Turul szobor került Lévártra az 1946-47-ben kitelepített családok emlékére 70 évvel ezelőtt több tízezer magyart telepítettek ki a Csehszlovákiához visszakerült magyarországi területekről Csehországba, kényszermunkára. Házaikba szlovákokat telepítettek, elültetve magját a békétlenségnek is.

 

Több év után némelyek hazaszöktek, de idegeneket találtak saját kezeik által épített házaikban. Lévárt egy alig száz lelket számláló falu Gömörben. A hajdan itt élők is megjárták a Kálváriát.

 

Lévárt az egykori Gömör-Kishont vármegye központi részén, a szlovák-magyar nyelvhatár közelében, a Túroc patak völgyében fekszik. A nyelvhatár nem pusztán etnikumok találkozási területe. Ahogy ebbe a régióba érünk, változik a táj, az életmód, a falukép is. Az idevezető út szelíden kanyarog a ligetes domboldalak, szépen művelt dűlők közt. Az embernek az az érzése, hogy idegen nem is vetődhet erre.

 

 hirdetes_400x285  
Lévárt madártávlatból. Fotó: youtube.com

 

A nyugati hatalmak által mesterségesen „összetákolt” Csehszlovákia a II. világháború előestéjén darabjaira hullott. Mindehhez a fejük fölött ide-oda vándorló határokkal, a felvidéki magyaroknak nem sok köze volt. Bűnhődni azonban nekik kellett. A mai napig érvényben lévő, un. Beneš-dekrétumok értelmében a magyar és a német nép háborús bűnös, és az ebből fakadó jogfosztottság jórészt kárpótolatlan.

 

Az újra formálódó Csehszlovákia nem kívánt nemzeti kisebbségeket megtűrni, kivált nem tömbökben. A történelmi példa ott volt. A szigetszerűen elhelyezkedő szlovákság a történelmi Magyarországon erőteljesen asszimilálódott, míg az északi nagy tömb megőrizte szlovák identitását. A magyar tömbök felszámolása volt a cél, ezért minél összefüggőbb volt a magyar etnikum, annál inkább próbálta az államhatalom „föllazítani” azt először deportálásokkal, majd a csehszlovák-magyar lakosságcsere eszközével.

 

Erre a sorsra jutott Lévárt is, ahonnan a legmódosabb családokat telepítették ki csehországi kényszermunkára. 1946-47 telén kezdték el a hatóságok és a katonaság a kijelöltek összegyűjtését, hogy aztán Tornaljáról marhavagonokban, dermesztő hidegben egy álló héten át utaztassák az ismeretlenbe, megfosztva vagyonuktól egzisztenciájuktól, emberi méltóságuktól őket.

 

Forrás: Pestisracok.hu

 

Súlyos sebek

 

A szomorú történetnek szép emléket állított Ujváry Zoltán néprajzkutató „Szülőföldön hontalanul” című könyvében, mely egy kitelepített lévárti családfő elbeszéléseit dolgozza föl. A csodálatos érzékkel megírt történet a családközpontú (túl)élni-akarás, a szülőföld szeretete, a jövőbe és a munkába vetett bizalom drámai megnyilvánulása.

 

A lévárti faluközösség akkor begyógyította ezt a súlyos sebet. A legtöbben végül visszakerülhettek szeretett otthonaikba és hosszú évtizedekig hallgatás fátyla borult az eseményekre.

 

Talán ezt a fátylat szimbolizálta az a lepel is, mely László Ottó hanvai kovácsmester turul szobrán feszült ezen a napos júniusi vasárnapon. 70 év után méltó emlék került a falu központi terére, melyet Lévárt fáradhatatlan polgármestere, Halász Márta „álmodott meg”.

 

És nem csak megálmodta, de véghez is vitte minden anyagi és erkölcsi támogatást megszerezve, és a hasonló sorsú, Délgömöri Hanva jeles mesteremberét megnyerve az egyedi műalkotás elkészítésére. László Ottó családja úgyszintén érintett volt a csehországi kitelepítésben, így inspirációért nem kellett a szomszédba mennie…

 

Fotó: Hunyadi Péter

 

A felvárti turul

 

A megannyi vastollból szárnyra kapó turul madár egy mesterséges kőszirten markolja meg a kardot a Túroc partján a kicsiny faluban, mely most már méltósággal emlékezik meg a múlt megpróbáltatásairól, hirdetve, hogy erős a magyarság gyökere és élni akarása. Az ünnepi rendezvény szentmisével kezdődött, melyet Galó Gábor atya celebrált, majd ugyanő szentelte meg magát az emlékművet is. A szertartáson részt vettek azok az idős lévártiak is, akik gyerekként még átélték az eseményeket.

 

Fotó: Hunyadi Péter

 

Talán az ő lelki békéjüket is megerősítette, hogy ilyen sokaság gyűlt össze az emlékmű felavatására. A templom dombjáról a szobor elé vonult fel a nép, ahol ünnepi szónoklatok követték egymást. Felszólalt többek között Menyhárt József, az MKP elnöke, dr. Vitányi István, országgyűlési képviselő Magyarországról és maga, a település polgármestere, Halász Márta is, majd ünnepi ebéd és kultúrműsor következett.

 

Ez a szoboravatás azonban túlmutat Lévárton, és jelzi azt, hogy nemzeti jelképeink megerősítenek minket, mások felé pedig jelenlétünket hirdetik. Aki ezután elhalad ezen az úton, a magyar nyelvterület végére érve, annak tekintete nem kerülheti ki az Árpád-ház ősi szimbólumát, a turult.

 

A szoboravató ünnepségen Menyhárt József szónokol. Fotó: Hunyadi Péter

 

Fotó: Hunyadi Péter

 

Fotó: Hunyadi Péter

 

A templom felé menetben Menyhárt József, Halász Márta és dr. Vitányi József. Fotó: Hunyadi Péter

 

Fotó: Hunyadi Péter

 

Fotó: Hunyadi Péter

 

 

Hunyadi Péter

Lévárt, 2017.június 18. Vasárnap

Nyitókép: Hunyadi Péter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.