótól is elvárható! Az egyszerű almaszedő, takarítónő, felszolgáló munkaadójának alapvető elvárása, neki pedig a megélhetése múlik majd rajta. A választó is olyan képviseletet vár el, amire büszke tud majd lenni! Hiszen a választásokkal nem fizetésre gyűjtünk a jelölteknek, mint anno Esmeralda műtétjére, hanem teljesítmény reményében jelöljük őket szolgálatra. Aztán majd összedobunk az adónkból rá. 

Szégyenérzet

Talán gondolni kellene a választói szekunder szégyenérzetre, hogy az egész a ”hasznos hülye” szerepvállalás dologra volt alkalmas: vitapartnere, a soviniszta politikájáról ismert SaS-jelölt, Juraj Krúpa ugyanis elmondhatta, hogy mennyire átlagon felüli jogok illetik meg a magyarokat Szlovákiában. Ezért is láthatjuk azt a kis gunyoros mosolyt a vitapartner szája szegletében, amiről nehéz eldönteni, hogy mit fejezhet ki: lúzernek vagy alkalmatlannak nézi-e Dodinkat. Mert a kettő közül az egyik biztos befutó!  

Hogy mi hangzott el Menyhárttól a műsorban, azt mondja el ő maga! Ebben a formában ugyanis, amikor a magyar szövegre szimultán tolmácsolásként a fordító rámondja a szlovákot, olyannyira zavaró, hogy a mondanivalóját egyszerre két nyelven teszi élvezhetetlenné. Nem beszélve arról, hogy az üzenetátadás is körülményes, vontatott, erőltetett.

Mi mindenesetre gratulálunk Antal Annának a remek fordításhoz. 

Nem lesz mindig kéznél tolmács

Ha mégis megtörténne az a statisztikai csoda, hogy a szlovákul nem tudó jelöltek valamelyike, akik befutó helyeken kaptak a listán helyet, egyszeriben a parlamentben találnák magukat, ki fogná a kezüket a törvényhozásban, a folyosói beszélgetéseken, a lobbizásokon, az egyes bizottsági üléseken, a parlamenti ülésteremben, hogy képviselhesse a magyarság érdekeit? Ott ugyanis nincs tolmács. Havi 6 ezer eurós fizetés, 3 ezer eurós asszisztensi fizetés, munkahely a családnak, bérelhető képviselői iroda a haveroktól azonban annál inkább. Ami sokakat érdekel. Olyanokat is, akik erre nem alkalmasak.

Ha valaki egy olyan munkahelyre pályázik, ahol például angol a társalgási nyelv, és ő nem tud angolul, akkor nem pályázza meg! Ha mégis ez az álommeló, akkor megtanul. Ez történhetett volna itt is. Megtanulhattak volna, mint az osztrák ápolónő. 

Ha pedig csak véletlenül találták magukat a lista elején, akkor az ilyen helyzetekben, mint a mostani vita, amely élesben modellezi a parlamenti munkát, nyugodtan lehet egy lépést hátralépni, és az alkalmasokat odaengedni, hogy ne egy egész párt igyekezetét, kampánymunkáját söpörjék le az asztalról. Ugyanúgy, mint ahogy elvárás a magyar érdek miatt a mérhetetlen teljesítményű, vegyes szlovák-magyar alakulatoktól elvárni, hogy lépjenek vissza. 

A teljesítmény ne legyen büdös a politikusnak sem! A kőművestől is elvárják! Hajrá! 

Király Zsolt